Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-523

$80 528. omáges ülés 1891. Julius 6 -án, hétfőn. a kormány batalmaskodásainak, mert itt a parlamenti ellenőrzés, itt van minden ír. Mi e tekintetben absolnte semmit sem végzünk itt. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Én nem elékszem, mióta M törvényhozó testületben ülök, de azelőttről sem, hogy itt példa statu áltatott volna, (Úgy van! ügy van! a szélső baloldalon.) akár választási kérdésben, akár azon számtalan panaszok esetében, melyek előadattak akár kérvényben, akár egyes képviselők felszólalásaiban. In merito nem intéztetett el soha semmi, a közfelháborodásnak elégtétel soha nem adatott. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Hisz a kormány és a törvényhozás úgyszólván systhematice fáznak minden vizsgálattól ; a mi törvényhozásuhkban minden kényes kérdésnél mindenféle alkalmat megadnak arra, hogy a dolog eltusoltassék, hogy az nyilvánosságra ne jusson. Más országokban, vegyük például Anglia parlamentjét, még a legkisebb vádnál is feláll az illető miníster vagy a többség egy szószólója és követeli a legszigorúbb vizsgálatot. Oda hívják a panaszlót és a vádlottat és a legszabadabb bizonyítást engedik meg. Nálunk pedig, ha nagy sokára valami nagyon odiosus dolog, a melyet már nem lehet elhallgatni, felmerül, akkor a minister azt mondja, vizsgálatot fogok elrendelni és többnyire ugyanazon egyének közül s ugyanazon hatalmi körökből kiküld egyegy egyént, a ki azután a helyszínen formalitásokkal úgy elsimítja az ügyet, hogy azt csak ad acta lehet tenni. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Nálunk ma már nem lehet felhozni semmit sem a parlamentben, mert odiosus színben tűnik fel rögtön az ember, úgyannyira, hogy ma már, ha hiteles okmányokkal igazolt panaszt kapunk is valakitől, kénytelenek vagyunk visszautasítani és a választóknak azt mondani, hogy mentsenek fel minket ettől az ügytől, mert erre nincs fórum Magyarországon, ezen nem lehet segíteni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ilyen viszonyok között nem lehet még sok időre egyedül a mi parlamentünkre bízni a közigazgatás ellenőrzését. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nálunk szükség van igen széles alapokra fektetett autonómiára; de nem oly önkormányzatra, a mely csak panaszkodhat, a mely csak felírhat, vagy a mely egy vagy más politikai kérdésben átírhat a másik megyéhez. (Helyeslés a szélsőbalon.) Ha még utóbbinak lenne valami eredménye, ha ez úgy respeetáltatnék ma is, mint hajdan, azt mondanám, hogy ez egy szép jog, de ma a petitionalás egy tökéletesen felesleges időpazarlás, mert a kormány vagy nem hallgatja meg a vármegyék panaszait, vagy ha ide jönnek is a fölíratok, azok a kérvényi bizottság által egy szép és pompás temetkezési actussal örök nyugalomra a föld mélyébe sülyesztetnek. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Nekünk nem ez kell. Nekünk az autonómiának nem ezen saliangjai kellenek, hanem nálunk concret határozati jogot kell a vármegyéknek adni, még pedig felelősség terhe alatt. Nekünk forumokat kell instituálni arra nézve, hogy ha valaki túlkapásokat, hivatali visszaéléseket követ el, azért megbűnhődjék; megbűnhődjék komolyan, igazán, hogy ez által mások, a kiknek még netalán kedvök lenne hozzá, elriasztassanak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) En a törvényjavaslat által tervezett megyében, a hogy az van alkotva., nem látom az ellenőrzésre képesített institutiot. Nagyon szép és democraticus dolog egy 5—6 száz tagból álló megyei tanács, de látjuk, hogy ez in praxi oda vezet, hogy a megyei bizottság teljesen munkaképtelen és teljesen nullifikálja önmagát azon nagy számú tagok által, a kik közül —- kivévén egyes tisztviselői választások eseteit — nemcsak hogy nagy számmal nem, de kellő számmal sem jönnek össze a tagok. Jogi lehetetlenség, hogy egy ily testűlet bizonyos meghatározott számú tagok nélkül határozatot hozhasson; hogy egyforma joga legyen a megyei tanácsnak érvényes határozatok hozatalára akár ötszáz, akár csak öt tag jön is össze. A megyei tanácsból ki kell zárnunk a virilisinust, (Helyeslés a szélső baloldalon.) a melyről azt tartották sokan — és ezért fogadták is el — hogy az a magyar államot megerősíti, de a mely intézmény tönkretette a democratiát a megyékben. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Hisz azok az emberek, a kik azért, hogy bejussanak a megye-tanácsba, a világon semmi politikai tevékenységet nem fejtenek ki, arra semmi qualificatiot nem szereznek, hanem elegendő, ha bizonyos birtokuk van, sohsem érdeklődnek kellőleg az ügyek iránt. A magyar alkotmány a múltban mindig őrizkedett attól, hogy politikai jogokat vagyontól tegyen függővé. (Ellenmondások jobb felől.) Hát hol volt Magyarországon ilyen kiváltság? Az a régi közigazgatásban csak bizonyos osztályra szorítkozott, de nem vagyonra! Krajtsik Ferencz: A birtokosságra. Kőrösi Sándor: A bene possessionatusokra. Hoitsy Pál: Nádorispánná lehetett a bocskoros nemes is. Thaly Kálmán: Verbőczy is nádorrá lett. Pázmándy Dénes: Természetes, hogy a virilismus okozza, hogy a vagyonosabb elem, a megyei bizottságnak már úgy is tagja lévén, nem törődik a bizottsági választásokkal, de nem a, megyei bizottsági gyűlésekkel sem. A megyei tanácsot reformálni kell oly módon, hogy a tagok számát le kell szállítani oly fokra, a mely egy testületben a tanácskozást lehetővé tegye, mert ma Magyarországnak egy megye-