Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-521

238 521. országos ölés 1891. Julius 8-ftn, pénteken. beavatkozni a választásba, aközben a zászlókat osztogatta egyik-másik falunak és költött ott, a hol szükséges volt. Akkor még jó volt ez így. mert akkor még tagadták; de most már nem is tagadják, annyira bele tudtak tanulni e dologba, hogy 1878-tól kezdve most már nem is tagadnak semmit, hanem azt mondják: hohó! nekem is olyan jogom van, mint bárki másnak s e jognál fogva nekem is szabad mindent tenni; hogy pénzért valakit megvettem, azt senki sem tudja bebizonyítani és most azt mondja, hogy lehet olyan kortes, miut akárki más. Ez a különbség a mostani megromlott politikai erkölcsök és a korábbiak közt, a melyek annyiban jók voltak, hogy szégyelniök kellett, ha rajtcsipték őket. Nem következik-e ebből az, hogy ily állapotok után azokra a választott tisztviselőkre sok neheztelő szem néz? Lehetséges-e annak a tisztviselőknek olykép elintézni dolgait, mint hogyha ezekre a korteskedési fáradságos ügyekre nem kellene neki pazarolni idejét? De akár meg van választva az a tisztviselő, akár ki van nevezve, ha egyszer parancsol neki a főispán: akkor bizony meglesz neki ez a baja a kinevezés mellett is. Ettől addig menekülni nem lehet, míg a főispán urak máskép nem gondolkodnak ; míg be nem adják a kulcsot, hogy ők nem lesznek tovább kortesvezérek. De van egy másik ellenvetés, t. ház, a mely némi figyelemre méltó és ez az, hogy a választott tisztviselő azért sem teljesítheti kötelességét lelkiismeretesen, pontossan és elfogúlatlanúl, mert időszakonként választás alá esik és ezen választási időkönben neki bizony támogatásra van szüksége és ezt meg is éreztetjük vele. Hát, t. ház, bizonyos, hogy az a tisztviselő, ha minden 6 évben választásnak van kitéve, nem lesz mindenkivel szemben egyenlően független, nem fog tudni mindenkivel szemben függetlenül eljárni. De hát segítettekezen már máskép is. Ott van a községi jegyző, ez is igen nevezetes faetor, meg van választva, de nem bocsáthatják el fegyelmi eljárás nélkül; avangirozhat, lehet belőle, ha van qualificatioja, szolgabíró, alisj>án, lehet főispán valamerre, kormánybiztosi mandátummal együtt stb. Ez az intézmény meglehetős jónak bizonyult régi időtől fogva. A községi orvosok előbb szintén időszakonként választattak; meghozták a közegészségi törvényt és azóta ez az állás nem esik választás alá, De ismétlem, annak az indoknak, hogy az időszaki választás bizonyos tekintetben feszélyező, csakugyan van valamelyes alapja. . . (Szónok itt némi szünetet tart. Azután a gyorsírok felé fordulva). Hol is hagytam el az előbb? Gr. Károlyi Gábor: Hogy a választás feszélyezi a tisztviselőket, annak van valami alapja! Elnök: Kérem a képviselő urat, ne tessék a szónoknak segíteni. Gr. Károlyi Gábor: Én csak feleltem arra, a mit kérdezett! Udvary Ferencz: Nekem nincs meg írásban a beszédem, nem is olvasom az írásból, azért kérdeztem a gyorsíró urat, hogy nem tudná-e megmondani, hol hagytam el. Tehát bizonyítani kívántam azt, hogy a választott tisztviselő^ ha nem fog időszaki választás alá esni, tagadhatatlanul ezen előnyökben részesülhet, mint a melyekben a kinevezett. Nem áll tehát az, hogy annak előmenetele ne volna, ki lenne abból zárva; hiszen vannak példák rája minden héten, hogy valamely mnnieipalis tisztviselőből hivatalnok lesz. Még nem régiben volt az, a mikor Széll Ignácz, Vasmegye alispánja a ministeriumba lett áthelyezve ministeri tanácsosnak. Azt gondolom, hogy ez is csak valami. A napokba nevezték ki Reiszig Ede vesmegyei alispánt főispánná és kormánybiztossá, pedig a tiszteletbeli aljegyzőségen kezdette. Ez mindenesetre avancement és hogy kikeresik azokat, a kik arra valók, az természetes dolog. (Közbeszólása szélsőbalon: De nagyon is kikeresik!) Ott van Zala vármegye, ott Svastieh Benő alispán volt, lett belőle főispán, ismertem még aljegyző korában. Tehát hogy lehet azt mondani, hogy nem Indádhat? Haladhat addig, a míg csak érdemei vihetik. De azt is mondják, hogy nem állandó és hogy attól tarthat, hogy nem választják meg majd jövőre. Erre vonatkozólag azon nézetemet már nyilvánítottam, hogy az által, ha egyszer meg van választva, tekintessék mindenkorra megválasztottnak. Egyébiránt eddig is azt tapasztaltattam, hogy azok, a kik a 15—20 évvel ezelőtt meg lettek választva Vas- és Zala vármegyében — pedig jó csomó van ; — olyan kevés volt, a kit újra meg ne választottak volna. És ha egyet még sem választottak meg, bizonyos, hogy annak igen rosszul állott hivatalos conduitlistája. Bizonyára el lett neki nézve egyik-másik dolga, úgy, hogy szinte javára volt az, hogy az újabb választásnál nem candidálták. Hanem fordítsuk meg a kérdést. Azzal állanak elő indokul, hogy hiszen ezek a választott tisztviselők maguk is az államosítást kívánják; (Egy hang a szélsőbalon: Dehogy kívánják!) ebben van valami igazság. Sokkal beszélgettem én; de mind azon kezdték, hogy mennyi lesz a fizetés. Mindegyik azt mondta, hogy államhivatalnok aka,r lenni, mert — úgymond — mégis csúnya dolog az, hogy 15 évvel ezelőtt már szolgabíró voltam, most főbíró vagyok s azon idő óta mégis c«ak annyi fizetésem van, mint volt annak előtte, bár az alatt az idő alatt elköltöttem örökségemet,