Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-520

620. országos ülés 1891. Julius '2-án, csütörtökén. 213 a közigazgatás államosításáról szóló törvényjavaslatot is belevonni és egyúttal e javaslat keresztülvitele iránti óhajának mintegy kifejezést adni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Én, t. ház, jogász vagyok és mint ilyennek a magyar közjogot tanulnom s abból vizsgát is kellett tennem. Szép tudomány a magyar közjog magában véve is, de még szebb, ha azzal az illető egyszersmind vele együtt érez. Én a magyar közjogból azt tanultam s abból első sorban mint fiatal ember azzal kívántam tisztába lenni. hogy ő Felsége a koronás király személye szent és sérthetetlen, felül áll minden pártokon, a parlamenti vitákban részt nem vesz és csupán a parlament által alkotott törvények szentesítési jogával él. (Úgy van! a szélső baloldalon.) És ennek daczára, azt látjuk, hogy a jelenlegi kormány-tanácsosok jónak vélik a király személyét belevinni az ezen gyarló törvényjavaslat ellen irányuló küzdelmünkbe, hogy azt úgy tüntesse fel, hogy itt minden elemre, de legfőképen a koronára van szükség, hogy a javaslatból törvény alkottassák. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon. Élénk ellenmondás a jobboldalon.) Bocsánatot kérek, hogy erről szólottam, de ezért a felelősség csupán a ministerelnök urat terhelheti, mint a ki ő Felségét, koronás királyunkat e törvényjavaslat mellett állásfoglalásra felszólította,(Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Itt eszembe jut az is, hogy a t. ministerelnök úr a múlt szombaton Ugron Grábor t. képviselőtársam interpellatiojára adott válaszában mondott, hogy hiszen a megyék túlnyomó része az államosítás mellett kérvényezett és csak a kisebbség nyilatkozott az önkormányzat fentartása mellett, a mi mindenesetre a közvélemény nyilvánúlásának tekintendő. (Halljuk! Halljuk!) Én azonban, t. ház, nem így vagyok informálva, mert ennek épen az ellenkezőjét látom positiv adatokkal igazoltnak. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha a t. ministerelnök úr azokat a kérvényeket, a melyek az államosítás érdekében beadattak, mind ugyanazon kaptafára akarja húzni, akkor lehet neki talán három szótöbbsége. De hiszen ezek is majdnem mindazon kikötéssel mentek bele a dologba, hogy ha ez vagy amaz megtörténik, akkor pártolják; azonban olyant, a mely azt mondaná, hogy lépten-nyomon követi a kormányt a jelen törvényjavaslatnál, a mely azt mondaná, hogy felteszi a kormányról a legjobb sz;ándékot és nincs neki semmi kívánni valója, igen kereset, vagy egyet sem talált; (Úgy van! a szélső baloldalon.) holott azon megyéknek, a melyek az államosítás ellen szólaltak fel, nem volt okuk kifejteni, hogy miért nem óhajtják azt, mert ők már magából abból, hogy itt az önkormányzatnak, a nemzeti intézménynek létezéséről van szó, tisztában voltak azzal, hogy itt felesleges minden további indokolás. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A midőn azonban bocsánatot kérek a t. ministerelnök úrtól, egyúttal sajnálatomat kell kijelentenem, hogy én épen homlokegyenest ellenkezőleg gondolkozom, mint az említett megyék és megyegyűlések, és nem tartom azokat a közvélemény hü kifejezőinek. Ellenkezőleg, állítom, hog'v nvilatkozataik többé kevésbbé túlzások és erőszakoskodások eredményei, (Úgy van! a szélső baloldalon. Mozgás jobbról.) A főispán, mielőtt valamely kérdés napirendre tűzetnék, a megyei bizottsági tagokat vagy legalább közöttük az úgynevezett hu embereket értesíti, hogy ezen és ezen a közgyűlésen ez és ez a szándéka, ezt óhajtja keresztülvinni és előre kiadja a parancsot, hogy mi történjék? (Halljuk! Halljuk!) Ennek eredménye, hogy minden úgy történik, hogy a tárgyak vita nélkül mennek keresztül, így volt a jelenlegi törvényjavaslat feletti vitával is. A megyegyűléseken nem igen vitatkoztak; vannak ott némelyek, a kikre hatni nem lehet, akár nemzeti intézményről, akár másról van szó. Ha a főispán megmondja, hogy »a gyűlés után jó pezsgős ebédet is adok«, hát akkor azt mondják,*hogy »végezzünk csak mielőbb a vitával és vonuljunk be a mellékhelyiségekbe a főispán úrhoz «. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) És t. uraim, hogy ez így van, azt én egy gyakorlati ténynyel bizonyíthatom. És itt, sajnálatomra, ismét csak a saját megyémet kell idéznem. Történt, hogy a 70-es években a fusió után Vas vármegye köztörvényhatósága közgyűlési határozatta] bizalmatlanságot szavazott Tisza Kálmán, akkori kormány elnök úrnak és pártjának Ez a közgyűlési határozat soha vissza nem vonatott és mégis ml történt? Azokat az igen t. urakat, a kiket a ki nem elégített ambitio vitt odáig, í.ogy az egész megyét ellenzéki álláspontra helyezték, egy szép reggel mind az önök táborában láttuk sütkérezni. (Derültség a szélsőbalon.) Én ezen okokból a megyéket és a megyegyűléseket épen nem tartom olyannak, hogy ott hangúlatot lehessen keresni, mert ez már a jelenlegi viszon3^ok között majdnem képtelenség. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) így vagyunk mi, t. ház, a jelenlegi megyékkel és megyei gyűlésekkel, mert -—szerintem — azon időponttól fogva, a midőn a megyei tanácstermekbe bevittük a politikát, megszűnt a régi megye régi dicsősége is s ott is épen úgy felütötte a párturalom tanyáját, mint az egész társadalomban vagy annak rétegeiben, mert a főispáni omnipotentia mindent lerombolt. Ma már annyira vagyunk, hogy a megyei gyűléseken, ha csak egy egyszerű helyi érdekű dologban is egy kis vitát akarunk provocálni s hogyha valaki jobb tudó-