Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-521

621. országos ülés 1891. Julius 3-án, pénteken. ge>Q feleségem, gyermekeim vannak, élnem csak kellett. De mennyi lesz a fizetésem, ha államhivatalnok leszek? 10%-kal lesz több, felelém. Az lehetetlen — monda — legalább 400 írttal fel kell emelni. De ha azt mondta neki az ember: te, atyámfia, te neked van feleséged, gyermeked, ismered az egész kerületet, -az egész vidéket, neked van egy kis házad, van földed, hátha 100 írttal többet adnának, elmennél-e Liptóvármegyébe itt hagynád-e összes ismerőseidet és ott elkezdenél velük povedálni ? (Nagy derültség a szélsőbalon.) Erre azt mondta: akkor nem mennék! Akkor már nem államosít. (Derültség a szélsőhalon.) A fizetés után élő úri embereknek a véleményét nem szabad összekeverni a választó nagyközönség véleményével. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Egy szolgabíró sem államosít ma. csak adjanak neki örökös választást és 2000 forint évi díjat. (Derültség a szélsőbalon.) Még azt sem mondom, hogy meg nem érdemli, ha becsülettel teljesíti kötelességét, hozzáférhetetlen és hivatásszerű ember. Pénz nélkül sem kinevezett, sem megválasztott hű tisztviselő, szorgalmas hivatalnok nem fog lenni. T. ház! Mielőtt a községi jegyzők ügyére vonatkozólag egy pár szót szólanék, a községi politikai erkölcsöknek elesenevészésére vonatkozólag kell még valamit mondanom. (Halljuk! Halljuk!) Hallottam azt is mondani, hogy a nemzeti jeliem vagy a megyei erények el kallódtak. Elvégre igaz, de nem is lehet az másképen. Voltak jó községek. A municipium, a megye autonómiája, hogy erős legyen, ennek első feltétele az, hogy erényteljes is legyen, hogy a tisztességnek köveiből legyen összeállítva. Hanem egy nagy baj vau és ez régi baj. (Halljuk! Halljuk!) Talán örökétig mindig úgy is volt, hogy ha valami tekintetben a nem erényesség felülről száll lefelé, ott igen ragadós és nagyon elterjed. Ha azt a községet meghagyják az ő autonómiája mellett, hogy békében válaszsza meg az ő elöljáróit jó becsületes gondolkozása nyomán s nem húzzák azt erre-arra mindenféle áligéretek mellett: akkor az közönség nem lesz inficiálva, akkor megmarad annak egyenes, tiszta, jó, becsületes gondolkozása. De ha egyszer beleesik az a phylloxera, ha az a választóközönség azt látja, hogy ezt vagy azt az embert a nyakukra tukmálták; midőn azt mondják, hogy »nézzük össze az egész községet, háromnak •sem kell, pedig vagyunk 280-an választók«, s erre azt felelik: »hja behívatott a szolgabíró és megmondta, hogy így lesz, úgy lesz, mást nem candidált, az a bíránk« ; no akkor engedelmet kérek, de azt hinni, hogy az ilyen eljárásból az a talán tudatlan embernek gondolt falusi gazda nem látja meg, hogy miféle lóláb lógott ki, ezt róla nem lehet feltenni. Nem fogja biz az azt mondani családja körében, meg a többi választói körében, hogy milyen derék és erényes politikai emberek ezek a szolgabírák és hogy mily igazságosan járnak el. Mást mond. Talán akad valami igen görbe dolga, a mit ha a szolgabíró ki tud egyenesíteni, elmegy oda és azt mondja neki, hogy bizony tekintetes uram ez a választás igen jó volt; de már ekkor rátért a rossz útra, mert azt mondja, hogy ha lehet az uraknak az ilyen dologban úgy tenni, hogy a községnek választói jogát ilyen módon nevetségessé teszik és csakugyan e mellett még ki is nevetik, természetes, hogy akkor a községben komoly, alaposan gondolkozó egyéneket nagyon csekély számmal fogunk találni. Az ilyen embernek azt fogják mondani: derék ember vagy, hanem látod, mily könnyen élünk mi! míg a szolgabíró téged félnapig várat, míg hozzá bejuthatsz; engem mindjárt beereszt. S ha kérdi, hogyan kell erre szert tenni, azt mondják neki: hát csóvitasz egyet! (Derültség a "szélső baloldalon.) Van egy ember még, a ki a községet annyira, a mennyire útba igazítja és ez a községi jegyző. Választás alá xíjból nem esik; függetlenül járhat el; ott, a hol meg van választva, rendesen le is szokott telepedni; egy kis telek birtokába jut; az ő köréhez tartozó egyéneknek tanácscsal szolgál; egyáltalában mindazoknak ügyeit, dolgait, bajait, úgyszólván házán kint tudja. Most ezen jegyző teljesen független, mert állása nem jő választás alá. Egy baja azonban annak is van, hogy azzal szekálják és akarják az álhiiaosításba belekergetni, hogy fizetésüket maguknak kell a pótadókkal nemcsak beszedni, hanem ki is fizetni; még ha ezen öszszegek mindjárt az adóhivatalba mennének a többi adóval együtt, persze ő is megkapná a fizetését havonkint és egyforma lenne az államosított hivatalnokkal és nem lenne kitéve azon anyagi nyomásnak és hereze hurezának, mint jelenleg; de még sem szívesen cserélné fel otthonát, hogy például Szabolcsból Csurgó tájékára menjen Stájerország mellett. De mao-ának az állam érdekének hátranyával jár, hogyha a jegyzőknek újból kellene megszerezni mindenütt a helyi ismereteket. Én tehát azt, hogy a községi jegyző, mint államhivatalnok elhagyja jelenlegi községi tisztviselői minőségét, teljesen helytelennek tartom és azért, valamint egyéb a már elmondott okokból ezen törvényjavaslatot nem fogadom el az általános tárgyalás alapjául, hanem csatlakozom Szederkényi Nándor t. képviselőtársam határozati javaslatához. (Helyeslés a szélső baloldalon.)