Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-512

512. orsuAgos ülés 18511 Innins SS-án, kedden. äa Békés megyében és legutóbb Csanád megyében is felütötték fejüket: bizony azt mondom, hogy a magyar államnak nincs mit odaajándékoznia, annál kevésbbé, mert a magyar államnak nagyon magasztos nemzeti missioja is van és ha azt akarja, hogy ezt a magyar államot fentartó elem, a magyar faj az idők végéig megmaradjon, mint államalkotó, ezt a missiot be is kell töltenie. Ez a missio pedig abban talál kifejezést, hogy a mi birtok még megvan az államkincstár kezén, azt nem szabad eladni egyes magánosoknak, hanem ott a határszélen, Torontálban és egyebütt telepeket kell felállítani és oda kell telepíteni azokat a magyarokat, a kik ma minden vagyon nélkül sok gyermekkel az éhlialállal küzdenek. Ezek számára kell jobb helyzetet teremteni. És ez a nép, t. ház, mely teljesen vagyontalan, nagy számmal van és az a nagy baj, hogy ezeket a szegény embereket áldja meg az Isten a legtöbb gyermekkel. (Derültség.) 0 rájuk nézve baj ez, mert nincs elég kenyér. A munkabér is oly csekély — megvallom őszintén, magam is fizetem — 80 kr. De ezért nem kaphat annyi kenyeret sem, hogy hatod-heted magának a száját betömje. Mielőtt a t. kormány beleegyezését adná az ily terhes szerződés megkötéséhez, a mely évenkint csak 1—2 millió frtot is vigyen el az állam cassájából, ezen 1 — 2 millió írttal évenkint hány ezermeg ezer éhező szegény magyar testvért menthetnénk meg az éhenhalástól. Azt hiszem, hogy észszerűbb lenne a dolgokat ismerő, a nép életét értő és magában átérező olyan férfiakat küldeni a magyar alföldre, kik az ottani viszonyokat megszívlelve és megfigyelve, a kormánynak vagy a háznak előterjesztést tegyenek és a kik az igazat megmondanák. Nem kell minden semmiért az embereket lövetni, mert úgy is kevesen vagyunk. Sokkal észszerűbb és ezélszerűbb volna, ha a t. kormány ezen törvényjavaslat helyett beterjeszt egy oly javaslatot, hogy itt is, ott is, amott is— olvastam a lapokban, hogy Déva vidékén is árvereztek ingatlanokat — magyar családok telepíttessenek, a kik a vételárt apró részletekben kifizethetnék. De a kormány semmit sem tesz arra, hogy a magyar nemzetnek ezen szegény része boldogulhasson és hogy azon vidékeken, hol jelenléte véghetetlenül kívánatos, szaporodjék, hanem e helyett be nem várva a határidőt, azt az időt, mikor a magyar kormányhatalom rendelkezhetett volna a maga jogaival, íme egy terhes szerződést köt és akár lesz, akár nem lesz ezen vasiitnak 9,600.000 frt évi jövedelme, megfosztva az adó évi jövedelmétől is, megköti ezen szerződést és ide tálalja, hogy tessék ebből törvényt alkotni. Megvallom őszintén, hogy ezen eljárást képviselői felfogásommal megegyeztetni nem tudom és bűnt követtem volna el magam ellen, ha a t. házban aggodalmaimnak kifejezést nem adok és ha ezen törvényjavaslatot elfogadom. (Helyeslések a szélsőbalon.) Varasdy Károly jegyző: B. Kaas Ivor! B. Kaas Ivor: T. ház! (Halljuk.') Annyiszor írtam már az osztrák-magyar államvasútnak államosítása mellett és itt a házban is több ízben e mellett nyilatkoztam, hogy a legegyszerűbb következetesség követeli tőlem, hogy ezen törvényjavaslatot örömmel fogadjam el. (Helyeslés.) Midőn ezt teszem, nem vonatkozom el a kritikától, mely ezen szerződést illeti és a mely a képviselői kötelességnek kiegészítő részét képezi. (Halijuk! Halljuk!) Midőn a különböző okokat, melyek ezen szerződés megbírálására felhozattak, röviden számba veszem, feltűnik nekem a legerősebb indok, mely ellene felhozatik, az, hogy ezen vásár drága. Hogy ezen vétel drága, ezt a magam részéről is teljes mértékben beismerem. Különböző számításokat tettem az iránt, hogy mennyivel van ezen vasút túlfizetve, de nem tudtam magamban megállapodásra jutni a tényezőknek különböző complicatioja folytán; tehát oda fordultam a tőzsdéhez, mert tudom azt, hogy legjobban bírálja meg maga a tőzsde, hogy mit ér neki ezen szerződés. Igen egyszerű a calculus. Folyó évi márczius 31-én a részvények 249-en állottak, tegnap pedig 292 frt 25 kron; tehát 42-75 frtnyi emelkedést mutatnak, a mit a még künn levő 53 í ezer részvények számával sokszorozva kijön, hogy 22,799.000 frtra becsülik a részvényesek azt a nyereséget, a melyet ők e szerződés által részvényeiken szereznek. Ez mindenesetre nagy összeg és ha kérdem, hogy honnan származik ez az összeg, annak is megtalálom a nyitját, mert épen a kereskedelemügyi minister úr beszédje adja meg hozzá a kulcsot, a ki kimutatta, hogy forgalmi eszközökben 16 milliót veszünk meg, mint oly értéket, a mely már benne van a vasút rendes jövedelmezőségében. Ha még ehhez a 16 millióhoz hozzáadjuk a lissavai vasút Öt millió forintját, a mely nem jövedelmező vasútrész: akkor meg van magyarázva, hogy ama részvényesek, kik tőkéjüket jövedelmük arányához számítják, miért e szerződés után úgy számítanak, hogy ez a társaságra nézve 22 milliónyi nyereséget involvál. Ha a dolog körülbelül így áll, azt a kérdést kell fölvetnie mindenkinek, a ki a vásárt meg akarja csinálni, hogy megéri-e nekem ez a vásár ezt a pénzt vagy sem; és lehetséges-e ezen objeetumot olcsóbban megkapni vagy nem? Hí az állam arra az álláspontra áll, a melyre Beöthy Ákos t. barátom, hogy az államosítás nem kell: