Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-519

192 M8 országos Illés 1891. jnlíns 1-én, szerdán. legyen, a főnöknek minden jogaival, köteles­ségeivel és felelősségével. Akár főispánnak, akár alispánnak nevezzék a főnököt, az nekem mind­egy, csak kellő qualifícatioval bírjon; de annyi bizonyos, hogy egy hatóságnak két főnöke nem lehet, hogy a főispán mellett alispánnak nincs helye, vagy megfordítva, ha az alispánt ruházzuk fel a főnök jogaival, akkor a főispánnak nincs helye ott. {Helyeslés hal felől) Az az indokolás, a melyet a törvényjavas­lat a főispán mellett felhoz, hogy t. i. a kor­mány bizalmi férfia, tarthatatlan, sőt sértő a tisztviselői karra nézve, (Helyeslés.) mert ebből azt a következtetést lehetne levonni, hogy a többi tisztviselő nem bírja a kormány bizalmát. A törvényjavaslat a főispán és alispán dualismusát hozza be, a mely csak súrlódásokra vezet s a közigazgatásban szükséges egységet, harmóniát megzavarja. A főispán mellett elég volna minden szakma élére egy tanácsos. A törvényjavaslat e helyett minden szakmát külön főnökkel lát el, a kik majdnem teljesen függetlenek egymástól. Ez valószínűleg azért történt, mivel a pénzügyigaz­gatás nálunk még mindig status in statu s e szakmát az által akarták laza, összefüggésbe hozni az egész szervezettel, hogy a többi szakmának is külön-külön főnököt adtak, a kiket egyen­rangba kellett helyezni a pénzügyigazgatóval. A szervezetben van közigazgatási bizottság és állandó választmány. E kettőnek egyike mindenesetre fölösleges. Á közigazgatási bizott­ság összes teendőit bízvást át lehetne ruházni az állandó \álasztmányra, (Úgy van! hal felöl.) annál inkább, mivel ennek speciális feladata a törvényhatósági közgyűlés tanácskozásait elő­készíteni, mely feladatának csak úgy képes meg­felelni, ha teljesen be van avatva a közigazga­tás menetébe, ha tudomása van a kormány min­den rendeletéről, a mely esetleg a közgyűlésen vita tárgyát képezheti. Különben is egy része azon kinevezett tisztviselőknek, a kik a köz­igazgatási bizottságban ülnek, tagja egyúttal az állandó választmánynak is; nincs tehát semmi ok arra, hogy ugyanazon tárgyakról, ugyanazon egyének külön-külön ülésekben tanácskozzanak. Egy további hiba a szervezetben a sok ülé­sezés, a sok tanácskozás. Van, t. ház, főispáni szék. vannak a törvényhatóságnak közgyűlései, az állandó választmánynak ülésein kívül ott vannak a közigazgatási bizottságnak rendes ülései s mindezeken kívül még a szakbizott­ságok is havonkint külön üléseznek. (Úgy van! bal felől.) Ez a folytonos ülésezés annyira igénybe veszi, annyira kimeríti a bizottságok tagjait, hogy elvégre a munkára sem erejök, sem idejök nem marad. S minő egység az a közigazgatásban t. ház, a mikor a törvényjavaslat a szakbizottsá­goknak is megengedi, hogy a ministeriummal közvetlenül érintkezhessenek. Ha már a kormány a közigazgatás szer­vezésénél minden áron hű akart maradni a megyék keretéhez, akkor e bonyolult és nehézkes gépezet helyett, a melynek alkatrészei laza ösz­szefüggésben vannak egymással, sokkal egy­szerűbb lett volna egy megyei tanács alakítása a kormány közegeiből és az autonóm elemekből körülbelül ugyanazon hatáskörrel, a melylyel a városokban a városi tanács bír. Ezen intézmény nemcsak az autonóm elemek befolyását a köz­igazgatásra, de a közigazgatás egységes veze­tését is inkább biztosítaná. S most mielőtt búcsút vennék a háztól, (Halljuk! Halljuk!) legyen szabad mint azt beszédem elején ígértem, egy pillantást vetnem Angliára, a mely 1888-diki törvénye által a közigazgatás és helyi önkormányzat korábbi rendszerét gyökeresen átalakította. (Halljuk!) Angliára eddig csak akkor szoktunk hivat­kozni, mikor nagyon féltünk valamely reformtól s azon radicalismustól, a melyet abban látni véltünk. Ezen Anglia, a melyet az ősi intéz­mények cultusában mintaképül szeretünk oda­állítani, most az egyszer túlszárnyalt bennünket a radiealismusban. Mindenesetre érdekes lát­nunk, hogy mily irányt követ, mily czélpontokat tart szeme előtt e nagy és hatalmas nemzet, a midőn középkori intézményeiből kibontakozni s a eontinentalis fogalmakhoz közeledni készül. Anglia korábbi közigazgatási rendszerében — a mint tudjuk — a közigazgatás és helyi önkormányzat a békebíró kezébe volt letéve, a ki egyúttal bírói hatalmat is gyakorolt. E béke­bírót a királya földbirtokos osztály tagjaiból, az úgynevezett gentryből nevezte ki. Nem mondható tehát, hogy ez a mi fogalmaink sze/int valamely megkapó önkormányzati mintaintézmény s még kevésbbé, hogy democraticus intézmény volt volna; sőt azt állíthatják, hogy a valódi helyi önkormányzat tulaj donképen csak a városokban létezett. De ezen intézmény, melyet jól emelt ki gr. Andrássy Gyula múltkori beszédében, a gya­korlati élet szükségeinek megfelelt: a békebírák egész erélylyel és odaadással, mindenek fölött pedig tiszta kézzel töltötték be hivatásukat s habár a földbirtokos osztályhoz tartoztak, soha sem emelkedett ellenök azon panasz, hogy hatal­mukat azon osztály érdekében használták volna ki, a melyet képviseltek. Ez is azt mutatja, hogy a nemzetek emel­kedésének nélkűlözhetlen biztosítéka a legjobb intézmények mellett is a nemzet jellemében és erkölcseiben van. Ezek pótolják a gyarlóbb intézmények hiányait is, míg a nemzeti jellem elfajulása, az erkölcsök meglazúlása a legjobb

Next

/
Thumbnails
Contents