Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-520

g|2 520. orsjsfígos ülés 1891. Julius 2-án, esBtBrtSkőn. # államosítás* eltörléséről. Az egyedüli mód, mely a t. ház nyugalmát visszaadhatná: feutartani a megyei autonómiát és kiszélesbbíteni azt annyira, hogy az a mai kor igényeinek teljesen megfelelő legyen s mindenben nemzeti alkotást képezzen. (Ügy van! szélsőbal felől.) Ne higyéjk, hogy mi talán a mostani közigazgatásba szerelmesek vagyunk, vagy hogy az jelenlegi keretében a mi ideálunkat képezi. Korántsem, mert mi már rég tisztában voltunk azzal s láttuk, hogy a jelenlegi közigazgatás rohamos hanyatlása mintegy erőszakosan idéztetik elő azzal a czélzattal, hogy lesz majd egy törvényjavaslat, vagyis a jelenlegi, mely pótolni fogja mindezen hiányokat az államosítás behozatalával. Ha azon meggyőző és mindenben páratlan szónoki beszédek, melyeket Eötvös Károly, Helfy Ignácz, Holló Lajos és Beöthy Ákos képviselő urak mondottak s a melyekre a nemzet csakugyan méltán büszke lehet, nem voltak képesek önöket jobb véleményre hangolni: én sokkal csekélyebb egyéniség vagyok, hogy azt elérhessem. De van előttem egy példa, melyre ha visszaemlékezem, önkéntelenül eszembe jut a tárgyalás alatti törvényjavaslat tökéletlensége. (Halljuk! Halljuk!) Egy régi történeti műből olvastam egy nemesi vár megsemmisítését. Ez a vár a régi daliás korszak műremekei közé tartozott, de adományozás útján urat cserélt. A vár új ura semmit sem akart a kegyeletnek fentartani, leromboltatta tehát az egész várat s azt a saját ízlése szerint építtette fel. Ámde a sors máskép rendelkezett, a vár had által támadtatott meg, ágyúkkal összelövetett s a tűz martalékává esett. Az összeomlott vár azután újabb adományozás folytán egy újabb birtokos kezébe került, ki, midőn az építkezést megkezdette, parancsot adott, hogy a vár azon kornak megfelelőleg, melyben épült, régi díszét öltse magára, állíttassék helyre. A törvényjavaslattal is így vagyunk, mert elvégre is megteheti a t. kormány azt, hogy a vármegyéket régi jellegÖkből kivetkőztetheti, de hogy a költő szavaival éljek: »még jönni fog, mert jönni kell egy jobb korszaknak«, mely a nemzet kincseit és vagyonát visszaköveteli s rá fog majd mutatni azokra s meg fogja bélyegezni azokat, a kik ily nemzeti intézménynyel ily kufárúl tudtak elbánni. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Én most pár nappal ezelőtt jöttem fel a vidékről (Halljuk! Halljuk!) és így nagyon jól ismerem a hangúlatot, hogy mikép állunk a törvényjavaslattal künn a vidéken; de egyúttal tudom azt a hangúlatot is, a melyet a t. kormánypártnak egy tagja hangoztatott. És ez igen érdekes, mert első sorban is azt állítják ezen igen t. urak felülről, hogy mi nem tudjuk igazolni ezen törvényjavaslattal szemben elfoglalt álláspontunkat és hogy a megyék iránt csak, mint ősi intézmény iránt vagyunk kegyelettel, egyszóval, hogy ideális álunk. A másik, a mit mondanak, az, hogy majd ki fognak bennünket böjtölni ebben a nagy melegben és mi kénytelenek leszünk hősies magunktartását feladni. Hát ez, t. ház, idáig menve épenúgy megbocsátható, mint az, midőn az ember egy este valami vedéglőben egy társaságban résztvesz és az urak egyik a másikkal szóba kerekedvén, egymásra élezeket mondanak. Ez eddig jó, de van ez uraknak veszedelmes gondolatuk is, melyet azonban csak zárt ajtók megett hirdetnek, de mely a kulcslyukon keresztül mégis napvilágot lát: s ez az, hogy majd lesz gondjuk, hogy a házszabályokon valamikép változtassanak és a szólásszabadságot korlátozzák akként, hogy bármely képviselőnek joga legyen, bármely törvényjavaslat tárgyalásánál, ha azt látja, hogy a fölött már hosszú időn keresztül folyik a vita, "vagy hogy az szeuvedélyességbe megy át, egyszerűen felállni és indítványozni, hogy a további szólás szüntettessék meg és hogy a ház bölcseséo-e csupán szavazás által döntsön. (Halljuk! Halljuk!) Továbbá még azt is mondják, hogy ha a vita soká tart, a. kormány feloszlatja a országgyűlést. Ezzel csak nem akarnak minket megijeszteni, mert mi mondottuk azt legelőször, hogy a kormány oszlassa fel az országgyűlést és kérdezze meg a választókat; mi mondottuk, hogy mi a törvényjavaslattal szemben a végsőig elmegyünk, hogy megakadályozzuk törvényerőre emelkedését. Ne vádoljanak tehát bennünket azzal, hogy obstructiót csinálunk. (Halljuk! Halljuk!) Szívesen elmegyünk e törvényjavaslat tárgyalásánál a lehető meszire; de ha mégis azt látnók, hogy önöknek az ellen kifogásuk van és hogy arra törekszenek, hogy minket kiböjtölnek: akkor engedjenek meg, hogy én erre nézve azt jegyezhessem meg, hogy önöknek a kibőjtölés sokkal nehezebben esik, mert ma is azt kellett tapasztalnom, hogy a ház t. elnökének egy jó negyed óráig kellett csengetnie, míg sikerűit negyven képviselőt összehozni, hogy a tanácskozást megkezdhessük. (Helyeslés a ssélső baloldalon.) Mennyire tulajdonítható mindezeknek hitel és fontosság; ezt a t. ház bírálatára és ítéletére bízom; de tartozó kötelességemnek ismertem ezt elmondani, annyival is inkább, mert az igen t. ministerelnök űr jónak látta Ő Felségének, koronás magyar királyunknak azt a tanácsot adni pécsi látogatása alkalmával, hogy majd a midőn a megyei küldöttségek tisztelegni fognak, az azoknak adandó válaszba jó lesz a jelenlegi,