Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-523

5-2S. omrtgos illés 1891. Julius 6-án, hétfőn. 281 háza sincs, a melynek üléstermében annyi hely volna, hogy a megyei bizottsági összes tagok ott leülhetnének. Egy tömeg jön oda, a mely a kérdésekről informálva sincs, mert nincs azon helyzetben, hogy magát informálhassa; a többséget majdnem mindenütt a hivatalnokok maguk vagy az általuk direete befolyásolható egyének képezik. Ilyen testületet nem lehet az ellenőrzés jogával és kötelességével felruházni. (Úgy van! a szélső báloldalon.) Én egészen más közigazgatási reformot vártam, mint a milyet a kormány contemplál; olyat, a melyben mindenekelőtt meg fognám találni a garantiát arra, hogy minden ember joga minden esetben biztosíttatik; olyant, a melyben a hivatalnoki hatalmi kör meghatárolva és mások jogaival szemben szorosan elkülönítve legyen; nem pedig ily amabilis confusiot, a mely ezen törvényjavaslatban mutatkozik. Épen azért, miután én csupán a jó közigazgatásnak vagyok szószólója, ebben a törvényi avaslatban pedig nem látok egyebet, mint ;i kormányhatalomnak terjeszkedését (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) és egy újabb eszközt a párthatalom fentartására: (Úgy van! Úgy van !a szélső báloldalon.) nemcsak nem fogadhatom el ezen törvényjavaslatot, hanem mondhatom, hogy ha elveim eddig közelebb jutottak volna a kinevezési rendszerhez, ennek ilyen applicatioja engem is azon helyzetbe sodorna, melybe Beöthy Ákos t. képviselőtársam van, hogy talán inkább visszatérnék a municipalismushoz. . . . Beöthy Ákos: Azt nem! (Derültség jobb felől.) Pázmándy Dénes:..... sem hogy ily reformot elfogadnék. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Madarász József jegyző: Horváth Ádám! Horváth Ádám: T. ház! (Ralijuk! Halljuk!) Az államosítás elleni küzdelemben igénytelenségem teljes tudatában is kötelességemnek ismerem, hogy majdan adandó szavazatomat indokoljam. (Éalliuk! Halljuk!) Nem fogadom el a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot azért, mert én a választási rendszernek és a valódi önkormányzatnak vagyok híve; de nem fogadnám el e javaslatot akkor sem, ha hazám közigazgatásának államosítását látnám is jónak. (Helyeslés a szélsőbalon.) Valóban érdekes nézni azon fejlődést, helyesebben szólva visszafejlődést, a melyet közigazgatásunk az úgynevezett újabb alkotmányos aera alatt felmutat. Az 1870-iki közigazgatási törvények a választási rendszer és önkormányzati elvek hangoztatása mellett hozatott meg és ezen elveknek bizonyára jobban megfeleltek, mint akár a mai KÉPVH. NAPLÓ 1887—92. XXV KÖTET, állapotok, akár pedig különösen a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat. ÉS mégis minő erős éllel támadtak fel az akkori municipalisták és mennyire hangoztatták, hogy az 1870-iki törvényhozás közigazgatási intézményei a választási rendszer és önkormányzati elveket sérti és centrálisaimra vezet. Régen történt ez s miután ma úgy látszik, hogy magyar politikusaink a legközelebbi múltról előbb megfeledkeznek, mint akár a trójai háborúról: talán nem lesz fölösleges néhány pillantást vetni az 1870-iki törvényhozási munkálatok elleni támadásokra. (Halljuk ! Halljuk! a szélsőbalon.) Rendkívül élesen támadt fel a volt ministerelnök, Tisza Kálmán képviselő úr 1870-ben, midőn egyik beszédében a következőket monda: »En részemről a centralisationak, bármely alakban jelentkezzék, határozott ellensége vagyok; de ha valaki feláll s egyenesen azt mondja: én a centralisatiot hazámra nézve üdvösnek tartom s annak életbeléptetését indítványozom, akkor én ezt az eljárást becsülöm; de oly törvényjavaslatot, mely a centralisatiot az önkormányzat köpenyébe burkolva akarja becsíisztatni, ezt becsülni nem tudom, hanem határozottan rosszalom.* Ugyanekkor mondotta Tisza Kálmán képviselő úr: »Az egész törvényjavaslaton szellem vonul át: látszólag adni és biztosítani jogokat, de tényleg azokat megsemmisíteni.« Lám milyen előrelátó államférfi volt Tisza Kálmán képviselő iVr; ő már 1870-ben megmondotta, hogy minő eljárást fog követni, ha mint ministernek neki kell hozzálátni a közigazgatás rendezéséhez. 0, a ki az 1870. évi XLH. tcz. tárgyalása alatt így nyilatkozott: »Én egész lelki meggyőződésből mondom —• akkor még nem volt szent a meggyőződése — hogy bár voltak azok között a törvények között, a melyeket a ház hozott, olyanok, melyek egyéni meggyőződésem szerint nem voltak jók; de olyat, mely ily veszélyes lenne a hazára nézve, mint ez, még nem hozott«, — mondom ő, a ki így nyilatkozott, nagyon is hosszú kormányzata alatt ezen törvénynél sokkal, de sokkal károsabbakkal és veszélyesebbekkel rontotta meg közigazgatásunkat (Úgy van! a szélsőbalon.) Nagyon hosszas volna felsorolni, még hoszszabb mind előadni, hogy mily meggyőzőleg tudta védeni Tisza Kálmán képviselő úr a vármegyéket. De hiszen ezek régi dolgok, azokra pedig azt szokták mondani, hogy talán nem is igazak. Mindennek daczára meg nem állhatom, hogy egyik 1870-iki beszédéből pár sort ne idézzek. Azt mondotta Tisza Kálmán képviselő úr : 36