Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-519

188 519. országos ülés 1891, Julius 1-én, szerdán. mintha a megyéknek ezen két lényeges attrubitumát az 1848 iki törvények ellenében restituálni akarnók. (Ügy van! jobb felől.) Tudom, hogy ezt közülünk nem is akarja senki; de akkor viszont tisztába kell jönnünk az iránt, hogy midőn az állam organisatioját kezünkbe veszszük, terveinkben ma már a megye csak mint közigazgatási szerv foglalhat helyet. Ebből nem következik, hogy feladjuk a régi megyének azon közjogi attribútumát is, melynél fogva ellenőrzést gyakorolt a közigazgatási közegek eljárása fölött, melynél fogva a kormány rendeleteit bírálat alá veheté, melynél fogva megvitathatá az országos érdekű ügyeket, megállapodásait közölheté a többi municipiumokkal, sérelmeit a kormány és az országgyűlés elé terjesztheté. Erre nem volna semmi okunk, mivel ezen attribútum nem áll ellentétben a parlamenti rendszerrel s ezt annál kevésbbé volna szabad tennünk, mivel a törvényhatóságoknak eme joga, szabad tért nyit a hazafiúi buzgalomnak, a szellemi erőknek a tevékenységre, ébren tartja és edzi a közszellemet s nagyban előmozdítja azon higgadt közvélemény megalakulását, a melyben a törvényhozás a legbiztosabb támaszát birja. A mit más országok ennek hiányában meetingek által pótolnak, azt a legnagyobb könnyelműség volna intézményeinkből kiköszöbölnünk. A meetingeken gyakran a féktelen szenvedélyek döntenek, míg a törvényhatóság termeiben a vezérszerepet az intelligentia viszi. (Úgy van! jobb felöl.) S egészen más dolog, a mikor a meetingen nyilatkozó egyéni nézettel, más ismét mikor egy a törvények alapján coustituált törvényhatóság megállapodásával, határozatával van dolgunk. Ezen gyarló surrogatumért tehát azon sokkal becsesebb eredetit, a melyet intézményeink nyújtanak, én semmiféle theoria kedveért cserébe adni, sem pedig egy vályogvető czigánynak odavetni nem fogom. Ha tehát, t. ház, a megye ma már csak mint közigazgatási szerv jöhet számba az állam szervezésénél, a főkérdés, a mely elénk tolul, az: vájjon a megyéket mai territoriális beosztásuk mellett beleilleszthetjük-e az állam organismusába, úgy, hogy egy jó, gyors, olcsó közigazgatás igényeinek megfelelhessenek. S e kérdésre, t. ház, én nem tudok igenlő választ adni. Nagy mulasztást követtünk el, t. ház, hogy újabb alkotmányos aeránk kezdetén nem gondoskodtunk az ország újabb czélszeríí beosztásáról, a mely az új viszonyoknak, a modern állam követelményeinek megfelelő legyen, a mely a természetében és rendeltetésében átalakult, új államnak lehetővé tegye feladatait gyorsan, pontosan, biztosan teljesíteni. Az ország azon beosztása, a melyet a múltból átvettünk, összhangban lehetett a letűnt századok hadi ezéljaival és az élet akkori viszonyaival; de a mai állam feladataival, a mai viszonyokkal nem egy helyütt a legnagyobb disharmoniában áll. Nem mondom én azt, hogy Francziaország példáját kellett volna követnünk, a mely az országot, úgyszólván a térképen osztotta be s e beosztást nagyrészben fentartotta maiglan is; de megtehettünk volna legalább annyit, hogy területi kikerekítések által megszüntessük a legnagyobb anomáliákat, hogy helyesen kiszemeljük a vidéki góczpontokat, a melyek egy-egy vidék társadalmi és gazdasági központját képezik s hogy kellő útvonalakkal a forgalmat ezen természetes gravitationalis góczpontok felé megkönnyítsük. Szóval elmulasztottuk az országnak oly beosztását létrehozni, a melyet azután a közigazgatás minden ága habozás és nehézség nélkül átvehetett volna. Egy ilyen rendszeres, egyöntetű, a közigazgatás mindannyi ágaira kiterjedő, a földrajzi viszonyokkal, az állam mai feladataival, az élet új szükségeivel összhangzásban álló beosztása az országnak hiányzik még ma is. Azokat, a kik annak idejében e bajon az egészséges nemzeti fejlődés érdekében segíteni akartak, idealistáknak gúnyolták, s mint a megyei intézmény ellenségeit állították oda; holott az ő követelésük nem magát a megyei intézményt, nem ennek lényegót támadta volna meg, hanem csak azon családok érdekeit, a kik attól féltek, hogy uralkodó befolyásukat, a melyet a régi beosztás mellett bírtak, a megye új határai között elvesztenék. {Úgy van! bal felöl.) E régi beosztás anomáliái közé tartozik pl. olyan megye, a melynek székhelye egyik oldalon félórányira fekszik a megye határszélétől, míg a másik oldalon területe 18—20 mérföldnyire nyixlik el. Ismerek megyét, a mely nagy hegylánczolat által két részre van szakítva, úgy, hogy mindenik fele úgyszólván más geographiai zónához tartozik. Vannak megyék, a melyeketa Duna vagya Tisza hasít keresztül s a melyeknek egyik része a túloldalon lévő székvárossal a téli évszakokban néha hónapokon át nem közlekeühetik. (Felkiáltások a szélsőbalon : Nem volt ilyen eset! Zaj. Sálijuk! a jobboldalon.) Ilyen képtelenségek mellet', t. ház, jó, gyors és pontos administratiot teremteni a lehetetlenségek sorába tartozik. További anomália, hogy a közigazgatás különböző ágainak külön-külön góczpontjai vannak s nem egy községe az országnak nyög azon teher súlya alatt, hogy másutt találja szolgabíráját, másutt keres jogvéd elmet a törvénykezés terén és ismét másutt fizeti adóját. (Felkiáltások a ssélsö baloldalon: Nem a megye a hibás!) Nem a megye ellen, hanem a territoriális beosztás anomáliái ellen szólok. Holott ha e gócz-