Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-519

S19. országos fllés 1891. jnllns 1-én, szerdán, \QJ kifejlesztésre erőt és energiát kell fordítani: abban mindnyájan egyetértünk úgy a túlsó, mint az innenső oldalon. A különbség kettőnk között annál a kérdésnél áll elő, hogy melyik hát az az irány, a melyben e kifejlesztésnek történnie kell ? Erre nézve aztán ég és föld a különbség kettőnk felfogása között ellentét köztünk; remélem, hogy csak ez idő szerint, de ez idő szerint aztán igazán ki nem egyenlíthető. Önök a magyar államiság gyöngeségét, okait nem abban keresik, a miben azok mi szerintünk keresendők és meg is találhatók. Önök szerint a magyar nemzetnek, mondjuk, a magyar államiságnak nem az a baja, hogy a legmagasabb érdekek körében, melyeknek mérlegében az állami lét és nemzeti jövendő biztonsága méretik, a magyar nemzet idegen érdekeknek vontató kötelére van fűzve ; nem az a baja, hogy az életbe vágó magas érdekeket nem a magyar parlamentnek felelős magyar, hanem a magyar parlamenttel még csak hivatalos érintkezésben sem álló közös osztrák-magyar ministerek kezelik, a kiknek még csak névleges ellenőrzését is nem a magyar parlament, hanem az osztrák-magyar delegatiok úgynevezett, de komolyan senki által nem vett határozatai gyakorolják, mely határozatok feltétlen engedelmességre nem köteleznek mást: csak a parlamentet. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Mindezeket önök nem tekintik bajnak, a magyar államiság fogyatékosságának, sőt ámítják magokat, hogy a magyar nemzetnek kezében van ma az ő saját érdekei megvalósításának eszköze. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Önöknek nem baj az, hogy magyar nemzeti politika úgy a nemzetközi viszonylatokban, mint a közgazdasági érdekek mezején ma lehetetlenség. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Önöknek nem baj az, hogy a magyar államiság épen a legmagasabb állami functiokban még csak nem is fictio, hanem merev negatio; nem baj, hogy a hadsereg közös s annak magyar contingense nem magyar hadsereg; (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) nem baj a közös vámterület s vele magas védvámokkal biztosított monopóliuma az osztrák iparnak a magyar piaczokon; nem baj a közös jegybank, a közös adósság s a közgazdasági érdekek kiáltó különbsége mellett is közös és azonos indirect adózási rendszer; mindaz, hogy ezekben az itt elősorolt irányokban a nemzeti politikának megfelelő magyar állami akarat szabadon nem érvényesül: önöknek az a nemzet baja, abban áll szerintük a magyar államiság tökéletlensége, hogy az állami akarat nem érvényestíl lefelé! Pedig hogy fölfelé nem érvényesül, az tény, melyet nem tagadhatnak, mert hiszen önök törvénybe iktatták, hogy ne érvényesülhessen. De vájjon igaz-e, hogy lefelé nem érvényesül? Hát vannak jelenségek, a melyek azt mutatják, hogy csakugyan nem érvényesül. Példáid egyházi dolgokban, nemzetiségi ügyekben, mint már említettem, sokszor mint hab a szirten, szétlocsesan az állam akarata. De hát ennek is nem államiságunknak csonkasága-e az oka ? Vagy hogy tisztán belkormányzati dolgainkban is nem a magyar nemzeti politika érvényesítését vagyunk kénytelenek eltűrni, mint például a magyar kir. honvédségnél a parancsnoki lakásokon a sárga-fekete zászlót, a királyi váriakban a császári udvartartás személyzetét; vájjon mindez és sok ehhez hasonló nem annak a mindenféle s egyre szaporodó szálú közösségnek a logikai következése e, mely megköveteli, hogy mindent, saját kizárólagos berendezkedéseinket is azzal a közösséggel összhangzásba hozzuk? Ellenben azt állítani, hogy az állami akarat a nemzetnek önkormányzati intézményeiben, tehát első sorban a megyékben biztosított túlságos nagy szabadsága miatt nem érvényesül, méltatlan és igaztalan vád, melynek ellentmond az egész história. (Úgy van! szélsőbal felől.) A megyék kezdettől fogva az állami akaratnak, mondjuk ki világosan, az állami egységnek voltak a szervei s legkevésbbé sem és sohasem akadályai. Azon fényes históriai fejtegetések után, melyeket imént hallottunk és a melyek múltjára visszatérni nem kívánok, röviden azonban szabad legyen megjegyeznem annyit, hogy már a honalapításra következő első évtizedekben, mondjuk az egész évszázadban nem volt az államnak egyéb feladata, mint megvédeni magát a kültámadások ellen. S Árpád erre a föladatra rendezte a megyéket, mint a honvédelem rendszeres szervezetét. Szent István meghagyva ezt, az ország közigazgatásának közegévé fejlesztette a megyét. Az a király, a kit az államegység megalkotójának ismerünk. Nagy Lajos adta meg a megyéknek azokat az alapokat, melyek jellemvonásai maradtak egész 48-ig. Rajok bízta a személybiztonság biztosítását, az adók és más közjövedelmek beszedését, a kir. rendeletek végrehajtását s jóformán az egész közigazgatást beillesztette a megye hatáskörébe, így tevén azt államéletünknek alapintézményévé. S mit tett Mátyás király? A megyék köznemessége által választott e nagy király a megyék által zabolázta meg azt a partiéul arismust, mely egyházi és világi olygarchák körében ütögette föl fejét. Kitágította a megyék hatáskörét, törvénynyel rendelte meg, hogy főpapok és főurak, kik eddig a megyéktől függetlenek voltak,,