Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-519

619. országos ülés 1891. Julius lén szerdán. Ig7 tán neveztük a megyéket az alkotmány védbástyáinak. S nemcsak hogy fentartották az országot, de az újabb korban egyúttal melegágyai is voltak azon liberális eszméknek, a melyeknek a modern állammá alakuló új Magyarország lételét köszönheti. (Úgy van! a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk !)Da bármennyire jogos és alapos legyen is előszeretetünk, kegyeletünk, ragaszkodásunk ez ősi intézmény iránt: nem szabad megfeledkeznünk arról, bogy a mai kor viszonyai, feladatai Hókban különböznek azon századokétól, a melyekben a megyéknek oly nagy hivatásuk volt. Láttuk e század közepén, hogy az elbukott államot a megyék már nem voltak képesek megmenteni; míg később a regenerált állam volt az, a mely a megyéket ismét életbeléptette. Ma az állami önállóság és függetlenség garantiáit a parlamentari smus, (Úgy van! jobb felöl. Ellenmondás a szélső baloldalon.) SLZ egyéni jogok védelmét — mi nélkül a szabadság üres pbrasb; — a fel- és befelé egyaránt független bírói hatalom vette át; (Élénk helyeslés a jobb és baloldalon.) ma a nemzeti fejlődés positiv támaszt követel azon passiv védelem belyett, a melyet régente a megyékben talált. Tömörüljünk azon törekvésben, hogy parlamentarismusunk kigyógyuljon gyermekbetegségeiből, hogy híven tükrözze vissza a nemzeti akaratot, hogy sorompói csak az eszmék, elvek nemes harczának álljanak nyitva. Ha szükséges, vegyük új sánezokkal körül a bírói hatalmat s terjeszszük ki annak védő szárnyait azon jogokra is, a melyeknek eddig a kitett gyermekek sorsa jutott. (Helyeslés.) Gondoskodjunk intézményekről —- mert vannak ilyenek —• melyek biztosítékot nyxíjtsanak az iránt, hogy a ki akár a bírói, akár a közigazgatási téren az államot képviseli, az ne a fenn vagy lenn settengő magánérdekek vak szolgája, hanem a közérdek hű őre, a magyar állam jótékony erejének és hatalmának öntudatos bizományosa legyen, Mindezekben a nemzeti nagyságnak és a közszabadságnak erösebb és biztosabb alapjait fogjunk bírni, mint a milyenek azok, a melyeket a megyékkel eltűnni látunk. (Úgy van! a jobb- és baloldalon.) Helyzetünk változott, mint azon hadseregé, a mely várába vonult vissza, a míg védelemre kellé szorítkoznia, de a mely kitör és előre rohan, ha ereje megnő s ha érzi, hogy győzni fog. Eötvös Károly: Csakhogy nem rontják le a várt! Horvát Boldizsár: Én sem mondom, hogy rontsák le. Az önfentartás, az önvédelem századokra nyúló nehéz gondjai helyébe ma az alkotások talán még nehezebb gondjai léptek s munkánk komolyságát és sikerét tenné kétessé a folytonos merengés a multak romjain s az, ha erőnk egy I részét azon hiú remény s azon hasztalan törekvés emésztené fel, hogy feltámaszszuk a holtakat. Mert az a megye, a mely még ma is lelkesedésünk tárgyát képezi, a mely még mindig eszményként lebeg szemeink előtt, ma már nem létezik, az a holtak közé tartozik s azt feltámasztanunk nem lehet. A régi szellem belőle elköltözött. Az a gentry, a mely annak életet adott; a melynek vállain az intézmény nyugodott; az a gentry, a melyet közjogi állása oda utalt s a melynek gazdasági helyzete megengedte, hogy a közügyeknek szentelhesse egész életét — már nincs többé. A megváltozott gazdasági viszonyok nagy részben más feladatot tűztek eléje. Az a gentry, a mely az aristocraticus democratiának érezte és vallotta magát, még nem találta fel helyét ama tágabb democratiában, a melyet maga alkotott. Mintha kifáradt volna az eszmék harczában; lelkesedése nagyobb volt a győzelemért, mint az, a melyet érez a győzelem eredményei fölött. S nemcsak a régi szellem tűnt el a megyékből, hanem maga a keret is, a melyben a régi élet mozgott, maga az intézmény is lényegében átalakult s a mi fődolog, ezen átalakulás az 1848-diki törvényhozás műve. Eötvös Károly: Meghamisították! Horvát Boldizsár: Visszautasítom e vádat, mely a 48-iki törvényhozás ellen felhozatott. (Helyeslés a jobboldalon. Felkiáltások a szélsőbalról: A Tisza-korszakban hamisították meg!) Mert mi különbség- van a régi és a mai megye között

V Az, hogy a megye 1848 előtt nemcsak közigazgatási szerv hivatását látta el az állam organismusában, hanem részese volt a törvényhozó és végrehajtó hatalomnak. Az országgyűlésen a megyék követei hoztak törvényt s azok a megyék utasításaihoz voltak kötve. A városok és a távollévők képviselete alig szerepelt a törvényhozás mérlegében. A végrehajtás terén tőlük függött a kormány intézkedéseit életbeléptetni, vagy azokat, ha nem is mindig de jure, hanem de facto cum honore félretenni. A megyei intézménynek ezen két sarkkövét az 1848-diki törvények vették ki az építmény alól, a midőn először a törvényhozást fiiggetíenííl a megyéktől a népképviselet alapjára fektették és a midőn másodszor az 1848: III. törvényezikk 3. §-a kimondá, hogj' a végrehajtó hatalmat ő Felsége a király magyar felelő^ ministeriuma által gyakorolja. (Úgy van ! jobb felöl.) Ezt legkevésbé ignorálhatjuk mi, {Halljuk!) a kik oly féltékenyen őrködünk az 1848-iki törvényhozás vívmányai fölött, A kik politikánk elveit és irányát az 1848-iki törvényhozás szellemétől és irányától kölcsönöztük. Nekünk első sorban kellene a legI erélyesebben tiltakoznunk azon feltevés ellen, 24*