Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-522

522. országos ülés 1891. jnlins t-én, szombaton. §.53 vényjavaslatot alkották, a mikor már ennek a háznak legtekintélyesebb szónokai pártkülönbség nélkül kimondották, hogy az nem életrevaló, sőt veszélyes. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A paragraphusok e zagyvaléka, melynek sem eleje, sem hátulja, eszembe juttatja a debreczeni kupecznek azt a triviális mondását, a mikor egy eladó lovon végig nézett: »hogyha olyan volna ez a ló elülről, mint a minőnek kellene lenne hátúiról, be derék paripa volna !« (Derültség a szélső baloldalon.) Én nekem különben, ha vizsgálom az okot, arra a meggyőződésre kell jutnom, hogy mikor e

gy olyan nagy szellem, mint Horvát Boldizsár t. képviselő úr, ezen törvényjavaslatnak csak annyira-mennyire, de támogatására kelt, azzal az egy kifejezésével, hogy a jövő reményében fogadja el, mondom, a mikor ezt lélektanilag vizsgálom, — arra a meggyőződésre kell jutnom, hogy Horvát Boldizsár t. képviselő úr nagyon hasonlít ahhoz az egyszeri püspökhöz, a kit a tengeren nagy zivatar ért utói s hogy valamikép a bajtól megszabaduljon, a gondviseléshez fohászkodott. De hogy az Isten jóságát ki ne apaszsza, elfeledkezett az ő társairól, a kik hasonló veszedelemben voltak a hajón és egyedül csak a saját becses személyeért imádkozott. Horvát Boldizsár t. képviselő úr látva, hogy a ministerelnök űr már meghúzta a harangot a megyék fölött, úgy gondolkodott, hogy hátha valamiképen megmenthetném az én Temesvár városomat, nem imádkoznám én már a vármegyékért, hanem megelégszem, ha a minister úr az ő jóságával csak a városomat fogja meg menteni. De azt hiszem, t. ház, hogyha azoknak a városoknak még most nem is harangoztak, de nemsokára csöngetni fognak nekik is. (Úgy van! Úgy van! Tetszés a szélső baloldalon.) Az, t. ház, a ki a minister irgalmasságáhan hízva, auf Gnade, minden feltétel nélkül, kegyelemre megadja magát, lehet nagyon derék ember, lehet rendkívül tudós, genialis, feltalálható benne minden emberi szép tulajdonság; de hogy körültekintő, okos politikus volna, alig képzelhetem. Nagy tévedésben vannak azok az urak is, a kik azt képzelik, hogy midőn nekünk a kormány ilyen garantialis törvény élei beléptetését ígérgeti s ezért mitőlünk a választási jogot akarja elvonni, hogy ezzel valami nagy szolgálatot tesz. Hiszen már eddig is bűn, t. ház és csak e parlament elnézéséből származhatott, hogy ezek a garantialis törvények életbeléptetve nincsenek s hogy a polgárok és tisztviselők jogai nincsenek törvény által biztosítva ministeri túlkapás ellen. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Már most, t. ház. midőn olyan eardinalis jogot akarnak tőlünk elvenni, mely a magyar alkotmány egyik sarkalatos, lényeges részét képezi, megelégedhetünk-e azzal a falsch felfogással, hogy majd életbeléptetjük a garantialis törvényeket, a melyeket annyi és annyi esztendő óta ígérgetünk, de meg nem adtunk. Hiszen úgy fogunk utoljára a ministerelnök úrral járni, mint a hogy az a számadó bojtár járt a többi társaival, a ki mindig azzal ijesztgette juhásztársait, hogy jön a farkas. Eleinte felugráltak mindnyájan, s kérdezték: hol a farkas; de sehol sem volt. így ment ez többször s a mikor aztán a farkas igazán jött: akkor senki sem hitte el neki. Én, t. ház, ezen s>benn a bárány, künn a farkas«-féle játékban nem bízom; nem bízom a minister urak ígéretében, bármit is mondjanak ; mert épen annyiszor ígértek már, a hányszor meg nem tartották ígéretüket. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon) Kemény Grézat. képviselőtársunk azt mondta, hogy ez az egész munka nem egyéb, mint egy toldozás-foltozás és meg is mondta, hogy milyen toldozás-foltozás, mert a czigányra hivatkozott, a ki nadrágjának valamely részét kivágta és térdét azzal a darabbal kifoltozta. Hát ilyenféle ez a törvényjavaslat is. Lássuk, hogy csakugyan oly toldozás-foldozás-e ez? (Halljuk! Halljuk!) Az eddigi vita magvát a tisztviselők kinevezésének vagy választásának s ezzel kapcsolatosan az állami administratio életbeléptetésének kérdése képezte. Azok az urak, a kik a kinevezés barátai, azt mondják, hogy — és ez theoriában állhat is, sőt el is hiszem ezt nekik — ahhoz, hogy az állami administratiot honosítsuk meg, nem múlhatatlanul szükséges, hogy a tisztviselőket kinevezzük, mert a választott tisztviselőkkel is lehet az állami administratiot meghonosítani. Viszont meg azt mondják, hogy a kinevezett tisztviselőkkel állami administratiot léptessünk életbe, mert a megyei önkormányzati jogot kiterjeszthetjük és a municipalis intézményeket érintetlenül hagyhatjuk, sőt fokozhatjuk a kinevezési rendszer mellett is. Meglehet, hogy ez így theoriában igaz, de minket az ellenkezőről győzött meg a tapasztalat, mert mi azt tapasztaltuk, hogy még választott tisztviselők mellett is államilag administráltunk. Én tehát ebből a magam rusticus eszével nem tudom azon következtetést levonni, hogy a kinevezett tisztviselőkkel majd nem fogunk államilag administráltatni; sőt ellenkezőleg azt kell feltételeznem, hogy az állami administratiot oly elkerülhetetlen szükségnek tekintik a törvényt alkotó urak, mely nélkül e törvényjavaslatot, még ha elfogadnók is, sem léptetnék életbe. Erről meggyőződhetünk, mihelyt azon kérdéseket egyenkint tárgyaljuk, melyek e törvényjavaslat tár-