Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-523

290 B. KaaS Ivor: »Ministerium mutatur et nos mtttamur in illó." (Élénk derültség a széls'ó haloläalon.) Horváth Ádám: Nagyon sajnálom, hogy nincs szerencsénk Dárdai Sándor képviselőtársunkhoz . . . (Felkiáltások: Dehogy nincs! Ott ül a jegyzői széken!) 0 1886-ban szintén a választási rendszer hívének mutíitta magát, hamarjában nem emlékszem melyik javaslatnál márczius 15 én beszédet tartott, melyben rendkívül érdekes statisztikai adatokat hozott elő a választott tisztviselők stabilitására, vonatkozólag, kimutatván, hogy alig történik valami változás a tisztújítások alkalmával és azzal végzi érdekes statisztikai adatait, melyekhez hasonlókat kár, hogy a kormány nem terjesztett elő : »gondolható-e ily stabilitás, ha az összes megyei tisztikar egy concretuál statust képezne ?« (Elénk derültség a szélsőbedon.) Továbbá így szólóit Dárdai képviselő úr (olvassa): >>LesrhntározQttabban merem állítani, hogy a választott tisztviselők mindig hívatottabb vezetője lesz a népnek, mint a kinevezett tisztviselő. (Élénk derültség a szélsőbalon.) En határozottan merem állítani, hogy ha a kinevezés rendszerére fogunk lépni, akkor lemondhatunk arról, hogy valaha ily majdnem tisztán magyar képviselőházat fogjunk látni.« (Élénk derült ség a szélsőbalon.) >Senki sem tagadhatja, ki az életet ismeri, hogy a választott szolgabírónak a nép előtt a felette álló kin adófelügyelő vagy kir. tanfelügyelőknél nagyobb tekintélye van, még ha kir. Tanácsosi czímmel vagy bármily titulussal ruháztatnának fel.« Én meg vagyok győződve arról t. ház, hogy Dárdai Sándor, Jókai Mór és Kőrösi Sándor t. képviselőtársaim 1886dtan nagyon is igazat beszéltek, csakhogy kíváncsi volnék arra, nemcsak én, de méltán kíváncsi választó-kerületük és az egész nemzet, hogy mi oka annak, hogy most ellenkező nézeten vannak? Nem régi dologról, hanem 1886-ról van szó. 1887-ben következett a választás és a kik 1886-ban így nyilatkoztak, nem mondották 1887-ben választóiknak, hogy ők államosítni akarják a közigazgatást. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon) Tessék vagy megtartani meggyőződésüket, vagy ha tetszik, álljanak elő nyíltan, mondják ki választóiknak és ha nem tetszik, mondjanak le mandátumaikról. [Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Nagyon sokat hányják szemünkre a túloldalról a parlamenti tisztességet. Az is a parlamenti tisztességhez tartozik, hogy egy képviselő ne cselekedjék, ne szavazzon választóinak adott ígérete ellen. (Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Többen hangoztatták a túloldalon, 1. Julius «-á«, liétfón. hogy mit beszélünk mi itt a levegőbe a munieipalismus, választási rendszer és az önkormányzat mellett, hisz egyedül maradtunk, bennünket nem támogat senki és különösen arra hivatkoznak, hogy a megyék többsége az államosítás mellett nyilatkozott. Hát, t. ház, ez olyan állítás, a melylyel igen érdemes egy kissé tüzetesen és behatóan foglalkozni. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Beszédemben említettem, hogy milyen elemekből van összetéve a törvényhatósági bizottság jelenleg a vármegyékben és ha csakugyan igaz volna is az az állítás, melynek czáfolatába akarok most bocsátkozni, akkor sem lehetne rajta csodálkozni a jelenlegi összeállítás mellett, mert mint szerencsém volt fentebb kimutatni, a megyei törvényhatóságokban a független elemek ma nem dominálnak, azoknak ma már úgyszólván szerepük ninc^. De, t. ház, nem egészen áll az, hogy az államosítás mellett nyilatkozott a vármegye többsége, az meg egyáltalában nem áll, hogy ezen törvényjavaslat mellett nyilatkoztak a vármegyék. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) A vármegyei törvényhatóságok közül mindössze négy nyilatkozott feltétlenül az államosítás mellett, a többi valamennyi, a mely elfogadta az államosítás eszméjét, mind súlyos kifogásokat tesz e törvényjavaslat ellen s mindannyian sürgetik a garantialis törvényjavaslatok előterjesztését és azoknak a megalkotandó eme törvénynyel egyidejű életbeléptetését. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Tizennyolcz vármegye a mai szomorú körülmények közt, midőn a független elemnek semmi szerepe nincs a vármegyei törvényhatósági bizottságban, egyhangúlag a választási rendszer és az önkormányzat mellett írt fel. És ezzel szemben — ismétlem — csak négy vármegye fogadta el az állami közigazgatást. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon. Ellentmondás jobb felöl.) Ugy látszik, hogy a ministerelnök úr nem hajlandó ezen állításomat elhinni, mélyebben belebocsátkozom tehát ebbe a kérdésbe. (Derültség a szélső baloldalon.) Nem szándékozom épen minden megye kérvényét ismertetni, csak azon állításomat akarom igazolni, hogy azok a megyék is, a melyek elvben elfogadták a közigazgatás államosítását, milyen súlyos kifogásokat emeltek e javaslat ellen. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon) Kezdem Zólyom vármegyénél, a mely e képviselőháznak és ennek a nemzetnek Grrünwald Bélát adta. Ez a vármegye felírt az államosítás mellett. Nem perhorrescálja az államosított közigazgatást, de mikor ezzel hatalmat ad a kormány kezébe, egyúttal megnyugtatásul előzetesen követeli a köz- és egyéni szabadságok garantiáit, szóval a reformok egész sorrendjét. Jelesen azt Í»2S. országos Illés 18