Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-522

5 50 622. orszAgos ülés 1891. július 4-én, szombaton. és a gazdagnak. {Úgy van! a szélsőbalon.) A mi demokratikus felfogásunk szerint nemzetiség, vallás, foglalkozás és osztálykülönbség nélkül mindenkinek egyforma mértékkel kell hogy mérjen a törvényhozás. (Helyeslés a szélsőbalon.) Mi azt akarjuk és oda törekszünk, hogy mindenki a maga anyagi, erkölcsi, értelmi erejét akadály nélkül fejleszthesse a magyar nemzeti állam érdekében és annak oltalma alatt. Es azt akarjuk, hogy mindenki elfoglalhassa értelme és munkássága élképességéhez méltó helyét. De, t. ház, a mi demokratieus fogalmaink szerint az a túlságos centralisa täo, melyet önök a mi alkotmányos intézményeinkbe napról-napra be akarnak csempészni, a kormány részéről corruptiot jelent, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) a polgárok részéről sülyedésí és egykedvűséget, közönyt; (Igaz! Ügy van! a szélsőbalom,.) már pedig jól tudjuk azt, hogy a közöny a legveszedelmesebb politikai betegség. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Á mely embernek vagy nemzetnek a szívébe a közöny befészkeli magát: az az ember, az a nemzet többé máj' csak árnyékember, árnyéknemzet. De hát mi, t. ház, a demokratieus felfogás meghonosításának, az életben való megvalósításának legfőbb, nem, mondhatnám kizárólagos biztosítékát a szabadság és az önkormányzat légkörében felnőtt polgárok erkölcsi és politikai érzületében keressük és épen azért minden törekvésünk oda irányúi, hogy a népnek a politikai téren a lehető legnagyobb mozgás, a lehető legtágasabb működési kör engedtessék, hogy úgy a törvények megalkotásának, valamint a törvények végrehajtásának s az ország kormányzásának összetartozó kérdéseinél befolyását érvényesíthesse. Oda törekszünk s az az óhajtásunk, hogy a polgárok a maguk dolgait függetlenül intézhessék, elöljáróikat, tisztviselőiket megválaszthassák, azokat működésökben ellenőrizhessék, hogy el ne távozhassanak attól a vonaltól, a melyet számukra a törvény, a közszabadság, a polgárok joga s általában véve a demokratieus felfogás megszab és a melyeknek megtartására kell, hogy ők kényszerítve legyenek. Csak így és ezen az úton lehet kisebb és nagyobb mértékben a polgárokat a közügyek iránt érdekeltekké tenni; csak így és ezen az úton történhetik meg az, hogy a közügyekhez megkívántató erényeket a polgárokban neveljük, meghonosítjuk. Ez a demokratieus felfogás nem a ministeri előszobák poshadt, fülledt légkörében nőtt növény : ez a demokratieus felfogás a népszabadság, a nép érzetéből fakad, (Úgy van! a szélső baloldalon.) onnan táplálkozik s annak a részére termi meg gyümölcseit. Lássuk már most, t. ház, hogy miben nyilvánult az önök demokratieus felfogása azon hosszú, nagyon hosszú éveken keresztül, a mióta az ország kormányzásának evezőjét, a mióta az ország kormányának gyeplőjét egész görcsösséggel saját kezeikben tartják s ahhoz kitartó szívóssággal ragaszkodnak, nem válogatva az eszközöket sem. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Nyilvánult először is abban, hogy — daczára annak, hogy ez oldalról mindig sürgetve volt, — a vallásszabadság iránt még nincs törvény! Nyilváníilt abban, hogy a polgári házasságra vonatkozólag nincs törvény. Nyilvánult abban, hogy a képviselői választásokra vonatkozó törvény revisiojától fáznak ; (Úgy van ! a szélső baloldalon.) a választás szabadságának és tisztaságának biztosítására vonatkozó úgynevezett garautialis törvényeket csak ígérgetik, mint a hogy a czigány a lovát hazugságokkal szokta tartani. (Derültség a szélsőbalon.) De, t. ház, hoztak önök törvényeket. Meghozták, hogy többet ne említsek, a nyugdíjra vonatkozó törvényt, hogy valahogy valamelyik minister éhen ne veszszen ; (Derültség a szélsőbalon.) meghozták önök a főiendiházi törvényt és megalkották a főrendiházat, önök, a democraták, a régi középkornak rongyaiból, annak maradványaiból, hogy néhány elgyengült notabiiitásuak ott kényelmes ülőhelye legyen; (Úgy van! a szélső baloldalon.) behozták önök az öt évre terjedő mandátumot, (Egy hang a szélső baloldalról: Most már sokaljáh! Derültség.) pedig önök azon időszak alatt is, a míg csak három évre terjedt a mandátumuk, nagyon hozzáragadtak ahhoz a székhez, a melyen ülnek, annyira, hogy elfelejtették még azt is, hogy honnan vették forrásukat és megfeledkeztek arról a népről, melynek bizalma folytán oda jutottak. (Úgy van! a szélső baloldalon.) De betetőzték ezt önök azzal a bűnnel, hogy kizárták, kitörölték Magyarország honpolgárai sorából azon férfiút, a ki millióknak adott hazát és a kiben ezen ocsmány tény ük által a hontalanság fájdalmának kimondhatlan kínjait idézték elő. (Úgy van! a szélsőbalon.) Ezek az önök demokratieus alkotásai; ebben nyilvánul az a demokratia, a melynek hangoztatásával önök most bennünket ismét magukhoz akarnak édesgetni. Mit csinálnak, mit akarnak önök most?! Mikor már hosszú éveken keresztül az önérzetet, a szabadság iránti vágyat, a függetlenség gondolatát üldözték és kiirtották s a nép minden rétegébe becsempészték a corruptiot; most, a mikor már csaknem odáig jutottunk, hogy maga a parlament is nem a szabadság és haladásnak, hanem a hatalom eszköze a minister kezében; (Úgy van! a szélső baloldalon.) most, a mikor egy megsatnyult, megpuhított nemzedékkel állnak önök szemben, egy oly nemzedékkel,