Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1887-518
166 518. országos Illés 1891. jnnius 30-án, kedden. mánynyal szemben a tisztviselő csakis választás útján alkalmaztassák. Most azonban, midőn véglegesen akarjuk közigazgatásunkat rendezni, midőn arra a tapasztalatra jutottunk, hogy a közigazgatás, bármely okból is, de rossz s a midőn a felelős központi kormánynak több hatalmat akarunk adni: akkor igen természetes, hogy az máskép nem lehetséges, mintha a központi kormánynak engedjük át azt a jogot, hogy ő nevezze ki a maga közegeit. Ha a vármegyei közigazgatás rossz: ebből nem az következik, hogy miután választott tisztviselőkkel lett roszszá, tehát javítsuk meg megint választott tisztviselőkkel; hanem logikailag az következik, hogy ha rossz a közigazgatás választott tisztviselőkkel: kíséreljük meg már most kinevezett tisztviselőkkel. (Ellenmondás a szélső baloldalon.) Papp Elek: Ha valakinek foga fáj, vágjuk le a fejét. Körösi Sándor : Mivel pedig örökké tartó törvény nincs a világon, ha az fog bebizonyulni, hogy kinevezett tisztviselőkkel nem lett jobb, talán még rosszabb lett a közigazgatás : a törvényhozásnak mindig módjában áll a törvényt megváltoztatni és az akkor létező viszonyokhoz mérten helyes közigazgatási törvényt alkotni. Annyi azonban előttem bizonyos, hogy a felelősség alá helyezett parlamenti kormánynak jogosítva kell lenni arra, hogy az összesség érdekében hozott törvények végrehajtását a magától kinevezett tisztviselőkre bízza, kiket ő azután felelősségre is vonhat ; de a rossz kinevezésekért a kormányt a parlamentben felelősségre lehet vonni. De ha a vármegyei közgyűlések rosszul választanak : ki és hol fogja azokat felelősségre vonni? Szendrey Gerzson: A választó közönség! Körösi Sándor : A választó közönség között, a mint az már meg volt mondva, legtöbbnyire atyafiak, sógorok és p íjtások vannak és így nem igen lesz részrehaj latlan bíró felettök. Megvallom, hogy én most is helyesebbnek tartom, hogy a közgyűlésnek az autonomicus, úgynevezett helyhatósági ügyekben hozott határozatait választott tisztviselők hajtsák végre. Ez egyébiránt pénzügyi kérdés. A javaslat még a helyhatósági ügyekben is hozott határozatokat az állam által kinevezett tisztviselőkkel akarja végrehajtatni. Ez ugyan, mint mondám, pénzügyi kérdés, de igazgatási szempontból helyesebbnek tartom azt a nézetet, hogy a közgyűlések, haván rá pénzük, jogosítva legyenek a helyhatósági ügyekben hozott határozatokat a saját maguk által választott közegekkel végrehajtani. Azon számos ellenvetés mindegyikére, a mely a házban felhozatott, válaszolni-nincsen sem időm, sem mindegyikére nincs mit válaszolnom: méltóztassék azonban megengedni, hogy egy pár ellenvetésre észrevételeimet mégis elmondhassam. (Halljuk! Halljuk!) Nevezetesen azt az ellenvetést hozzák fel, hogy e törvényjavaslatot nem lehet elfogadni azért, mert nincsenek meg a biztosítékokról szóló törvények (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon. Egy hang: Pedig ez a fődolog!) és nincs meg a községi törvény. {Egy hang a szélsőbalon: Az nem oly fontos!) Én ellenkezőleg a községi törvényt tartom a legfontosabbnak és kívánatosnak tartottam volna, hogy legelőször a községi törvény hozassák meg, mert hisz a család után a községek képezik az államnak alapját. Méltóztassanak csak a szabad államokat: Angliát, Észak-Amerikát megnézni, azok a községekre ruházzák az önkormányzati jogot. Észak-Amerikában a vármegye, a county csak területi fogalom, de annak semmiféle önkormányzati hatásköre nincsen, hanem minden jog a községekre van ruházva. Az én nézetem szerint is a mi közigazgatási tőrvényeinknek is oda kell törekedni, hogy községeinket oda fejleszszék, hogy az önkormányzatot a jövőre a községekre lehessen bízni. De addig, minthogy községeink még fejletlenek, szükséges, hogy a vármegyék fönmaradjanak és az önkormányzati jog a vármegyékre ruháztassák át. Elismerem, hogy a közigazgatási törvény mellett a fegyelmi eljárás és a szolgálati pragmatica rendezése jó volna, ha készen volnának ; (Derültség a szélsőbalon.) de azért mert ezek nincsenek készen, a benyújtott törvényjavaslatot, a mely az összes közigazgatásnak alapját képezi, a mennyiben az organismust rendezi, ne fogadjuk el? Hiszen tudnék én még egy egész halmaz közigazgatási törvényt felsorolni, a mely még nincs készen. De méltóztassanak várni, hogy a kormánynak ideje legyen azokat elkészíteni és hogy azokat a törvényhozás egyenkint és egymásután elővehesse és megalkothassa. Azt mondják, hogy nem lehet megalkotni azt a törvényt, mert azzal még közigazgatásunk nincs befejezve. Hát igazságszolgáltatásunk be van már fejezve? Hát van már polgári törvénykönyvünk és szóbeliségen alapuló polgári és bűnvádi eljárásunk? Nincs. És mégis megalkottuk ebben az évben a bírói és ügyészi szervezetről szóló törvényt, vagyis megalkottuk ezzel az igazságszolgáltatási gépezetet, melyet majd követni fognak a hiányzó anyagi és alaki törvények. És most mit csinálunk? Felállítjuk a közigazgatási gépezetet, melyet majd a közigazgatás alaki és anyagi törvényei fognak mozgásba hozni. Eszembe jut itt, hogy minő nagy hatást csinált Polónyi Géza és utóbb Holló Lajos