Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-522

52'2. országos ülés 1801. Julius 4-én, szombaton. Qgg lehetősen ki vannak egyenlítve s így abban az irányban panaszok, hogy valaki, a ki előbb a közös hadseregben szolgúlt és a honvédségnél gyorsan lépett elő, ha bizonyos időre megint visszahelyeztetnék a közös hadseregbe, ott megelőzi bajtársait, többé már föl nem merülhetnek. Ennélfogva most már elérkezettnek tartottam a pillanatot arra, hogy ezen intézkedést életbeléptessem. Megjegyzem, hogy a honvédség maga is érzi, sőt már régen érezte ennek szükségét. Ki kell emelnem továbbá, hogy az ezredesek minden kényszer nélkül hívattak föl az önkénytes átlépésre, valamint nagyon jól tudják ők azt is, hogy ha egyiknek vagy másiknak viszonyai nem engednék meg, hogy ezen fölhívásnak eleget tegyenek és a közös hadseregbe való ideiglenes áthelyezésüket kérjék, hanem tovább óhajtanak szolgálni a honvédségnél, ha itt kötelességüket minden tekintetben teljesítik s bebizonyítják azt, hogy csakugyan képesek nagyobb csapatok vezetésére, akkor legkisebb ok sincs arra, hogy a honvédségnél épen úgy, mint a közös hadseregnél tábornokokká neveztessenek ki. (Élénk félkiáltások a szélsőbalon: A honvédségnél nincsenek tábornokok !) Azt talán a t. képviselő úr is tudja, hogy a honvédségnél is vannak tábornokok. Thaly Kálmán: Császári királyi tábornokok, nem honvédtábornokok ! (Úgy van! Úgy van ! a szélsőbalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi minis ter: Másrészt pedig, hogy azok, a kik önmaguk kérik a közös hadsereghez való áthelyezést, megmaradnak-e a honvédségnél vagy nem, az már úgy is tökéletesen mindegy. Az első feltétel az, hogy az illető megfeleljen hivatásának. (Helyeslés jobb felől.) Minthogy azt hiszem, t. ház, hogy ezen intézkedés oda irányúi, hogy nemcsak a honvédség tekintélye emeltessék, haiem hogy mozgósí tás alkalmával háború idejében, lehetőleg gyakorlott népek álljanak a honvédség rendelkezé sere, az, ha ezen ezredesek tábornokokká való előléptetésük alkalmával ismét visszakerülnek a honvédséghez, meggyőződésem szerint csakis a honvédség érdekében fekszik. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Ez volna a válasz az interpellatio lényegére. Akkoriban, mikor Ugron Gábor t. képviselő úr megtette interpellatioját, nem voltam a házban, de másnap azt olvastam egyes lapokban, hogy az interpellatio indokolása alkalmával kijelentette volna a t. képviselő úr, hogy a közös hadsereg Magyarországon csak tűrve volna. Átnéztem az Országgyűlési Tudósítót és constatálhatom, hogy a t. képviselő úr ezt nem mondta, a lapok tehát ezt tévesen közölték. A képviselő úr mgyanis azt mondta, hogy a nemzet a közös hadsereget »esak kényszer közetkeztében fogadta el«. Meg vagyok győződve, hogy a képviselő úr is egyetért velem, ha azt mondom, hogy ez téves, mert hiszen a közös hadsereg törvény alapján létezik, a magyar törvényhozás pedig soha kényszer alatt nem állott és nem áll, (Élénk helyeslés jobb felől.) hanem saját bölcs belátása szerint az ország érdekében intézkedik és hoz törvényeket. (Igás! Úgy van! jobb felől. Zaj a szélsőbalon.) Áttérek már most azon interpellatiora, a melyet Polónyi t. képviselő úr f. é. április 22-én ugyanazon tárgyban hozzám intézett. Ez az interpellatio több pontból áll és — úgy hiszem — a t. ház helyeselni fogja, ha azon pontokra, melyek ugyanazon kérdéseket ölelik fel, melyek az Ugron t. képviselő úr inteipellatiojában is benfoglaltatnak, azokra imént adott válaszomat nem ismétlem. (Helyeslés.) Vannak azonban az interpell itionak más pontjai is, a melyekre válaszolni kívánok. Ezek egyikében azt kérdi a képviselő úr: való-e az, hogy csak 1889. évben 155 közös hadseregbeli hadnagy, főhadnagy és százados lett a magyar honvédséghez áthelyezve. Erre csak azt válaszolhatom a t. képviselő úrnak, mint méltóztatik emlékezni, hogy a keretek száma ríigy a gyalogságnál, mint a lovasságnál szapoi'íttatott, minélfogva 1889 ben és 90-ben, tehát két év alatt, míg a keretek felállítása eszközöltetett, az ez időben beálló fogyatékot is számba véve 535 tisztre volt szükségem. A honvédségnél megfelelő anyag nem állott rendelkezésemre, (Zaj a szélsőbalon. Felkiáltások : Az a baj!) minthogy aránylag kevés hadapród volt tettleges szolgálatban, a honvédségnél is a hány szabadságolt állományú — most tartalékos állományú — tiszt jelentkezett és a feltételeknek megfelelt, mind tettlegesítve lett. De a hiány ezen intézkedés daczára is oly jelentékeny volt, hogy kénytelen voltam azon tiszteket, kik a közös hadseregben törvény szerint tettleges szolgálati idejüket már betöltötték és a honvédséghez való áthelyezésre önkényt jelentkeztek és különben is, a kiknek a szolgálatban való jártasságuk a minősítvény szerint megfelelő volt, ide áthelyezni és azoknak száma nem volt 155, hanem volt 162. Polónyi Géza .* 163 volt ! (Általános derültség) B. Fejérváry Géza honvédelmi mi* ttister: Ha a t. képviselő úr praecisebben tudja, elfogadom. (Derültség jobb felől,) A kérdés most csak az, hogy honnan fedezhettem volna ezen tiszti szükségletet? Minthogy más lehetőség absolute nem állott előttem, mint ez . . . Polónyi Géza: A magyar ifjúságból!