Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-519

SIS.orsíágos ttlés 1891. Julius 1-én, szerdán. jgg oly államhoz vezetne bennünket, a mely képződésében fennakadt, a mely nem fejlett ki politikai egységgé, politikai individualitássá, a mely nem bír sem feladatainak tiszta tudatával, sem pedig kellő erővel azok teljesítésére. Az autonómia az önintézkedés jogában állván, a bíráskodást az autonóm jogok közé sorolni annyit tenne, mint az önbíráskodás elvét és jogát proclamálni. A bírói hatalom functiojának épen akkor lévén helye, a mikor a felfogások az egyéni jogról egymással ellentétbe jöttek, nagyon természetes, hogy a bíráskodás már nem lehet autonomjog, nem lehet az egymással vitában álló felek autonóm joga, hanem mint az államjogrend megóvásának, fenntartásának egyik nélkülözhetlen eszköze, csakis az állam jogköréhez tartozik. Valamint az állampolgárok egyeteme, vagyis az állam határozhatja meg azon egyéni jogokat, a melyek az egyén számára a társadalom, az állam kebelében is még fenmaradtak : szintúgy csak az állampolgárok egyeteme, vagyis az állam lehet az, a mely az egyéni jogok fölött támadt vitás kérdéseket eldöntheti. Ez nem zárja ki azt, hogy az állam ne gyakorolhatná ezen jogát autonóm elemek által. Anglában pl. az igazságszolgáltatás tünetioja meg van osztva az állam kinevezett közegei és az autonóm elemek, vagyis az esküdtek között. Vannak országok, a hol a bíró a választási urnából kerül ki. De e körülmény az alapelvet nem forgatja fel, mert a bírói hatalom mégis az állam attribútuma. A különbség csak az, hogy az említett országokban az autonóm elemek ezen állami jogot az állam nevében átruházott hatáskörben gyakorolják. Még kevésbbé sorolható az autonóm jogok közé a közigazgatás, a melynek tevékenysége már nem szorítkozik, mint a bírói hatalomé, csak a vitás esetekre, hanem a mely az érdekelt felek felhívása nélkül is végrehajtia a törvényt, a mely praeventiv rendszabályokkal is őrködik a társadalom biztonléte és érdekei fölött, a melynek hivatása őrszemmel kisérni a nemzeti fejlődést, elmozdítani ennek akadályait s viszont felkeresni s érvényre emelni annak feltételeit: mind oly attribútumok, a melyek túlszárnyalják az egyének, vagy a társadalmi alakulás alsóbb fokozatainak autonóm jogkörét s csak a társadalom összeségének, magának az államnak képezhetik jogait. Ezt előre bocsátva, t. ház, téves fogalom tehát az autonómiát összezavarni az önkormányzattal. (Helyeslés a baloldalon.) Etymologiai és átvitt értelemben az autonómia is mondható ugyan önkormányzatnak, minthogy az autonómia az önintézkedés, vagyis az önkormányzás jogában áll; de politikai értelemben önkormányzat csak ott létezik, a hol az állam a maga közigazgatási KÉPVH. NAPLÓ. 1887-92. XXV. KÖTET. jogát vagy megosztja az autonóm elemekkel, úgy, mint ezt a jelen törvényjavaslat tervezi, vagy pedig az állam eme jogát az autonóm elemekre teljesen átruházza, mint ezt tette Anglia 1888-diki törvénye által, miről később fogok részletesebben megemlékezni. Szintoly téves fogalom azt hinni, mintha az állami administratio okvetetlenül maga után vonná a tisztviselők kinevezését, vagy mintha az állami administratio tulajdonképen nem h állana másból, mint a tisztviselők kinevezéséből; mert a míg egyrészről a közigazgatás nem is lehet más, mint állami; úgy másrészről lehetséges az is, hogy az állam eme jogának gyakorlását teljesen autonóm elemekre bízza. S itt ismét hivatkozom Angliára, a melynek legújabb törvénye az egész helyi önkormányzatot a megyei tanácsok kezébe tette le, a melyek a választás útján alakúinak s elnökeiket is önmaguk választják. Magában véve a kinevezés vagy választás kérdése is fontos kérdéssé válhatik. Ennek eldöntése mindig az illető ország speciális körülményeitől függ, de ez a közigazgatási reform kérdésében mindig csak másodrangú szerepet foglalhat el. Elismerem azonban, hogy hazánkban akinevezési rendszer a megyei tisztviselőkre nézve a mai körülmények között határozott előnynyel bír több oknál fogva. Először, mert a biztosított életpálya a szakerők kiképzésére és megnyerésére sokkal kedvezőbb. Továbbá azért, mivel a míg egyrészről a szolgálati pragmatika a tisztviselő függetlenségét biztosítja fölfelé, másrészről a kinevezés emancipálja őt azon helyi érdekek befolyása alól, a melyek nálunk — fájdalom — még mindig domináló hatalmat gyakorolnak (Úgy van!) Czélszerűbb elvégre hazánkban a kinevezési rendszer még azon szempontból is, hogy e polyglott országban még mindig nem állott teljesen helyre a fogalmakban és az érzületben az egyensúly egyrészről az állam eszméjéből, másrészről pedig a nemzetiségi eszméből joggal, vagy. jogtalanul levont következtetések között; s ezen ingadozó egyensúly helyreállítását csak késleltetheti, nehezítheti, ha a választásokkal járni szokott küzdelmek keserűségeit a faji súrlódások növelik. A kinevezési rendszert tehát én minden habozás nélkül elfogadom, valamint elfogadom, sőt örömmel üdvözlöm a törvényjavaslat azon alapgondolatát is, mi nélkül jó közigazgatást én sem tudok magamnak képzelni, a mely a közigazgatást megosztja az autonóm elemekkel sígs azt az önkormányzat elvére fekteti. (Ellenmondás a szélső baloldalon.) De viszont nem helyeselhetem, hogy a kormány féhíton megállapodott, hogy a reform többi és pedig lényeges részét, elejtette, hogy nem 24