Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-522

f 56 5-22. ©rsEájros ölés 1891. Julius 4-én, szombaton. szélsőbalon: Bégen volt az!) Igaz, hogy ez régen volt, hanem reám a t. ministerelnök árnak ez az eljárása azt a benyomást tette, a mit egy franczia regénybe olvastam, hogy a gyermek mikor kezdett felcseperedni, megrugdalta, megverte dajkáját, ki őt egészséges jó tejjel táplálta. Elhiszem a t. ministerelnök úrnak, hogy ő már 17 év előtt híve volt az államosításnak; elhiszem, hogy daczára, hogy mindig azt a cabinetet szolgálta, a mely más programmot tűzött ki a maga zászlajára, ő titokban az állami administrationak útját egyengette, mert királyi biztossága után a felett sem csodálkozhatunk, hogyha ő a megyei önkormányzatnak és a közszabadságnak az ellensége. (Úgy van ! a szélsőhalon.) Második kérdés az, hogy a t. túloldal az egyéni felelősséget és a szigorú ellenőrzést hangoztatta. Mindnyájan tudjuk, t. ház, hogy ez nem új találmány és hogy ez divatban volt már régen ; csakhogy mi ezt is megfordítva szoktuk csinálni, tudniillik a magas hivatalban levő urak lefelé nem felelősek, míg a szegény kis hívatalnokocskák mindenfelé felelősek. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Az egyéni felelősséget — nézetem szerint — épen úgy meg lehet azoknál a tisztviselőknél követelni, a kiket a nemzet ád az országnak, mint azoknál, a kiket az állam ad a megyéknek. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A felelősségi elvet egyformán ki lehet úgy az egyikre, mint a másikra mondani. Látjuk, hogy ott is igen sok panasz van az ellenőrködés miatt, a hol állami tisztviselő van. És ez nagyon természetes, mert akár állami, akár választott tisztviselő legyen is az illető, de ha egy lánczolatban helyeztetnek a tisztviselők egymás fölé, azok az ellenőrzést egymás irányában mindig lanyhábban végzik. Ez oly tapasztaltati tény, a mely felett vitatkozni is felesleges. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Felhozták, hogy a választásoknál sok visszaélés történik. Tökéletesen igaz. Felhozták, hogy a választásoknál, ha valamely hatalmas ember, a ki befolyását érvényesíti a megyében, lép mellette a sorompóba: a qualificált, egy sokkal képzettebb egyénnel szemben is megválasztják, mivel qualificatioja mellett még protectioja is van. Példának okáért Fsaák t. képviselőtársam tegnapelőtti beszédében kifejté, hogy egy főúr kiviszi, hogy a vármegyének a közepe nem ott van, a hol az valósággal létezik: (Derültség.) akkor ez a főúr azt is ki tudja vinni, hogy azt nevezi ki tisztviselőnek a minister, a kit ő akar. És ez annyival könnyebben kivihető, mivel a ki a kinevezést eszközli, nem ismeri azt a másik pályázót, a ki talán sokkal érdemesebb volna, mint a neki ajánlott. A nepotismus, a pajtáskodás és a czimboráskodás tehát épen úgy meg lesz a kinevezésnél, mint a hogy megvan a választásnál, azzal a különbséggel, hogy ez a kinevezési rendszer mellett az illető minister vagy a főispán szobájában titokban, négyszem közt történik; (Úgy van! a szélső baloldalon.) míg a választásoknál előforduló protectio nyilvánosan történik és ha ez a protectio a tisztesség határát túllépi, azért még pirulnia is kell az illetőnek. Önként következik tehát, hogy sokkal veszedelmesebb a kinevezési rendszernél dívó protectio, mint a választási rendszernél dívó pajtáskodás. Felhozzák, hogy a választott tisztviselőknél általánossá kell tenni azt, hogy ezek is épúgy biztosítva legyenek, mint a hogy például biztosítva van a törvényszéki bíró és más hasonló tisztviselők. Felhozzák továbbá azt is, hogy a választott tisztviselőknél általános a képzettség hiánya, hogy a szakképzettséget csak a kinevezés által lehet biztosítani. Én azonban még olyan statisztikai adatokat nem olvastam — mert elibünk ilyenek nem terjesztettek — a melyekből az tűnnék ki, hogy a közigazgatási tisztviselőknél általános a szakképzettség hiánya. A tisztújítás alkalmával pedig azt tapasztaljuk, hogy minden megüresedett állásra van elég pályázó, a kik kellő qualifieatioval birnak {Úgy van! a szélső báloldalon.) és hogy egyetlen egy állás sem maradt üresen azon okból, mert arra qualificatioval bíró egyének nem jelentkeztek. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Hogy a választott tisztviselők kielégítően teljesítik kötelességüket, arra nézve bátor leszek adatokkal szolgálni, (Halljuk!) 1880 november havában Tisza Kálmán akkori belfigyminister a közigazgatási kérdések tüzetes megvitatása czéljából tanácskozást hívott össze, mely igen behatóan tárgyalta mindazon kérdéseket, a melyek a kinevezési és a választási rendszerre] összefüggésben vannak. Akkor Tisza Kálmán belügyminister következőkép nyilatkozott (ohassa) : »T. képviselőház! Hogy az administratio épenséggel nem oly rossz, mint a minőnek állítják, ennek kipuhatolására szigorú vizsgálatot rendeltem el, melyből kitűnik, hogy 883 megvizsgált szolgabírói hivatal közül pótvizsgálat rendeltetett el a belügyminister által 67-re nézve; ezek közül időközben már befejeztetett 22 pótvizsgálat és pedig kielégítő eredménynyel. Az eredmény pedig az, hogy a pénzkezelés és belső ügyvitel körűi nagyobb mérvű rendetlenség és olynemű visszaélések, melyek folytán az illető szolgabírák ellen a fegyelmi eljárás vagy más egyéb nyomozat rendeltetett el, 15 járásban deríttetett fel a vizsgálat által. Ezen 15 közül sikkasztási eset volt 7.« Tehát az administratio jobb a hírénél; csak veszett nevét költötték a túlbuzgó államosítók.