Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-522

f02 622. orsBfigos fllés 1891 elől téveszteni, hogy nálunk a mi alkotmányos épületünk olyan, mint egy bevégzetlen diadalkapu, a melyeken egy bizonyos rögtönzött ünnepély alkalmával a hiányzó erős falak és oszlopok czifra papírral vannak helyettesítve. A mi alkotmányunk, a mi függetlenségünk is ilyen czifra papíros. Addig, míg mi vérünkről és izzadságunkról szabadon nem intézkedhetünk; addig, míg az 1867-iki kiegyezés által megteremtett, nem a dualismus, de a valóságos birodalmi egység fennáll köztünk és az örökös tartományok között; míg a hadsereg egysége, a pénzügyek, a vám egysége és még isten tudja miféle diplomatiai egységek Bécs sarogjájához fűznek bennünket: addig nekünk nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy valamint voltak már uralkodók, a kik nem koronáztatták meg magukat, voltak uralkodók, kik esküjöket megszegték, addig szomorú idők ismét következhetnek! Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a sas tollai színét és körmei szokásait egyhamar nem felejti el és tartsuk szemünk előtt mindig Szirmaynak azt a testamentumát, hogy: »egyik fiadat Tamásnak kereszteltesd, hogy ne higyjen a németnek.« (Zajos helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Hát mi, kik itt e padokon ülünk és a kik őseinktől örököltük a polgári jogok és a közszabadság iránt való szeretetünket, mi, a kik kegyelettel emlékezünk azon ősökre, a kik alkotmányos jogainkat megvédték, hogy utódaik számára szent örökségkép hátrahagyják ; mi, a kik hálával emlékezünk meg a történet azon dicső napjairól, a kik tanúságot tesznek a nemzet, a világtörténet előtt, hogy Magyarország államiságát mindig a vármegyék védtek meg: mi tiltakozunk az ellen, hogy az őseink által féltékenyen megőrzött közkincset, a választás szabadságát elkobozzák. (Helyeslés a szélső baloldalon). Nem fogadom el a törvényjavaslatot. (Rószszán tartó helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Elnöki Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Méltóztassanak helyeiket elfoglalni, az ülést folytatjuk. A mai napirendre két interpellatiora adandó válasz és egy interpellatio von bejelentve; ennélfogva, azt hiszem, a t. ház méltóztatik beleegyezni abba, hogy a szőnyegen levő törvényjavaslat feletti tanácskozás a hétfőn délelőtt tiz órakor tartandó ülésre tétessék át. (Helyeslés.) Méltóztassanak most az interpellatiokra adandó választ meghallgatni, azután következik az interpellatio. A honvédelmi minister úr Ugron Gábor és Polónyi Géza képviselő urak interpellatiojára fog válaszolni. (Halljak! Halljuk!) Jalins 4-én, szombatos, B. Fejérváry Géza honvédelmi minister: T. ház! (Halljuk! Halijuk!) Ugron Gábor t. képviselő úr ápril 13-án a következő interpellatiot intézte hozzám: »Igaz-e, hogy a honvédelmi minister úr a honvédség ezredeseit felszólította a es. és k. hadseregbe való átlépésre és ha igaz, ezen kötelességszegő, a honvédségre nézve káros eljárását mivel képes indokolni és szándékozik-e azt helyrehozni ?c T. ház! Hogy én a honvédségi ezredeseket felhívtam a közös hadseregbe való önkéntes átlépésre azért, hogy ott bizonyos ideig szolgáljanak, az igaz. Eljárásomat azzal indokolom, hogy már régen, még a 70-es években, éreztük ennek szükségét a honvédségi keretrendszer mellett, miután a csapatlétszám tudvalevőleg nagyon csekély és főleg a magasabb rangú tisztek nagyon ritkán jutnak azon helyzetbe, hogy nagyobb csapatokat vezethessenek és így gyakorolhatnának magukat. (Felkiáltások a szélsőbalról : Beszéljen magyarul! Nagy zaj. Halljuk! Halljuk! jobb felől.) Miután pedig erre szükség van, már akkor akartuk ezt az intézkedést életbe léptetni. Méltóztatnak tudni, hogy nemcsak a katonai, hanem minden pályán vannak egyes kiváló egyéniségek, kikkel a hivatásszerű jártasság úgyszólván velük született; de viszont minden pályán sokan vannak, kiknek hosszabb gyakorlatra van szükségük, míg úgyszólván beleszokás által a kellő készültséget megszerzik. Második indoka annak, hogy ezt az intézkedést foganatosítani szükségesnek tartottuk, az volt, hogy a magasabb rangfokozata honvédtiszteknek a közös hadseregbeliekkel való egyenértékét demonstráljuk s e mellett lehetővé válik az is, hogy miután mozgósítás alkalmával igen sokszor fog előfordulni az az eset, hogy magasabb rangú honvédségi tisztek hívatva lesznek közös hadseregbeli csapatokat is vezetni, az által, hogy ezek az urak már előzőleg egy bizonyos ideig a közös hadseregben szolgálnak, megismerkednek a tisztikarral és a legénységgel, mely ennek folytán természetesen inkább lesz irántuk bizalommal. Ezek voltak azon indokok, a melyek miatt — ismétlem — már a 70-es években átláttuk a most életbeléptetett intézkedés szükségét. De a honvédség felállítása alkalmával, mint méltóztatnak emlékezni, a közös hadseregből igen sok tiszt átlépett a honvédséghez és az akkori viszonyok között ezek a tisztek rendkívüli gyors előléptetésben részesültek. Ennélfogva, ha már a 70-es években lépett volna életbe ez az intézkedés, ennek az lett volna a következménye, hogy bizonyos mérvű elégedetlenséget szült volna a közös hadseregben, így tehát be kellett várni az alkalmas időt. Jelenleg a rangviszonyok meg-