Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-518

518. országos ülés 1891. június Síü-ftn, kedden. 175 hogy ezzel bebizonyítottnak veendő folyamodónak azon czélzata, hogy egy ugyanazon helyen működő ügyvéd nevének előnyeit a maga részére illetéktelenül kívánja felhasználni, a hasonló nevek véletlen találkozásaki van zárva stb. — megtagadandó volt a felvétel,« A mi intézményeink a múltban mind ilyenek. Igen veszélyes dolog nálunk a névváltoztatás megengedése, mert ha egy kereskedő vagy iparos nevét a kereskedelmi és ipari téren megbeestelenítette, ha az a ministeriumhoz fordul, egy 50 kros bélyeggel nevét valami tőzsgyökeres, jóhangzású magyar névre változtathatja. Igaza van tehát Bartha Miklós t. képviselőtársamnak, midőn azt mondja, hogy a zsidó nép nálunk be fog a nemzetbe olvadni. S ezt mondja ő, az emancipatio 25~ik évében; de hogy ezt a beolvadást mikor lehet majd eonstatálni, arra sem ő, sem pedig senki nem tudja a választ megadni. Igaza van t. képviselőtársamnak, midőn beolvadásról beszél, mert a mi zsidóink nagyon szépen tudnak a nemzet testébe beolvadni, s ha egy kereskedő Spitzer Ignácz néven Székesfehérvárott megbukott, az valami Bátory József néven Szepsi-Szent-Györgyön vagy akárhol a Székelyföldön bátran felütheti a sátorfáját. Aztán, t. ház, ott van a virilismus, amely miatt a magyar nemzet tekintélyében, becsületében, jellemében és erkölcsében nagy hátrányt szenved. Sokat hangoztatták már e házban s épen az e törvényjavaslat körül folyt vitában, hogy mily nagy és szép befolyással fog majd bírni ez a kinevezési rendszer nemzeti tekintetben. Hát, t. ház, akár emelkedik törvényerőre ez a törvényjavaslat, akár nem, de ha a virilismus fenn fog maradni, ez épen úgy el fogja rontani nemzeti tekintetben a nemzet tekintélyét vagy talán még jobban, mint a hogy azt a megyebizottsági és közigazgatásra vonatkozó eddigi törvények elrontották; mert a már általam érintett okoknál fogva azok a zsidó virilisták a tót, oláh, szerb vagy sokacz polgártársak által magyaroknak tekintetnek és így mindig csak a magyar állameszmét szidják; holott ennek veszélyessége magában a törvényben, a természetellenes virilismus intézményében rejlik; mert nem szükséges egyéb, hogy valaki virilista legyen, mint hogy valami természetellenes módon vagyonhoz j'usson, vagy hogy a lotteriánál véletlenül ép annyi összeget nyerjen, hogy annak jövedelme egy kis községben épen elég legyen a virilis jogra. Én tehát e virilis intézményből kifolyólag, nem is érintve az állami kinevezéseket, a törvényjavaslatot el nem fogadom. Egy nagy hiba követtetett el parlamenti életünkben 1870-től a mai napig s ezt abban találom, hogy látták és ismerték a megyei állapotok tarthatatlanságát és még sem jutott senkinek sem eszébe, hogy ez állapotokon egy törvényjavaslat benyújtásával segítsen. E visszás állapotok, melyeket törvények szentesítettek, meg kellett volna egy benyújtandó törvényjavaslat által változtatni. Most mindenki, a ki a javaslat ellen foglal állást, azt mondja, hogy az általános népképviselet alapján kellene regenerálni a megyei intézményt, de ezt csak most mondja,, e javaslat benyújtása után, akkor a mikor a tettek mulasztásával vádolható lenne. Igaz, hojry ebből nem az következik, hogy a jelenleg szóban forgó törvényjavaslattal álljunk elő; hanem az általános népképviseleti rendszer behozatala mellett, mintegy regenenálva a mai visszás állapotokat kell a megyei intézményt újjászervezni. A választási rendszer az országban általában rossz, különösen a fele részben való törvényhatósági választási rendszer. Ügy a képviselőválasztás, mint a törvényhatósági választások rosszasága mellett nem csoda, hogy tarthatatlan állapotok keletkeztek, mint a minőt ma tapasztalhatunk. En csupán a választási rendszerre óhajtok egy pár szót szólani. (Halljuk! Halljuk!) Különösen szerencsétlen ezen törvénynek azon intézkedése, mely a választási jog kieszközlésére vonatkozik. Vegyünk egy példát: Péter fizet, 100 frt egyenes állami adót, de ha ő az 1890. évre kivetett 100 frt adót 1891. ápril hó 15-ig teljesen le nem fizette, ha csak 1 frt hátraléka van; akkor az 1892. évre a választók névjegyzékébe fel nem vétetik. Pál szomszédja, kinek van 20 frt állami egyenes adója, befizetvén 1890-re a maga 20 forint egyenes adóját 1891. apr. 15-ig: a választók névjegyzékébe bevezettetvén, az 1892-ik évben a képviselőválasztáson szavazati joggal bír. Már, t. ház, az csak nem igazság, hogy Péter, a ki 100 frt adóval van terhelve, a 99 írtjáért nem szavazhat: míg Pál, a ki csak 20 forintot fizetett be, szavazati jogával él; pedig ezt a 20 forintos adófizetőt talán könnyebben meg is lehet vesztegetni, mint a másikat. Ép oly igazságtalan az is, hogy Péteren nemcsak azt a hiányzó egy forintot veszik meg, ha kell kényszereszközökkel is ; de mert positiv törvény van rá, mely szerintem szintén igazságtalan, megfizettetik vele a kamatot és a tényleg nem eszközölt végrehajtás költségeit is 8 nap letelte alatt. Ily választási rendszert fentartani csakugyan a legigazságtalanabb dolog. Ha már egyszer valaki adóhátralékban van, — a miből az államra nem hogy kár háramolna, de még hasznot InVz belőle — az a választó polgár legalább szavazati jogát akadálytalanul gyakorolhatná; úgy is eléggé meglakol az adóhátralékért az ellene alkalmazott kényszereszközök és a reá rótt költségek által.