Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1887-523
(Jjg2 5 ' 28 ' orsz&gog Blés 1891. Julius 6-áii, hétfőit. »A megyei institutioban nem az erőszak ellen keresek orvoslatot, hanem keresek menedéket ós orvoslást az ellen, hogy erőszak nélkül, a tény tiszta bevallása nélkül az alkotmányos formák közé elbújva ne lehessen az absolutismusnak ezt tennie. E között én véghetetlen nagy különbséget látok; mert míg egyszer fogja magát valaki elszánni arra, hogy erőszakkal felforgassa egy ország intézményeit, addig tízszer akad valaki, a ki az alkotmányos formák megtartása mellett annak jogait csorbítsa. A nyilt erőszak felnyitja az emberek szemeit, felrázza a tespedőket és a nemzetet egy testté forrasztja össze; míg az alkotmányos forma közötti elnyomás elerkölcsteleníti, demoralisatioba sülyeszti és végre orozva öli meg az elaltatott nemzetet.« íme Tisza Kálmán képviselő úr már 1870-ben megtámadta azon eljárást, a melyet hosszú kormányzata alatt azután önmaga követett és a melynek folytatására vállalkozott a jelenlegi ministerelnök úr is. Tisza Kálmán képviselő úr, mint ministerelnök s mint belügyminister, habár nem is oly erőteljesen nyilatkozott a választási rendszer és az Önkormányzat mellett, mint ellenzéki vezér korában, az úgynevezett közigazgatási reformokat uralma elejétől \égig mindig azon ürügy alatt tette, hogy a vármegyéket az önkormányzati elvek és a választási rendszer alapján akarja újjáalakítani és ez által a közigazgatást megjavítani. Csupán két nyilatkozatát leszek bátor idézni. Az egyiket 1881. október hó 17-én tette a válaszfelirati vita alkalmával, a midőn így szólt: »Azt mondottam és azt mondom ma is, hogy meg kell tenni minden lehetőt arra nézve, hogy a nemzet történelmi életéből kifejlett rendszer megjavíttassák úgy, hogy a jelen idő idényeinek megteleljen; (Helyeslés a jobboldalon.) és miután ma jó közigazgatás nélkül állam meg nem lehet, csak azon esetben, ha ez lehetetlenné válnék, tartanám helyesnek az egészet megváltoztató rendszer életbeléptetésére törekedni.« A másik nyilatkozatát 1882. november hó 17-én tette a közigazgatási tisztviselők minősítéséről szóló törvény képviselőházi tárgyalásakor, a midőn így szólt: »— — nekem meggyőződésem, hogy ha az államéletben valamely rendszer kifejlik, nem az alkotmányos haladás feladata a rendszert, ha hibái vannak, összetörni, eldobni, hanem feladata e rendszert javítani s az eldobás, összetörés ideje csak akkor érkezett el, ha e rendszer javíthat1 annak bizonyult. Ha e kettő, — tudniillik a qualificatio és anyagi javítás — megadása után nem felel meg a választási rendszer az én nem radicalis, de fokról fokra haladó természetem szerint csak akkor jöhet el az ideje, hogy az egész rendszerrel szakítani kelljen.« Erre a házban mozgás támadt s hozzátette: »Reménylem azonban, hogy nem fog bekövetkezni«. Mindezen s ehhez hasonló nyilatkozatok daczára működése egészen az ellenkezőre irányúit. Hogy ez így van, nem kisebb tekintélyre hivatkozhatom, mint Falk Miksa t. képviselő úrra, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbalon.) ő 1883. nyarán Keszthelyen, választói előtt így nyilatkozott: (Halljuk! Halljuk!) »Az általam igen t. ministerelnök urat — tudniillik Tisza Kálmánt — eddig még nem lehetett rábírni, hogy az állam-administratio elvét nyilván elfogadja és hirdesse — de hogy a minister bár lassú tempóban és némely kerülővel mégis oda szándékozik eljutni, a hová mi: legjobban mutatja az, hogy minden általa beterjesztett törvény ezen iráryban mozog előre, mint például a köztisztviselők minősítéséről, a megyék háztartásáról, a csendőrségről szóló törvények«. íme, mily csudálatosan tudta Tisza Kálmán képviselő úr, mint minister összeegyeztetni az ellentéteket! A köztisztviselők minősítéséről és a megyék háztartásáról szóló törvényeket ő, mint a választási rendszeren alapuló önkormányzat javítását ajánlja, ugyané czímen fogadja el a kormánypárti municipálista többség és elfogadják Falk Miksa úr s az akkor még csekély számú kormánypárti államosítók is — mert látják, hogy ezen javaslatokkal az államosításhoz »szándékozik« eljutni a ministerelnök! Ilyen kétértelmű . . . Beöthy Ákos: Ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes! (Mozgás jobb felől.) Horváth Ádám: • . . taktika és ily kétféle felfogás mellett azután csudálkozhatik-e valaki azon a szörnyetegen, a melyet ma nálunk közigazgatásnak hívunk, a melyben nincs egységes rendszer, a melyben minden képzelhető rend?zer hátránya benne van a nélkül, hogy bármelyiknek előnyeivel rendelkeznék. (Helyeslés a szélsőbalon.) Bizony, hogy ilyen körülmények mellett vannak vármegyék, a melyekben kielégítő, sőt jó a közigazgatás, az nem a kormány érdeme, hanem azon választott tisztviselőké, a kikre a kormány saját bűneit akarja tukmálni, (Helyeslés a szélsőbalon.) s a kiket előbb erkölcsileg akar megölni, hogy végkép megsemmisíthesse őket. A hol pedig tűrhetlentíl rossz a közigazgatás, az egyenesen a kormány bűne, mert nem adta meg a jó közigazgatás feltételeit s kortes érdekből szemet hunyt a tisztviselők képtelensége és munkátlansága előtt. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.)
