Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-519

519. országos ttlés 1891. Julius lén, szerdáu. 193 intézmények előnyeit is paralisalja. (Általános helyeslés.) Az 1888-iki évi törvény a közigazgatást és helyi önkormányzatot új alapon rendezte be; az egész országot grófságokra, vagyis megyékre osztotta fel. Hogy mily súlyt helyezett az angol törvényhozás a városokra, kitűnik onnan, hogy a fővároson kivtíl 60 várost emelt ily megye színvonalára. Maga London három megyére oszlik fel. Az egész közigazgatást a megyei tanácsokra ruházta, a melyek szabad választás útján alakúinak, elnökét minden tanács maga választja. A békebíró csak bírói hatalmát tartja meg s ezt nem ruházhatja a megyei tanácsra, a míg a megyei tanács a közigazgatás egyes teendőire felhatalmazhatja a békebírót. Ezek az új angol közigazgatási rendszernek főbb alapvonásai. Három alapeszme vonul tehát a reformon át, a melyet a conservativek nem örömest, de a liberálisok annál nagyobb lelkesedéssel szavaztak meg. Az első az, hogy a közigazgatást az aristocraticus békebírói intézmény mellőzésével democraticus, vagyis választási alapra fekteté, míg nálunk, fájdalom, éjien ellenkezőleg, a democraticus érdekek oltalmát a kinevezési rendszerben kell keresni. A másik eszme az, hogy épen nem a központi hatalom kiterjesztésére törekedett a törvényhozás, a midőn a korona által kinevezett békebírótól elvette a közigazgatás vezetését és azt választott megyei tanácsra bízta s a midőn még a megyei tanács elnökének kinevezését sem tartotta fenn a központi hatalomnak, hanem annak választását a megyei tanácsnak engedte át. A harmadik eszme végül ugyanaz, melyet mi a bírói hatalomról szóló 1869: IV. tczikkbe iktattunk, de a melyet — fájdalom -— azóta nem tartottunk fenn eredeti tisztaságában: e harmadik eszme a bírói hatalom elkülönítése a közigazgatásból. Az, hogy a közigazgatás ne ragadhassa magához a bírói hatalmat, oly uralkodó szempont volt az angol törvényhozók előtt, hogy még azon ügyekben is, a melyek félig közigazgatási, félig törvénykezési jelleggel bírnak, a minők pl. a rendőrségi ügyek, az intézkedés jogát nem engedték át a közigazgatási szerveknek, hanem azokra nézve a törvény külön, u. n. vegyes bizottságot alakított, a mely bizottság tagjainak telét a megyei tanácsosok a békebírák évnegyedes közgyűlésének tagjaiból, másik felét pedig ez utóbbiak a megyei tanácsok tagjaiból választják. Igaz, hogy ezen legújabb közigazgatási szervezet némi részben csorbát ejtett a kisebb városok önkormányzati jogain, kivált azokon, a melyek 10 ezer lakosnál kevesebbet számlálnak, a mennyiben ezeket többé-kevésbbé a megyékbe olvaszKÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XXV. KÖTET. totta be. Az is igaz, hogy a megyék önkormányzata ezentúl is még az u. n. központi hivatal felügyelete alatt maradt, a melynek elnökét a király nevezi ki és bármikor elbocsáthatja, s a melynek többi tagjait a pecsétőr, a kincstár cancellárja, továbbá a belügyi, külügyi, gyarmati és indiai államtitkárok képezik, a mi bennünket a ma fennálló municipalis törvényre emlékeztet, a melynek értelmében nincs a törvényhatósági közgyűlésnek olyan határozata még autonóm ügyekben sem, a melyet a főispán valamely oknál fogva a belügyministerhez föl nem terjeszthetne s a melyet viszont ez meg nem semmisíthetne. De ez a törvény csak első kedvezményezés Angliában a közigazgatás reformjának terén s az a hatalmas democraticus szellem, a mely az 1888-iki törvényt átlengi, csakhamar tovább fog menni a városok emancipatiojában, valamint abban is, hogy szűkebb és szűkebb korlátok közzé szorítsa a központi hivatal túlságos hatalmát, a melyet egyelőre még fenhagyott óvatosságból, fenhagyott azért, hogy az új törvényben foglalt fontos vívmányokat könnyebben keresztülvigye. Közelebb fekszik talán a mi fogalmainkhoz a porosz közigazgatási rendszer. Ez az önkormányzatot nemcsak joggá, hanem egyúttal kötelességgé is tette, a mely semmi díjazásban nem részesül, a melynek elhanyagolása a választóképesség elvesztését, sőt az adónak felemelését is vonhatja maga után. E díjazatlan kötelesség teljesítését azonban megkönnyíti azon körülmény, hogy a közigazgatási területek, vagyis járások kiterjedése a legkisebb magyar vármegye térfogatától is messze elmarad. Némely járás lakosainak száma alig haladja túl a minimalis számot, azaz a 25 ezerét. Az autonóm elemek tehát közel találják a közigazgatás székhelyét. Az önkormányzati testületnek csak elnöke függ kinevezéstől. Azon ügyekben, a melyek a helyi önkormányzat hatáskörébe tartoznak, a járások képviselőtestületei teljes önállósággal, a kormány minden beavatkozása nélkül határoznak; ezeu önkormányzati hatáskör — kivéve a mi megyéink azon jogait, a melyekhez mi, mint a közszabadság biztosítékaihoz ragaszkodunk — sok tekintetben tágabb és függetlenebb, mint az, a melyet a jelen törvényjavaslat a megyéknek ad. Végrehajtási közeg gyanánt néhány tanácsos szerepel, a kik átruházott hatáskörben, személyes felelősség mellett a kormány rendeleteit is teljesítik. Úgy látszik, a mi kormányunk szeme előtt is ezen intézmény lebegett, a mikor a jelen törvényjavaslatban a nagyobb megyékben járási önkormányzat engedélyezésére gondolt. T. ház! Nem azért hoztam fel a példákat, mintha azt akarnám indítványozni, hogy ezeknek egyikét vagy másikát ültessük át hazánk földjére. Tudom, hogy minden országnak meg25