Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1887-520
208 B20. országos ülés 1891. Julius 2«án, estitörtSkSn. Mindezeknél fogva én a törvényjavaslatot, mint nemzetünkre és hazánkra károsat, rosszat és veszedelmeset, nem fogadom el, hanem hozzájárulok Szederkényi Nándor t. képviselőtársain határozati javaslatához. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Elnök: Ki következik? Jagy István jegyző : Hentaller Lajos! Hentaller Lajos: T. ház! (Halljuk.'Halljuk!) A magyar nemzetnek századok óta két kiváló sajátsága van: a loyalitas és a tisztelet. Loyalis a koronás fővel szemben és tiszteli nemzete alkotmányos jogait. Loyalis annyira, hogy a koronával szemben gyakran még a kellemetlen igazságokat is elhallgatja; loyalis annyira, hogyha a koronáról van szó, akkor kifejezéseit megválogatja, mert a koronával szemben csak hódolatot, kötelességérzetet és áhitatot ismer; loyalis végre a magyar nemzet annyira, hogy a koronát a szentek dicsvényével övezi körűi. De, t. ház, bármily nagy is a magyar nemzet loyalitása a koronával szemben, azért a nemzet régi alkotmányát és törvényeit oly nagy tiszteletben tartotta mindig, hogy azokat még a koronával szemben is képes volt megvédelmezni. És képes a korona tanácsosaival szemben ma is. Ma, midőn a valódi hazafias szellem a nemzet gyermekeiből annyira ki van már ölve, hogy vannak, kik nem restelik azt állítani, miként Magyarországon csak osztrákok vagy csak olyan független és felelős magyar államférfiak kormányozhatnak, kik az egységes birodalmi eszmékért lelkesednek s a közösügyes zászlót lobogtatják. Beksics Gusztáv képviselő úr pénteki beszédében s előtte már többen hangsúlyozták azt, hogy a »minister felelős a parlamenttel szemben«. Én erre nézve azt jegyzem meg t képviselőtársaimnak, ne elemezzük mi a felelős czím jelentőségét, A felelős czím a régi időkben igen komoly dolog volt. Ma azonban már nem az s úgy hiszem, a felelősséget maga Beksics Gusztáv képviselőtársam is csak olyan szójátékfélének tartja, a minő jelentéktelen czím volt hajdan az, ha a tekintetes táblabíró úr nevéhez oda ragasztották ezt a melléknevet: vitézlő; pedig oda ragasztották, tekintet nélkül arra, hogy megvan-e az illetőnél a vitézség vagy sem ? Hogy, t. ház, a ránk nézve idegen osztrákok, a Bach, Schmerling, Benedek és Pálfy Móricz-féle emberek a magyar nemzet régi jogait nem tisztelték s ép ezért egyik merényletet a másik után követték el alkotmányunk ellen, azon nincs okunk csodálkozni. (Igás! Úgy van! a szélsőbalon.) De az már mégis csak elszomorító, hogy magyar ministerek terjesztettek a magyar képviselőház elé olyan törvényjavaslatot, melynek minden sorából kimutatható, hogy szintén nem egyéb, mint merénylet politikai szabadságunk legelemibb fogalma ellen. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.^ Ép azért Szalavszky államtitkár urnak, ki a függetlenségi párt küzdelmét e merénylet ellen »veszélyesnek* nevezé, csak annyit mondhatok, hogy koszorúba kötni szóvirágokat igen sok ember tud, oly maradandó dolgot alkotni azonban, mint megyei önkormányzatunk, még államférfi is igen kevés. (Úgy van ! Ügy van! a szélsőbalon.) Ismétlem tehát újólag, t. ház, hogy a benyújtott javaslat merénylet a közszabadság ellen, mert nem az ország, hanem a kormányhatalom érdekét czélozza, mely az eddiginél engedelmesebb és nagyobb kortessereget akar magának szerezni az egészen tőle függő közigazgatási tisztviselőkben, (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) A választó polgárság zöme azonban ragaszkodik a megyei önkormányzathoz. Ragaszkodik nemcsak a miatt, mert a megyék önreudekezési joga ép oly régi, mint a mily régi alkotmányunk, de ragaszkodik főleg azért, mert a nemzet politikai életének hosszas elnyomása alatt megtanulta tisztelni a megyei intézményt, mely rendszerint utolsó mentsvára —- vagy hogy Beksics képviselő úr kifejezésével éljek — avar gyűrűje volt a haza alkotmányának oly esetekben, midőn Ausztria nemzetünk jogait akarta csonkítani. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbalon.) Az a szellem, t. ház, mely a javaslatot átlengi, egy absolut uralkodó, vagy egy hódító előtt nagy értékkel bírhat, mert a kormány javaslatának lényege e három főpontba vonható össze : egység, gyors végrehajtás és az erőknek egy ember kezében leendő összpontosítása. (Úgy van! a szélsőbalon.) T. ház! Szalavszky államtitkár úr maga elismerte, hogy ez az államosítási javaslat nagy hatalmat ad a kormány kezébe. Tudom azt én is. Tudom, hogy főleg e három tényező nagy hatalmi eszköz. Oly hatalmas eszköz e három tényező, hogy azokkal a nemzetet bele lehet kényszeríteni bármely eszme és szenvedély szolgálatába és azokkal ki lehet csikarni valamely ország utolsó fillérét és emberét! (Igaz! Úgy van ! a szélsőbalon.) De hát, t. ház, az nem szabadság, nem alkotmányosság többé. (Élénk helyeslés. Úgy van! a balon.) És ép ezért, ez által a törvényjavaslat által nem azt fogja a kormány elérni, a mit Beksics t. képviselőtársam pénteki beszédében tulajdonít az államosításnak, a ki ugyanis két tényt constatált: constatálta azt, hogy »Magyarországon
