Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-518

176 518. országos ülés 1891. jnnins 30.án, kedden. Aztán, t. ház, a választói jogok kieszközlését tekintve, én rendkívül igazságtalan dolognak tartom még azt is, hogy egy húsz éves ifjú úgy a polgári büntető törvény, mint a katonai törvények értelmében elég érettnek nyilváníttatik a legnagyobb bűncselekmény elkövetésére és halálra is ítélhető; de azért a magánjogi törvények szerint még 5 garast érő terhes szerződések aláírására sincs jogosítva s a három évi tényleges hadiszolgálat után, ha a véradónak már eleget tett, még a községi jegyző választása alkalmával sem bír választói joggal. Pedig azt hiszem, abban rejlik a legnagyobb igazságtalanság, hogy a legnagyobb kötelmek fejében nem nyerhetni meg ellenértékül a legcsekélyebb jogot sem. (Igaz! a szélsőbalon.) Épen ilyen helyzetben vannak, ha már az általános népszavazást lehetne behozni s az általános népképviseleti rendszert lehetne megalkotni, hazánkban élő polgárnőink. (AJtalán'is derültség. Zaj. Bálijuk! Halljuk!) Akármily nevetséges vagy nem nevetséges fogalomnak tartja ezt egyik-másik: kérdem, [vájjon a a polgárnők, a kik nagykorúságukat elérik s vagyonnal rendelkeznek, nem épúgy teljesítik-e állam és község iránt minden néven nevezendő kötelességüket? vájjon azoknak sorsa felett nem épúgy rendelkezünk-e az országgyűlésen ? Nem engedhetnénk meg nekik legalább annyit, hogy a kik ily vagyonnal rendelkeznek s a kik ily kötelmekkel terheltetnek, azoknak legalább is a képviselőtestület tagjainak választásánál és a jegyzőválasztásnál választójogot adjunk? Hiszen, ha váltóképesek, ha még uzsorára is éretteknek nyilvánította a törvény — mert váltóképesek mihelyt 24-ik évöket elérik: — akkor nem tudom mivel lehet megmagyarázni, hogy a nőket ily kötelmekkel szemben, a míg ezek fennállnak, szavazati joggal fel nem ruháztuk. Mint beszédem elején kijelentettem, én azt természetesnek, magától értetődőnek találom, hogy ezen kötelmekkel szemben minden nagykorú polgárnőnek megadnám a képviselőválasztási jogot, (Egy hang a szélsőbalon: Mind baloldalit választana! Derültség.) nem azért, hanem, mert az erkölcsök sokkal tisztábbak a nőknél, mint a férfiaknál ; különösen a közönséges népnél még a műbőr és müpálinka nem tébolyította el annyira a níiknek erkölcsét. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Említettem mily szerencsétlen a választási rendszer nálunk, melynek nem vagyok barátja s ezen állapotok fenn nem tarthatók, hanem feltétlenül megváltoztatandók, de nem a benyújtott törvéiryjavaslat alapján, hanem a mint szerencsém volt érinteni: az általános népszavazati jog behozatala mellett az általános népképviseleti rendszer által; tehát az általános népszavazat, sőt az állami és községi terheket viselő polgárnők szavazati jogának is behozatalával. 1887-ben, mikor tudtam, hogy az ellenpártnäk a választók névjegyzéke kezében van, gondoltam, hogy egyenlő fegyverekkel harczolni lehet, tehát a választók névjegyzékét valami módon a választók érdekében meg kell szereznem. E czélból Baranyamegye akkori alispánjához fordultam és kértem, hogy a választók névjegyzékét saját költségemre lemásolni engedje. 0 kérvényemre a következőt írta: »Miután törvényes intézkedés arra nézve nincs, hogy megengedhető vagy megtagadható, a kérelmezőnek a kérvényt egyszerűen visszaadatni rendelem.« Ez a választó közönség érdekében történt. Hát ilyen a választói jog tiszteletben tartása Magyarországon? Én ezt a »ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes«-féíe rendelkezését az alispánnak felebbeztem az akkori belügyministerhez, Tisza Kálmán úrhoz. Ö igen nagyszerű rendelettel látta el az alispán urat, melyet nekem is kézbesíteni rendelt, a mely nagyon jellemzi Tisza Kálmán akkori belügyminister urat, a ki oly nagyon ellene volt a választási törvénynek, mint az akkori balközép vezére. A rendelet következőkép hangzik: »25.318/1887. Belügyministeri rendelet. A Szendrey Gerzson székesfejérvári lakos ügyvédnek a dárdai választókerület választói névjegyzékének lemásolhatása és kivehetéRe iránt fení'orgó ügyében f. é. márczius hó 29-én 3071. alisp. sz. alatt hozott határozata ellen nevezett ügyvéd részéről beadott felfolyamodvány bemutatása alkalmából f. é. április hó 12-én 3951. sz. alatt kelt előterjesztésére értesítem Nagyságodat, hogy habár, a mint ez a Szitár Dénes budapesti ügyvédnek hasontárgyú kérelme alkalmából hívatalbeli elődöm által 1884. évi június hó 2-án 32.498. sz. a. Nagyságodhoz intézett rendeletben már kijelentetett, a névjegyzék lemásolása a körülmények szerint és kellő elővigyázattal — a mennyiben ez a hivatalos működés megzavarása nélkül lehetséges — megengedhető, természetesen meg is tagadható; ez alkalommal én sem találok elegendő támpontot arra, hogy mint belügyminister a szóban forgó névjegyzéknek másobi tban leendő leírhatását és kivehetését el rendelhessem. <í Mindig azt tapasztaltam a gyakorlati életben, akár az igazságszolgáltatásban, akár a rendőrségnél, akár a megyei közigazgatásnál, hogy vagy csak igenleges, vagy csak nemleges határozatot hoznak, hogy csak egyféleképen határoznak. Ha tehát a választási törvény reformja olyan alapokra van fektetve, hogy csakugyan áll az, a mit az alispáni határozat mond, ho°-y miután a választási törvény nem intézkedik a felett, igenleges vagy nemleges módon megindokoltál! kellett volna intézkedni, a belügy-