Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1887-522
S32. órssftgos Ülés 1891. Julius 4-én, szombaton. 255 mindenkitől bekérik a ruha formáját és a színét is! Papp Elek: Én azt hiszem, hogy állami administratio útján és kinevezett tisztviselőkkel sem lehet jól administrálni, ha kötelességérzettel bíró szakemberek nem állnak az ügyek élén, a kik azokat vezetik, mert különben az állami és a kinevezett tisztviselőkkel való administratio még sokkal veszedelmesebbé válhatik a választott tisztviselőkkel való administrationál. De lássuk, t. ház, sorban azokat az indokokat, melyeket a t. túloldalon annak bizonyítására hoztak fel, hogy a választási rendszer tökéletesen lejárta magát, hogy az tarthatatlan és hogy választott tisztviselőkkel administrálni Magyarországot teljes lehetetlenség. Azt mondják, hogy először is a törvényhatósági és az állami érdekek közt ellentét van és hogy nincs meg a gyors és biztos végrehajtás. Hát, t. ház, én életem legnagyobb részét a megyében töltöttem eh részt vettem annak mindenféle nevű és nemű dolgaiban, de én a magam részéről nem tapasztalam azt, hogy oly ellentétben lenne az állam érdeke a megye érdekéve]; mert ha ez így volna, ez már csakugyan olyan nagy baj lenne, a melyet a törvényhozásnak a lehető leggyorsabban kellene orvosolnia, mert az mégis csak nagy absurdum, a mikor már odáig jutunk, hogy egy törvényjavaslat elfogadására indokul akarjuk felhasználni azt, hogy a társadalomnak az érdeke ellentétben van az állam érdekével, holott az állam azért született meg, hogy a társadalomnak az érdekét istápolja. (Úgy van! a szélsőbalon.) Nem az állam kedvóért születtem én, hanem az én és polgártársaim kedvéért és azok jogainak megvédéséért állottunk össze államba. (Helyeslés a szélsőbalon. Derültség a jobboldalon.) Nem szabad az államot a polgárok jogával, a társadalommal szembeállítani, mert a ki azt teszi, az nem az állam érdekeinek előmozdításán és annak felvirágoztatásán dolgozik, hanem az egy oly disharmoniát akar előidézni, a melynek a kimenetele végzetszerű is lehet. Gr. Károlyi Gábor: Körösi azt hiszi, hogy Debreczen végette van! (Derültség a szélsőbalon.) Papp Elek: De ha volna ellentét, akkor kérdem azt, hogy nem lehetne-e megfordítva is ellentétet találni"? Ha most azt mondják, hogy azért kell kinevezett tisztviselővel administrálni, mert az állam érdekével a megye érdeke összeütközésbe jön : akkor nagyon természetes, hogy ha kinevezett tisztviselővel fogunk administrálni, akkor lehet azt mondani, hogy a megye érdeke fog háttérbe szorulni az állam érdekével szemben. Ha azt a tételt állítjuk fel, hogy a választott tisztviselő az állam érdekét szorítja háttérbe a megye előnyére: akkor supponálnunk kell, hogy az állami tisztviselő a megye érdekét fogja háttérbe szorítani az állam érdekével szemben; azonban én ezt nem tapasztaltam. Én azt tapasztaltam, hogy az adóügy, a katonaügy és minden oly kérdés, a mely az állami administratio nagy gépezetének egyik vagy másik kerekébe van belekapcsolva, mind nagyon gyorsan, nagyon praecise és kifogástalanul haj tátik végre a megye tisztviselői által. Annyira jól viselik ezek a szegény vármegyék magukat, hogy alig volt rá eset, hogy valamelyik vármegyébe királyi biztos lett volna kiküldve. Csak egyetlen egy esetben küldetett ki kir. biztos. Ez az eset Heves vármegyében történt 1867-ben, midőn jegyzőkönyvileg kimondta a vármegye, hogy az 1867-iki kiegyezés az 1790/1-iki törvényben foglalt jogaival a nemzetnek ellentétben van és hogy az 1867-iki kiegyezés a nemzet vitális jogainak a feladását foglalja magában. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezen a kormány rendkívül felháborodván, Heves vármegyébe kir. biztost küldött.. . Gr. Károlyi Gábor: Ki volt a kir. biztos ? Papp Elek: Királyi biztosnak küldte oda gr. Szapáry Gyula jelenlegi ministerelnök urat. Csanády Sándor: Látszik rajta! Papp Elek: Ez a kir. biztosság annyival inkább érdekes, mert gr. Szapáry Gyula ministerelnök úr 1860-ban Heves vármegye által — a mint akkor kifejeztük ^magunkat — trieoloralispánnak választatott. 0 volt a legnépszerűbb alispán az egész országban, mindenki szerette, tisztelte, becsülte, de meg is érdemelte. Annyival elszomorítóbb és fájdalmasabb érzést okozott Heves vármegyének, a mikor vállalkozott arra, hogy Heves vármegyét, mint királyi biztos megrendszabályozza és ott embereket fogasson el, a választásokra pressiot gyakoroljon, egyes tisztviselőket állásuktól elmozdítson csupán azért, mert talán nem a felirati, hanem a határozati programmal lépett fel képviselőjelöltnek. Anynyival csodálatosabb volt ez, mert hiszen 1861ben gr. Szapáry Gyula ő excellentiája is, mikor épen Heves vármegyének egyik fővárosa, Szolnok által felküldetett e házba, határozati programmal lett megválasztva. Igaz ugyan, hogy a mint feljött, azonnal felirati lett és ott hagyta programúnál és a szolnokiakat, mint Szt. Pál az oláhokat. (Derültség.) Ez nem reánk, hanem t. szomszédjainkra érdekes, mert ebből meggyőződhetnek, hogy a ministerelnök úr ígéretét minő komolysággal fogja beváltani a mérsékelt ellenzékkel szemben. Szerintem ígéretét azzal a komolysággal fogja megtartani, a melylyel megtartotta azt a programmot, a melyet 1861-ben szolnoki választói előtt elmondott. (Egy hang a
