Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-520

210 530. orsasAgos ülés 1881. jnlins 2-án, csütörtökön. nak kellene a legerősebb és legjobb szervezett államhatalomnak lenni, mert Oroszországban van legtöbb oly garantia az államhatalom kezeiben, melyekkel érdekeit a támadások ellen legjobban megvédheti. Oroszágban ugyanis az államhatalom minden szála a czár kezébe összpontosul, mert Oroszországban a czár akarata törvény. (Igaz! Úgy van ! a szélső haloldalon.) Pedig, t. ház, a közelmúlt eseményei nagyon is igazolták, hogy a bár kicsiny, de szabad, valódi alkotmányos országoknak is több erejük s aránylag több segélyforrásuk van háború esetén, mint Oroszországnak, melynek nincs meg a belbiztonsága, mert épen az állami érdekek túlságos garantiája, a hatalom összpontosítása kergette a nihilismus karjaiba. (Igazi Úgy van! a szélső baloldalon.) És itt, t. ház, köszönetet mondok Szalavszky államtitkár urnak, hogy oly őszintén feltárta előttünk nézeteit az orosz administratioról, mert azóta legalább biztosan tudjuk azt, a mit az ideig csak sejtettünk, hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat szinte oly czélzatokat rejt magában, mint az orosz administratio. Mert Oroszországban állami administratio alatt e szavak értendők: sarczolás, butítás és szolgaság a nép számára; tisztelet és hatalom a kormányon ülők részére. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nézetem szerint tehát, t. ház, a hol nem létezik erős központosítás, a hol községeknek, városoknak és megyéknek megadja az állam azt a jogot, hogy élhessenek, fejlődhessenek tetszésük szerint: csak ott virágozhat minden, ott virágzik a szabadság, virágzik a gazdagság. (Igán! Úgy van! a szélső baloldalon.) És most legyen szabad nekem is egy classicus tanúra hivatkoznom arra nézve, hogy az a régi megyei intézmény nem egészen olyan rossz, a minőnek a kormánypárt szónokai itt lefestették. Ez a tanú édes atyja annak a népszerű í'őherczegnek, ki a magyar nemzetcsaláddal már annyira összeforrott, hogy népünk őt tősgyökeres magyar embernek tekinti. E tanú József főherczegnek édes atyja, boldogált József uádor, ki egyúttal Pestmegye főispánja is volt. Engedje meg a t. ház, hogy Kossuth Lajosnak (Éljenzés a szélsőbalon.) Pestmegye közgyűlésén József nádor felett tartott emlékbeszédébol néhány szót felolvashassak. (Halljuk /Halljuk!) »A megyei institutio sokkal hatályosabb támasza az ország szabadságának, mint sem hogy ne volnának irigyei, kik minden lépésnyi tért, melyet a megyei rendszer veszít, az országló hatalom nyereségének vélik 8 inkább hajlongva ennek, mint szeretve amazt, e szerint cselekszenek. Innen van aztán, hogy sok testvérmegyének egész élete hosszú időkön át nem egyéb, mint örökös szomorú harcz a főispánnal. A tek. Rk. meghalt nádor főispánunk korából e szomorú harez kellemetlenségeit nem ismerik. 0 dicsőségét és örömét a t. Rk. jogainak nem csonkításában, hanem megőrzésében ; méltányos kívánataiknak nem hatalom-fitogtató visszautasításában, hanem teljesítésében ; az idők súlyának, az előgördtílő ütközési köveknek nem szaporításában, hanem elhárításában, mind kivált a legközelebbi legnehezebb időkben helyetteseinek választásában s választási módjában közöttünk mindig a békének, az egyetértésnek, a bizodalomnak őrangyala volt. Avagy mutasson nekem a nemzet a megyei életre borúsan nehezült jelenkorban kivtíle egy főispán életébői olyan tettet, minővel dicsőült főispánunk — a t.Rk, értenek engem — csak a legújabb időben is Pestmegye egéről a fenyegető borút elhárította. Oh bár tanúinának példáján mások, mert ki volna azon vakmerő, a ki magáról hinni vagy állítani merné, hogy ő hívebb barátja s jobb tanácsadója a királynak, hívebb támasza az országló hatalomnak, mint volt a megyének dicsőült főispánja; egyik király testvére, másiknak bátyja és ím e főispán sohasem vélte, hogy hasznos szolgálatot teszen a királynak, ha vagy megtámadja a megye jogait vagy többséget vadászva, pártszenvedelmek tusaiba keveredve s kegyeit politikai rokon- és ellenszenvekhez mérve szór egyenetlenséget a rendek soraiba; hanem inkább tettel, példával mutatta meg, hogy azon főispán szolgálja legjobban a királyát, ki pártok felett áll s ezen állásában a megye jogait, a megye szabadságát a legvallásosabban respectálja«. Láthatja e sorokból is a t. ház, hogy a függetlenségi párt nem veszélyes játékot űz akkor, midőn a kormány javaslata ellen küzd, hanem egyszerűen kötelességét teljesíti. A függetlenségi párt tagjai ugyanis nem oly elbizakodottak, hogy azt képzeljék magukról, miszerint ők jobb tanácsadói, hívebb támaszai lehetnek az országló hatalomnak, mint a minő jó tanácsadója és hű támasza volt a főispán, »a ki egyik királynak a testvére, a másiknak bátyja volt«. Ezen okoknál fogva nem lehet, nem szabad, t. ház, az ország minden erejét a kormány kezeiben összpontosítani. Még ha független Önrendelkező nemzet volnánk, akkor talán még előbb mondhatnánk a kormánynak: hagyja meg az iparnak, a mi az iparé, a gondolatnak, mi a gondolaté, a lelkiismeretnek, a mi a lelkiismereté s nem alkudozxmk vele tekintélye és hatalmi jogköre felett, mert ezt a tekintélyt és hatalmat magyar nem-