Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-522

^66 622. országos Illés 1891. jnlins 4-én, süombaton. rövidebb szolgálati idő alatt képzi ki a legénységét. A magyar honvédség saját tisztikarát is maga neveli, képezi ki és az fokról-fokra a honvédség keretében emelkedik fel. A magyar honvédségnek saját szükségleteihez képest kell berendeznie egész igazgatását, egész belső szervezetét, kormányzását, valamint taktikai kiképzését is, mert feltétlenül áll, hogy a hol a 3 évi szolgálati idővel szemben sokkal rövidebb szolgálati idő alatt kell a legénységet kiképezni, ott erre, valamint a turnusok behívására vonatkozólag is egész más rendszernek és beosztásnak kell lenni, mint a minő a közös hadseregnél van, a hol a szolgálati idő hosszabb s a hol a turnusok sokkal ritkábban változnak. Midőn egy honvédezredes a közös hadseregbe áttétetik, már körülbelül 50-ik éve körül van és legkevesebb 30 éven át kellett a honvédségi intézmény keretében élnie s így annak belső organisatiója, szelleme és természete szerint való kezelése és elbánása vérében és természetében van. A honvédségnél a taktikai képzésnél is figyelemmel kell lenni arra, hogy mik ép kell ugyanazon anyagból, a minő a közös hadseregnél van, rövidebb idő alatt ugyanoly jó katonákat kiképezni, mint a minő a közös hadseregnél van. A honvédezredesekre nézve az intézménynek önálló és külön fejlődése önálló és külön fejlődést feltételez, a mely lényegesen eltér a közös hadseregbeli tisztek szellemétől, kezelési rendjétől az ügyvitel apróbb módozataitól és szokásaitól. A honvédség tisztán Magyarország területéről toborzott legénységet nevel; a közös hadsereg pedig Ausztriában toborzott legénységet is képez ki. Nagyon természetes tehát és a kik ismerik a hadsereg történetét, azok tudják jól, hogy ezen több helyűimen toborzott legénységet mind a maga természetének és szokásainak megfelőleg kell kiképezni, mert egyformán nevelni a ruthén, a dalmát, a magyar, vagy osztrák, német és cseh legényt nem lehetséges. Az, a ki ezeknek egyforma neveltetését kísérelné meg, az nem oldaná meg feladatát, mert az egyiket kevesebbre képezné ki, mint a mennyire képes, a másik pedig oly kiképzésben részesülne, a mely soha sem tudna arra a fokra emelkedni, a melyet tömegben elérni kell. A honvédezredeseknek tehát le kell moudaniok, midőn a közös hadseregbe mennek át, mindazon praxisról, azon gyakorlati szempontokról, szellemről és fogásokról, melyeket a honvédségnél megszereztek. Ugyanazért, midőn a t. mmister ár azt mondja, hogy ez átmenetel azért szükséges, hogy a honvédezredesek magasabb kiképzést nyerjenek, ez teljes szemfényvesztés. (Űgy van! a szélső baloldalon.) Megmondom, miért? (Halljuk! Halljuk!) A képviselőház katona tagjai igen jól tudják, hogy úgy a közös hadseregben, mint a honvédségben az ezredgyakorlatok 6 — 7 —8 napig ós a dandárgyakorlatok % — 3 napig tartanak, a magasabb kapcsolatban levő gyakorlatok pedig, a melyekben a honvédség a közös hadsereggel együtt mííködik igen ritkán tartatnak. (Űgy van! a szélsőbalon.) Ugyanannyi idő van, t. ház, az ezred- és dandárgyakorlatokra a honvédségnél, mint u közös hadseregnél s ekkor a létszámban is alig van különbség, mert midőn ezen magasabb fokban való gyakorlatok megtartatnak, annyira ki van egészítve s összesítve a honvédségnél is a keretek létszáma, hogy azt lehet mondani, hogy azok is majdnem ugyanazon létszámot mutatják, mint a melyet a közös hadsereg mutat az ezred- és dandárgyakorlatok alkalmával. De, t. ház, mit gondoljunk arról, hogy az a szegény honvédezredes, ki egészen más viszonyok, más körülmények közé jut a közös hadseregben, életének 50-ik éve körül igyekezzék a közös hadseregben előre menni és igyekezzék ott érvényesülni.Oott sokkal hátrányosabb helyzetben van, mint a minőben vannak azok, kik a közös hadseregben nőnek fel, mert neki az új viszonyok nehézségével kell küzdenie és így akkor, midőn a mint ezt a minister úr mondotta, képessége a \ szerint fog megítéltetni, a mint ott be fog válni, j a honvédezredes határozott hátrányban fog lenni a közös hadseregbeli ezredesekkel szemben. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) De, t. ház, méltóztassanak arra is figyelemmel lenni, hogy mit szólna Európa bármely katonai szakembere, ha azt tanácsolnák, hogy a franczia, német vagy osztrák hadsereg látogatására ne hadnagyot vagy főhadnagyot küldjenek ki, a mint az Európa hadseregeiben divatban van, hanem hogy azok természetevei, szellemével és előnyösebb intézkedéseivel való megismerkedés végett s a külföldi hadseregek tanulmányozására, s az azokban teljesítendő' szolgálat végett ezredesek, tehát azok küldessenek ki, kik tábornokká fognak előléptettetni? Azt mondja a minister úr, hogy a honvédségi ezredesek semmi hátrányban nem fognak részesülni, mert ha valaki képes itt vagy képes ott, az mindegy, mert az tábornokká fog előléptettetni. De, t. ház, a mikor a minister úr maga is azt állítja, hogy magasabb képzettséget a honvédségnél nem szerezhetnek és hogy ez csak a közös hadseregben szerezhető meg, mit tesz az, hogyha magasabb képzettséget akarnak elérni, lépjenek át a közös hadseregbe? (Halljuk! Halljuk!) A minister úr válaszában — meglehet, tisztán szórakozottságból — igen keveset mond, mert nem mondta meg azt, hogy azok az ezredesek csak ideiglenesen fognak-e oda áttétetni vagy pedig véglegesen fognak ott maradni, mert