Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-522

8a& órsságos ülés 1891, Julius 4-én, szombatos, 049 röl, de minden oldalról elhangzott meggyőző érveknek engedve, e törvényjavaslatot visszavonja s a nemzeti közérztíletnek, a nemzeti geniusnak szellemében átidomítva, az általa kilátásba helyezett garantialis törvényekkel együttesen fogja azt ismét a ház elé terjeszteni: ez eszélyességéről fog tanúskodni; ez pedig még soha senkinek kárára nem szolgált. Neki, mint államférfiúnak tudnia kellene azt, hogy a valódi államférfiú, ha látja hogy terveinek, eszméinek kivitelében nagy akadályokra talál, azok megvalósítására még várni tud, mert a valódi reformnak, de nem az afféle talmi-reformnak, mint az önöké, az a természete, hogy az az időben mindig csak nyer, épúgy, mint a hogy a távolságon nyer az emeltyű is. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Tudnia kellene a ministerelnök úrnak azt, hogy még a ministereknek sem szokott egészségükre válni, ha erejüket túlcsigázzák és a legszélsőbb határokig feszítik és hogy a politikában a makacsság épen olyan, mint bizonyos járványos betegség, mely saját heve által idéztetik fel. Azonban hatázozza el a t. ministerelnök úr magát bármire is, tervei és czéljai kivitelére válaszszon bárminő és bármilyen eszközöket és utakat, egyről legyen meggyőződve, legyen meggyőződve arról, hogy mi, a kik e padokon ülünk és a kik érzelemben, reményben és törekvésekben lehetőleg egyek vagyunk, kik kötelezve érezzük magunkat választóinkkal szemben arra, hogy a nemzetnek, a hazának szabadságát, jogát, jól felfogott érdekét minden törvényes eszközzel megvédjük, kik a jövendő előtt nevünkön folttal megjelenni nem akarunk, — nem fogunk belenyugodni és nem fogjuk engedni azt, hogy a nemzet testéből annak legnemesebb szerve kiszakíttassék és ez által a nemzetnek élete is koczkára tétessék, (Helyeslés a szélső baloldalán.) hanem azon nyílt törekvéssel szemben, a melylyel ezen reactionariusnak bizonyult törvényjavaslatot a minister úr keresztül forcirosni szándékolja, képviselő állásunkhoz illő komolysággal, a közszabadság nevében és annak érdekében meg fogjuk vívni a harczot. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház! E küzdelemből én is ki akarván venni, mint e pártnak egyik legparányibb tagja, a magam részét: méltóztassanak megengedni, hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat és az azzal kapcsolatos kérdésekről véleményemet egyszerű szavakban — bár csak úgy, miként az szívemből és fejemből nyelvemre jő — elmondhassam. (Halljuk! Halljuk!) T ház! Mikor a ministerelnök úr e javaslatot előterjesztette, a túlsó oldal magicus hatású szavakkal, nagy fogalmakkal állott elő és támogatásában főképen a demokratiát hangoztatta MÉPVH. NAPLÓ 1887 — 92. XXV. KÖTET. vagy helyesebben a demokratia pólyájába burkolta ezen csodaszülöttet, hogy abban a pólyában tartsa a törvényhozás keresztvize alá. T. ház! Nyilvánvaló dolog, hogy mindazon népek, melyek a római és görög civilisationak örökösei s mindazok, a kik a Papinianusok, Jézusok, a reformátoroktól, a XVIII. és XIX. század nagy gondolkodóitól tanultak s az emberi természetet komoly megfigyeléses tanulmány tárgyává tették, demokraticus irányt követtek ; úgy, hogy ma már minden értelmes ember demokratának vallja magát, a mint alig is tehet egyebet, ha csak ellenállhatlan árral nem akar szembeszállani. Ámde az a kérdés, t. ház, vájjon azon nagy szavak, a melyeket önök, t. képviselő urak ott a tálsó oldalon hangoztatnak s azon nagy fogalmak, a melyekkel magukat egész az osszeroskadásig fölfegyverzik, mit követelnek korunkban és különösen tőlünk, magyaroktól ? (Helyeslés a szélső baloldalon.) Az a kérdés, t. ház, hogy az önök demokratiája minő tényekben nyilvánul és minő formákban látott napvilágot. (Halljuk !) Mert, hogy az áldemokratiának sikerült egykor a tudatlanság és gonoszság segélyével a népek és nemzetek legszentebb jogait, a Nérók, Caligulák és ezekhez hasonló őrültek kezébe játszani, máskor pedig magát a nép szívébe behízelegni és az egyenlőség nagy eszméje hangoztatásával egyenlővé tenni a népeket a szolgaság és a bakó előtt, azt a történelemből tudjuk. A mikor tehát a t. túloldal ezen általánosan ismert és mindnyájunktól hangoztatott kifejezést használja, hogy »demokratia<', kell, hogy tisztába jöjjünk azzal : mi a mi demokratiánk, miben leli kifejezését a mi szivünkben, lelkünkben, gondolatunk világában élő demokratia, és mi az önök demokratiája ? (Halljuk!) Hát én, t. ház, olyan demokratiát óhajtok és azt hiszem mind, a kik e padokon ülünk, olyant óhajtunk, a melynek segítségével egy oly Magyarországot alkossunk, melyben a szabadságnak ne a kiváltság, ne a ministeri mindendenhatóság, hanem az igazság legyen a határa, melyben a szabadság rendetlenség nélkül s a rend önkény nélkül uralkodik; (Helyeslés a szélső baloldalon.) olyan demokratiát akarunk, melyben az egyenlőség el legyen ugyan ismerve, de növésében senkit ne akadályozzon, hanem rugója legyen a magasztos ezélok nak, elveknek, a melyek által e nemzetet nagygyá tehetjük. Olyan Magyarországot óhaj-* tünk mi itt, melyben az országnak és társadalomnak három főos;Jopa : a családi, tulajdoni- és egyéni jog institutiókkal védve és a polgárok által tisztelve legyen. (Helyeslés a szélsőbalon.) A mi demokraticus fogalmaink szerint nincs szükség külön törvényt csinálni a szegénynek Bt'