Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-522

952 522, országos ülés 1891, Julius 4-én, szombaton. követelik, hogy félnap alatt keresztül vezettessék a nyilvántartásban, hogy ki vette meg és hová hajttatott jószágot. Ilyen törvények és rendeletek alapján azután csak nem lehet jó közigazgatást várni. (Úgy van! a szélső haloldalon.) Mit csinálnak most ? Azt mondják, hogy itt van előttünk a porosz törvény, ebből csináljunk egy jó, helyes magyar törvényt. És oly szerencsétlenül találtak eljárni, hogy ebből a porosz törvényből, mikor azt lefordították, kihagyták, a mi benne jó ; és csak azt vették ki belőle, a mi rossz. Ha már mindenben a nyugati civilisált államok mintájára akarunk berendezkedni: akkor figyelembe kellett volna vennünk, hogy az angol, spanyol, olasz, norvég, dán meg minden jóravaló nemzet, mely nem akar zsarnokoskodni, a szabad választás felé hajlik, mert a szabad választás elvében látja a polgári jogok biztosítékát. Igen, mindnyájan a választás felé gravitálnak, mit nevető Körösi t. képviselőtársamnak jobban kell tudnia, a kit sokáig fizettek azért, hogy az ifjúságot erről oktassa. Midőn tehát ez irányban való haladást észlelünk mindenfelé: addig mi hanyatthomlok rohanunk egy pár modern tudósnak tévútra vezeti) tanai után és eredéves jogunkról, a választási jogról le akarunk mondani. Annyi tény, t. ház, hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat sem nem a jó közigazgatás, sem a közszabadság érdekében, hanem egyedül a ministeri hatalom gyarapítása ezéljából alkottatott. A törvényjavaslatot még azok sem tudták megvédelmezni, a kik annak védelmére keltek. íme itt van parlamentünk egyik legkimagaslóbb alakja, a mindnyájunk által mélyen tisztelt Horvát Boldizsár képviselő úr. A t. képviselőtársunk múltkori felszólalása alkalmával oly megdöntő érvekkel bizonyította be előttünk, hogy ezen törvényjavaslat minden ízében rossz, hogy azt oly fényesen a mi padjainkról egyetlenegy szónok sem demonstrálta. Oly érveket hozott fel, a melyek alapján mindenkinek oda kell concludálnia, hogy ezen törvényjavaslat elvettessék; mert ha ezen törvényjavaslatot a törvényhozás elfogadja, olyan végzetes hibát fog elkövetni, a melynek kireparálása. kiköszöríílése talán nem is lesz lehetséges. Valóban, hálával tartozunk Horvát Boldizsár t. képviselőtársunknak, mert ő a maga ékesszólásával és ismereteinek gazdag tárházából merített igaz érveivel bebizonyította, hogy ebben a törvényjavaslatban nincsen semmi olyan, a minek benne kellene lenni ég hogy annak, a mi benne van, nem kellene benne lenni. Bebizonyította, hogy ebben a törvényjavaslatban igen sok jó és igen sok rossz dolog is van: csakhogy a mi jó, az nem új, mert azt régi municipalis törvényeinkben itt-ott feltaláljuk, a mi pedig új, az egy sem jó. (Helyeslés szélsőbalon.) Bebizonyította Horvát Boldizsár, gyakorlati adatokat és példákat hozván fel, beszélt például az arrondirozás kérdéséről és azután kidomborította azon helytelenségeket, hogy az egymásra halmozott nagy apparátus milyen confusus állapotokat fog ezen törvény életbeléptetése után előhozni. Mondom,bebizonyította és kimondta, hogy úgy, a miként ezen törvényjavaslat jelenleg tanácskozás alatt van, abba életet önteni alig lehet: szóval bebizonyította, hogy ezen javaslat nem életrevaló, tehát élhetetlen; (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) hogy azoknak, kik e törvényjavaslatot összetákolták, kik e törvényjavaslatot compilálták, nagy lehet ugyan a tudományuk, de nagyon kevés a vágott dohányuk. (Derültség a szélsőbalon.) De azért mégis elfogadta ezen törvényjavaslatot; elfogadta azért, miért a mérsékelt ellenzék is elfogadta, a mi nincs benne, t. i. az adott szóért. Az adott szó mindenesetre nagy sulylyal bír a privát életben, de a politikai életben semmi. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Elfogadta a garantialis törvények előterjesztésére tett ígéret alapján, noha ezen garantialis törvények közül egyetlenegyet sem ismerünk. Pardon! Egyről már tudjuk, hogy a napokban napvilágot fog látni, de a melyre vonatkozólag a túloldal igen tekintélyes emberei és vezérférfiai magánkörben már kimondták, hogy nekik nem kell, nem tetszik, mert ők nem akarják, hogy felettük az a bíró ítéljen, a ki szamaraik felett ítélkezik, a curia. (Derültség a szélsőbalon.) Hogy mennyit fognak érni a garantialis törvények, azt nem tudjuk; de hogyha e garantialis törvény abból a boszorkánykonyhából és serpenyőből kerül ki, mint a melyből jelenlegi törvényjavaslat kikerült: akkor ezen garantialis törvény, legalább az én felfogásom szerint, legfölebb annyit fog érni, mint a mennyit egy oly kard ér, melynek nincsen pengéje. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hogy a törvényjavaslat úgy, a mint jelenleg a ház asztalán fekszik, nem életképes és hogy legalább is három annyi törvény kell ahhoz, hogy támaszpontját az életben valahogy megtalálja, azt Horvát Boldizsár t. képviselőtársam, mint már bátor voltam említeni, bebizonyította ; úgy, hogy Horvát Boldizsár t. képviselő úrnak beszédje alatt azon mohamedanus jutott eszembe, a ki épen akkor ment egy angol festőhöz, a mikor az egy halnak élethű' festését befejezte. A mint a mohamedanus végig nézett a képen, így szólott: »Hogy fogsz te az ítélet napján istenednek beszámolni arról, hogy annak a^halnak nem adtál életet ?« Hogy fognak azok a codificator urak az ország közvéleményének beszámolni, a kik ezen tör-