Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-522

522. országos ölés 1891. Julius 4-éu, Süombaton. 251 melyre a költő a következőket mondta: »álom öldösi szívüket és velük aluszik a hazaszeretet« ; szóval a mikor teremtettek egy satnya társadalmat, a melyben semmi ellentállási erő nincs és fejünk felé gyűjtöttek minden viszonyokkal alkudozó taktikázó politikájukkal egy rakás megoldatlan, társadalmi, politikai és vallási kérdést: akkor előállanak, hogy a különben is hatalmi túltengésben elbizakodott kormány részére lefoglalják a megyei, községi és egyéni jogokat. Hogy ez által teremtsenek egy oly helyzetet Magyarországon, a minőt eddig csakis az idegen politikusok és publicisták müveiből ismerünk ; elő akarják állítani a despotisniusnak egy oly nemét, a melyről egy kitűnő franczia jogtudós publicista ekkép jellemzett: »Kem zsarnokoskodik, csak elaljasítja a népet és alakít belőle egy félénk állatcsordát, melynek pásztora a kormány.« (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon. Mozgás jobb felől.) És mégis elég naivok önök, elég cynicusok önök nagy szavakat hangoztatni és nagy szavakkal dobálózni, el akarják hitetni, mint Körösi Sándor t. képviselőtársam tette (Igás! Ügy van! és tetszés a szélső baloldalon.) a néppel, hogy az a méreg, melyet a törvényjavaslatba belekotyvasztanak, nem fogöldöklő lenni. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Elveszti hatását azon mézes ígéretektől, a melylyel a ministerelnök úr kedves szomszédainkat, a mérsékelt ellenzéket traktálja és hiába nevet Körösi Sándor képviselő űr, hiába fenyegetett meg a múlt alkalommal, hogy a história majd számolni fog velünk: állunk elébe. A história meg fogja különböztetni a hazafiakat azoktól, a kik a nemzet jogait eleonfiscáíták, (Helyeslés a szélsőbalon.) De hát, t. ház, nehogy annak a vádnak tegyem ki magamat, hogy talán magával a törvényjavaslattal nem is foglalkozom: méltóztassék megengedni, hogy a javaslattal összefüggő kérdésekre áttérjek. (Halljuk! a szélsőbalon.) Hát először is tisztában kell lennünk azzal, hogy vájjon voltaképen miről van szó (Élénk derültség a jobb- és haloldalon.) és megmondom, hogy miért szükséges, hogy jól distinguálok ennél a kérdésnél. Az újabb korban ilyen Bábel tornya építéséhez hasonló zűrzavart a parlamenti élet fel nem mutat, mint a minő zavar az önök padjain tapasztalható e törvényjavaslat tárgyalása alatt; mert nagyítás nélkül mondható, hogy nem tudják, miről van szó, (Úgy van! a szélső baloldalon.) csak egyetlen egyet tudnak: azt, hogy mit mond, mit akar a ministerelnök úr. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A t. túloldal több szónoka foglalkozott az ezen oldalon illő szerény képviselőkkel és voltak köztük többen, a kik bennünket úgy tüntettek fel, mintha a civilisált, tudós urak közé vetődött ósdi, félvad emberek volnánk, (Derültség a szélső baloldalon.) a kik minden culturának ellenségei vagyunk és nem tudják megérteni, hogy nekünk nem tetszik ezen törvényjavaslat. Pedig oly szívesen kínáltak meg vele bennünket. (Derültség a szélsőbalon.) Méltóztassanak tisztában lenni azzal, hogy mi nem vagyunk annyira elmaradva, a mint önök bennünket a közvélemény előtt feltüntetni akarnak. Mi is törekszünk, vagy talán helyesebben fejezném ki magamat, ha azt mondanám, hogy mi törekszünk arra, hogy végrevalahára a törvényhozás építési ösztöne megtalálná azt a helyes utat, a melyen haladva, csakugyan megfelelő és úgy a nemzet, mint a társadalom és a nemzet minden rétegét kielégítő alkotásokat hoznánk létre. Mi is törekszünk, hogy az európai culturával a mi culturánkat és intézményeinket egy homlokvonalba állítsuk. Csakhogy egy különbség van köztünk. Mi ezt a szabadság eszközeivel, a nemzeti ősi szellemnek és geniusnak megfelelően akarjuk csinálni, míg ellenben önök a modern európai felfogásoknak hangoztatásával a rombolás eszközeihez nyfilnak és idegen helyről akarnak ide plántálni oly intézményeket, a melyek itt kellő talajra nem találnak. Hiszen 1867 óta egyebet sem tettek a túloldalon ülő t. képviselő urak, mint megszavaztak oly törvényeket, a melyek idegen törvényekből lettek csaknem szó szerint rosszul lefordítva; (Úgy van! Ügy van! a szélsőbalon.) úgy, hogy a legszervesebb törvényekre hivatkozhatnánk, legszervesebb törvényeinkre, a melyek a mikor szentesítettek s a kivitel stádiumáig jutottak, a másik órában már arról kellett gondoskodni, hogy hogyan lehessen ezen törvényt novellaris törvény útján kivihetővé tenni és az életbe átplántálni és nagyon, de nagyon nagymennyiségével találkozhatunk a ministeri szabályrendeleteknek, a ministeri intézkedéseknek, a melyek ellentétben vannak a törvényekkel; és igen sok esetben azért kellett ellentétes ministéri rendeleteket kibocsátani, mert a törvényt ágy, a mint azt idegenből átültették, végrehajtani nem lehetett. Nem akarok részletekbe bocsátkozni, de van egy nagy rakás ilyen törvény. Ilyen például a vízjogi törvény; ilyen az állategészségügyi törvény. Hogyan lehessen az állategészségügyi törvényt Magyarországon végrehajtani, a hol 40 — 45.000 oatastralis hold legelő van egy tagban? És mindezen törvények végrenem-hajthatásáért a legtöbb esetben a szegény közigazgatást teszik bűnbakká. Azt mondják, hogy miért nem hajtja végre az a főszolgabíró a törvényt. Midőn példának okáért egy dabasi, vagy nem tudom, melyik vásárban, a hol 5—6000 darab jószágot hajtanak fel a vásárba és azt 32-