Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-523

528. országos 6lés 1891. Julius 8-án. hétfőn. gg9 candidálni. A harmadik kétségem az, hogy vájjon az a rád, mely általánosíttatik a mostani közigazgatás ellen, miszerint az a közvagyon s különösen az árvapénztárak kezelésénél megbízhatlan, el fog-e enyészni, ha nem választott tisztviselők lesznek ? Nem történtek-e épen ilyen visszaélések akkor, a midőn az országban egy teljesen központosított bueaucratia vitte a közigazgatást? Vethet-e valamit az 1850—60 ig való évtized az 1870—1880-ig valónak a szemére? — — — Engedjük meg az időnek és tapas7talatnak, hogy az győzze meg a képviselőházat, ne pedig a majoritás szavazatainak döntő súlya.« Említettem beszédem elején, hogy Tisza Kálmán képviselő ár mennyire élénken védelmezte az önkormányzatot és a választási rendszert; hivatkoztam egynéhány nyilatkozatára és most is egy nyilatkozatára kívánok hivatkozni, a melylyel a választási rendszert védi. Nem megyek vissza nagyon régi időre, csak 1886-ra; azt hiszem, ennyire szabad visszamenni. 1886. év raárezius 2-án mondotta Tisza Kálmán képviselő úr a választási rendszer védelmére a kevetkezőket: (Halljuk! Halljuk! Olvassa) : »En azt tartom, hogy igen szépek azok a nagy conceptiok, de épen olyan szaknál, minő a közigazgatás, a mely mindennapi érintkezésbe hozza a tisztviselőket a nemzet minden osztályával, még hibái mellett is inkább vezet megelégedésre a megszokott, mint egy tán ideális tökéletességben felállított, de tán szokatlan rendszer. De teszem azért, mert én ismerem a nép hajlamait és el merem mondani, mert a nép között éltem és azóta sem mulasztottam el figyelemmel kísérni nyilvánúlásaiban Magyarország népeinek hajlamait. És ezt helyeselheti valaki vagy nem, de így van: az az ember sokkal szívesebben engedelmeskedik annak a tisztviselőnek, a kit gyermekkorától fogva látott felnőni, mint annak, a kit az országnak nem tudom melyik részéből visznek oda. Már pedig a kinevezési rendszert nem hallottam még úgy proponálni, de nem is lehet szerintem, hogy a kinevezett közigazgatási tisztviselő nem az egész országban legyen felcserélhető, de a saját vidékéhez köttessék. Mert ily kinevezés nemcsak, hogy az állam czélját elő nem mozdítaná, hanem a leghatározattabban ellentétbe jönne vele.« És most engedje meg nekem a t. ház, hogy Kőrösi t. képviselő úrral is foglalkozhassam. (Felkiáltások a szélső baloldalon; Halljuk Körősi Sándort!) Nem fogok nála sem valami nagyon régi időre visszamenni, csak idézek 1886-iki beszédéből egyet-mást. E beszédében Kőrösi Sándor t. képviselőtársam úgy mutatta be magát, KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XXV. KÖTET. mint a választási rendszernek egy rendíthetetlen oszlopa. Kőrösi Sándor: Az is voltam mindig! (Derültség a szélső baloldalon,) Horváth Ádám: S hogy milyen szépen védte a választási rendszert, legyen szabad arra nézve mutatványokkal szolgálnom. (Halljuk! • Halljuk!) Azt mondja a többek között a t, képviselő úr: »Én tehát megvallom, hazánkra nézve az állami közigazgatást károsnak ítélem; (Élénk derültség a szélső baloldalon.) az egyéni és testületi jogok megvédésére képtelennek, a szabadság megóvására pedig megsemmisítő hatásúnak.* (Élénk derültség a szélső baloldalon.) Gr. Károlyi Gábor: Meg akarja semmisíteni a szabadságot! Szegy élje magát! (Élénk derültség a szélső baloldalon.) Horváth Ádám: Én figyelemmel olvastam t. képviselőtársam beszédét, melyet legutóbb a képviselőházban mondani méltóztatott. De hogy miért és mi módon változott meg véleménye: engedjen meg, nekem a t. képviselő úr, azt beszédéből kiolvasni nem tudtam. Igen érdekes része Kőrösi Sándor t. képviselőtársam 1886-iki beszédének az is, a midőn Grünwald Bélával polemizált a tisztújítás tárgyában. Grünwald Béla ugyanis elbeszélte, hogy milyen undorító a tisztújítás, kinek kell a kedvét keresni, kinek gazsulirozni stb. stb. Erre azt mondotta Kőrösi Sándor t. képviselő úr (olvassa): »Engedjen meg t. képviselőtársam én vele e nézetben nem osztozhatom, mert én ép az ellenkező tapasztalatra jutottam. Még most, t. ház, hazánkban kevés hivatal töltetik be kinevezés által és mit tapasztalunk? Azt, hogy a hivatal nyerők nemcsak a kormánynál kérvényeznek, de a főispánt is, sőt a képviselőt is — még pedig sokszor nem is egyes, de többes számban — igénybe veszik, úgy, hogy a képviselők sokszor zaklatni kénytelenek Beöthy Ákos: Meg kell fejeltetni azután a csizmát! Horváth Ádám: ... a ministeriumokat és koptatni a ministerium ajtajainak kilincseit azért, hogy valakinek hivatalt szerezzenek. No már most, ha férfias önérzetről kell szólani, nem tudom, melyik emeli azt: a titkos fülbesugásokkal zárt ajtóknál történő ajánlás, vagy a választásoknál gyakorolni szokott ajánlás? Midőn a választó-polgártársak által nyilt választó gyűlésben nyíltan történik az ajánlás, hol mindenkinek szabadságában áll az illető egyén ellen netalán létező ellenvéleményét is kimondani.« Nagyon sajnálkozom rajta, hogy Kőrösi képviselőtársam megfeledkezett ezekről és 1886-iki meggyőződéseinek ellenére ma már a kinevezési rendszernek ad előnyt a választási rendszerrel szemben. 87