Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1887-518
51$. országos ülés 1891. Junios 30-án, keddeu. 177 minister úrnak döatvényileg, nem pedig ilyen belügyminis téri rendeletet kibocsátani. Mert vagy nines tisztában a dologgal, midőn ily rendeletet bocsát ki, vagy ha tisztában volt, akkor a saját akaratát akarta érvényesíteni a hatalom érdekében és az ellenzék rovására. ( Úgy van ! Képmutató Tisza!) Hogy miért nem kell nekem a mai megyei rendszer sem és hogy azon változtatni kell, de nem a jelen törvényjavaslattal és hogy a mai rendszert a mai gyümölcsével együtt gyűlölöm és útálom testestől-lelkestől; hogy a mai tarthatatlan állapotokat megváltoztatni kell: kénytelen vagyok ismét a következő indokokkal támogatni. Nézzük Békés vármegyének lajstromát, Terényi Lajos főispán! Nem is oda való volt, kár volt kinevezni; eredeti neve Stummer; a főispán mostoha apja Nagy Károly árvaszéki elnök; Kövér László főszolgabiró neje testvére a főispánnak, Kovács István megyei főorvos pedig a főispán apósa. Ezek mind rokonok, kiknek nem is volna szabad egy jurisdictio alatt állaniok. Nagy Károlynak, ki mostohaapja a főispánnak, van egy hülye fia Pál, a ki kinevezett megyei irnok, az írásról és olvasásról fogalma sincs, ki a drótosokkal a nádtetejű malom alatt szalonnázik, naponta részeg és az első számú hordár, Udvardi nevű, majdnem mindennap hazaszállítja. Nekem ilyen rendszer nem kell. Jancsovics alispán fia Pál apja jurisdietioja alatt áll, főszolgabiró Békésen. El lehet képzelni, hogy ily körülmények között, hogyan intézik el a hivatalos teendőket. Jancsovics Pál testvéröcscse Jancsovics Péter árvaszéki ülnök; Jancsovics Pál alispán egyik leánya neje Eördög Béla orosházai főszolgabírónak, Ambrus Lajos gyulai szolgabíró neje a főispán húga. Én, t. ház, csak őszinte meggyőződésemnek és a tapasztalatból merített bizonyítókoknak akartam kifejezést adni, hogy e törvényjavaslatot azért nem fogadhatom el, mert az ugyanazt a rendszert foglalja magában, mely eddig is rossz, csakhogy megtoldja az állami igazgatással. De azt a hibát is látom még a szóban levő törvényjavaslatban, hogy e szerint lennének oly dolgok, a melyek csupán az állam által kinevezett tisztviselők által volnának eliutézhetők és viszont lennének olyan ügyek, a melyeket az állani által kinevezett tisztviselők a választott tisztviselők közreműködésével intézhetnek el. Ilyen visszás állapotok tanúsága mellett nem fogadhatom el tehát a törvényjavaslatot. T. ház! Hogy a kormány és az országban működő hivatalnokok mennyire beleélték magukat az államosításba, ez, azt hiszem, bővebb I KÉPVE. NAPLÓ. 1887—-9°2. XXV. KÖTET. magyarázatra nem szorul. És engedje meg itt a t. ház, hogy a szólásszabadságra nézve egy dolgot említsek itt fel. Köztudomású dolog, hogy midőn Csatár Zsigmond képviselőtársunk egyszer Békés-Gyulán a néphez beszedett tartott, odament hozzá a városi kapitány s mikor legjavában beszélt, meg akarta akasztani. Nagyon természetes, hogy Csatár erre kifakadt s talán nem is egészen az illemmel megegyező kifejezéssel élt azzal szemben, a ki a szólásszabadságában megszorítani akarta. Az ügy ide került s tudjuk, hogy a mentelmi bizottság zaklatást látott fenforogni, miután a képviselőt beszéde folyamán beszédében megakasztották s beszédének megtartásától eltiltották. De engedelmet kérek, tisztelt ház, ki kell jelentenem, hogy a mentelmi bizottság rendkívül következetlen volt akkor, mikor ugyanezen ügyben bizonyos kifejezésekért nem látott zaklatást fenforogni, hanem felfüggesztette képviselőtársunk mentelmi jogát és most egyik, úgyszólván a legbecsületesebbek közé tartozó, legderekabb képviselőtársunk szenvedi a zaklatást bizonyos kifejezésekért, melyek nyilvános becsületsértésnek vannak minősítve, bár személyt nem nevezett meg és mégis elítéltetik. Engedelmet kérek, úgy látszik, hogy a bizottságnál is államosítás van. Ott van az államosítás jogellenes eszméje Csatár képviselőtársunk esetében, midőn az adókivető bizottság őt bepanaszolta, daczára annak, hogy mint tudjuk, az adókivető bizottságnak nincs is panaszjoga és mégis mint panaszló szerepel az igazságügyministertől nyert felhatalmazás nélkül. így tehát ezzel kapcsolatban mintegy eumuláltiiak tekintvén a bűnt, Csatár képviselőtársunk hasztalnúl és jogtalanul zaklattatik. Ha az állam államosítani akar, államosítsa a hitelintézeteket és hitelszövetkezeteket, államosítsa az élet- és vagyonbiztosítást, a tíízkárbiztosítást, államosítsa végre — mert most már rosszabb helyzetben vagyunk, mint mikor jobbágyok voltak — a föld terményeit, mert akkor legalább megtudjuk, hogy a földterményeknek mely részéből mekkora részt fog magának venni az állam, mert ma nem tudom, hogy mily áldozatra leszek kénytelen, hogy 300 forintnyi adómat kifizessem. A föld terményeit államosítsa a, parlament többsége s akkor jót állok érte, nem lenne minden nap gazdát cserélő birtok. Épen Körösi t. képviselőtársam hangoztatta, hogy a centralisatiot senki sem kívánja. Én hivatkozhatom a t. ministereInök űr 1891. május 29-én mondott szavaira, melyek azt hi«zem 23
