Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-520

520. «w«ág©B ülés 18»1. Julius 2-án, csütftrtökffm 211 zeti szempontból hasznunkra gyakorolja s e tekintély által vagyunk nemzet. De így nem mondhatjuk ezt. Nem. És ép ezért van nagy tévedésbe Rakovszky István t, barátom, midőn azt hiszi, hogy ez a reform nemzeti szempontból fogja a kormány álláspontját erősítenk. Magyar nemzeti szempontból semmi esetre sem fogja, mert a kormány, a reánk nézve idegen, osztrák nemzet üvegházában akarja felnevelni a magyar nemzetet, pedig a magyar nemzetnek szabadságra, függetlenségre van szüksége, hogy élhessen, hogy nőhessen, hogy fejlődhessen. És legyen meggyőződve a t. ház, hogy ha ez az államosítási javaslat torvényerőre emelkedik, akkor fog kitűnni, ha vájjon Szalavszky államtitkár úrnak van-e igaza, ki a függetlenségi párt álláspontját tartja e kérdésben veszélyesnek, vagy nekünk, kik azt vitatjuk, hogy ez a javaslat egy veszedelmes merénylet; (Úgy van! a szélső baloldalon.) és ha törvényerőre emelkedik, akkor az a törvény a viszályok szüntelen forrása leend, mert a kormány minden néven nevezhető hatalmat magához ragadván, a polgárságot önvédelemre íogja kényszeríteni. (Úgy van! Ugy van! a szélső haloldalon.) Ha ez az államosítási javaslat, melyet Molnár Antal t. barátom akarva, vagy önkénytelenül, de csakis gúnyból nevezhetett »hosszú idők legliberalisabb alkotásának* ; mondom, ha ez a javaslat törvénynyé válik: akkor az adózó polgárság önfentartási ösztönénél fogva lesz kénytelen a kormányt egyes dolgokban korlátolni csak azért, hogy azzal, mit a kormánytól elvon, a közszabadságnak használhasson. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A kinevezett tisztviselő ugyanis nem szolgája, de ura a népnek és oly politikát inaugurál, a minőt a kormány akar, {Úgy van! a szélső baloldalon.) mely azonban a mostani viszonyok között mi nálunk nem lehet nemzeti, hanem csakis egyéni. Igen, ha ez a javaslat törvényerőre emelkedik, akkor lesz egy újabb hadseregünk s ennek a hadsereguek a szelleme a szolgai engedelmesség leend, nem pedig a haza érdeke. (Ig<iz! a szélsőbalon.) Pedig, t. ház, nálunk most is oly katonai szellem uralkodik, mely a szabadság és függetlenség szellemével a legélesebb ellentétben áll. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) És végre, t. ház, ha ez a javaslat törvényerőre emelkedik, akkor oly közigazgatásunk lesz, mely hazánkat még szorosabb kapcsokkal fogja Ausztriához kapcsolni. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Sőt merem állítani, t. ház, hogy a javaslatnak ez az egyenes czélja. {Úgy van! a szélsőbalon.) És itt eszembe jut Hamletnek az a satyricus megjegyzése, hogy »midőn az áruló megölte a királyt és nőül vette a király nejét, a halotti tort és menyegzői lakomát csupa gazdálkodásból egy füst alatt tartották meg.« (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Ugyanezt teszi a kormány is, mely e javaslattal megöli a valódi alkotmányosságot és egy füst alatt kinevezi a szolgaság és veszedelem minden elemeit, hogy még szorosabbra fűzhesse azt a lánczot, mely hazánkat Ausztriához csatolja. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon,) Én, t. ház, igen jól tudom, hogy mi mindaddig önállóak, függetlenek, tehát valóban boldogok nem lehetünk, míg annak a láncznak utolsó szemét is össze nem törtük, mely hazánkat Ausztriához köti. (Úgy van! a szélsőbalon.) De tudom azt is, t. ház, hogy ha néhány ezer nemes ember és aristocrata a megyei önkormányzattal egy évezreden keresztül fel birta tartani hazánk függetlenségének biztosítékait: akkor a megyei önkormányzat ma sem veszélyeztetheti a nemzet jóllétét; (Úgy van! a szélsőbalon) nem veszélyeztetheti különösen ma, midőn már a nép milliói szabad polgárok s e milliók vannak voltakép hívatva arra, hogy intézzék a nemzet ügyeit. Nem fogadom el a javaslatot. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Tulok Benő: T. ház*! Másodízben vagyok szerencsés a t. ház tagja lehetni, de azt hiszem, senki nem vádolhat azzal, hogy tolakodó lettem volna, avagy a t. ház becses bizalmával visszaéltem volna. Ugyanezek alapján, midőn ma felszólalok, reményem van, hogy a t. ház, bizalmával és türelmével ezúttal is megajándékozni méltóztatik. {Halljuk! Halljuk!) A vita ötödik hetében már alig képzelhető, hogy valaki xíjabb érvekkel lépjen elő s hogy indokolása a t. túloldalt egyébképen hangolná, mint jelenleg van. Önök ott a túloldalon épen úgy tisztában vannak evvel, mint mi, a kik e törvényjavaslatot feltétlenül elvetendőnek találjuk. Látjuk, hogy azok, a kik e régi nemzeti intézmény iránt kegyelettel viseltettek s annak harczosai voltak, kénytelenek voltak a consequentiát levonni és kilépni a pártból, csak azért, hogy hívek maradhassanak a nemzeti traditiokhoz ós a nemzeti aspiratiokhoz. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Lesz majd valaki, a ki a történelemben le fogja írni e törvényjavaslat tárgyalását és fel fogja említeni azok neveit. Mi csak öiömünket fejezhetjük ki velők szemben, hogy oly bátran, oly férfiasan és oly igazi hazafisággal áthatottan tudtak gondolkozni és számolni a jelenlegi viszonyokkal. {Tetszés szélső bal felől.) Mit jelent, t. ház, ezen uraknak a pártból való kilépése? Azt hiszem, azt, hogy ezen törvényjavaslatnál megalkuvásról vagy egyezségről szólni sem lehet, mint csupán ezen szónak 27*