Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-518

166 518. országos Illés 1891. jnnius 30-án, kedden. mánynyal szemben a tisztviselő csakis választás útján alkalmaztassák. Most azonban, midőn vég­legesen akarjuk közigazgatásunkat rendezni, midőn arra a tapasztalatra jutottunk, hogy a közigazgatás, bármely okból is, de rossz s a midőn a felelős központi kormánynak több ha­talmat akarunk adni: akkor igen természetes, hogy az máskép nem lehetséges, mintha a központi kormánynak engedjük át azt a jogot, hogy ő nevezze ki a maga közegeit. Ha a vármegyei közigazgatás rossz: ebből nem az következik, hogy miután választott tisztviselőkkel lett roszszá, tehát javítsuk meg megint választott tisztviselőkkel; hanem logikai­lag az következik, hogy ha rossz a közigazga­tás választott tisztviselőkkel: kíséreljük meg már most kinevezett tisztviselőkkel. (Ellenmondás a szélső baloldalon.) Papp Elek: Ha valakinek foga fáj, vág­juk le a fejét. Körösi Sándor : Mivel pedig örökké tartó törvény nincs a világon, ha az fog bebi­zonyulni, hogy kinevezett tisztviselőkkel nem lett jobb, talán még rosszabb lett a közigazga­tás : a törvényhozásnak mindig módjában áll a törvényt megváltoztatni és az akkor létező vi­szonyokhoz mérten helyes közigazgatási törvényt alkotni. Annyi azonban előttem bizonyos, hogy a felelősség alá helyezett parlamenti kormány­nak jogosítva kell lenni arra, hogy az összesség érdekében hozott törvények végrehajtását a ma­gától kinevezett tisztviselőkre bízza, kiket ő azután felelősségre is vonhat ; de a rossz ki­nevezésekért a kormányt a parlamentben fele­lősségre lehet vonni. De ha a vármegyei köz­gyűlések rosszul választanak : ki és hol fogja azokat felelősségre vonni? Szendrey Gerzson: A választó közönség! Körösi Sándor : A választó közönség között, a mint az már meg volt mondva, leg­többnyire atyafiak, sógorok és p íjtások vannak és így nem igen lesz részrehaj latlan bíró felettök. Megvallom, hogy én most is helyesebbnek tartom, hogy a közgyűlésnek az autonomicus, úgynevezett helyhatósági ügyekben hozott hatá­rozatait választott tisztviselők hajtsák végre. Ez egyébiránt pénzügyi kérdés. A javaslat még a helyhatósági ügyekben is hozott határozatokat az állam által kinevezett tisztviselőkkel akarja végrehajtatni. Ez ugyan, mint mondám, pénzügyi kérdés, de igazgatási szempontból helyesebbnek tartom azt a nézetet, hogy a közgyűlések, haván rá pénzük, jogosítva legyenek a helyhatósági ügyekben hozott hatá­rozatokat a saját maguk által választott köze­gekkel végrehajtani. Azon számos ellenvetés mindegyikére, a mely a házban felhozatott, válaszolni-nincsen sem időm, sem mindegyikére nincs mit válaszolnom: méltóztassék azonban megengedni, hogy egy pár ellenvetésre észrevételeimet mégis elmond­hassam. (Halljuk! Halljuk!) Nevezetesen azt az ellenvetést hozzák fel, hogy e törvényjavaslatot nem lehet elfogadni azért, mert nincsenek meg a biztosítékokról szóló törvények (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon. Egy hang: Pedig ez a fődolog!) és nincs meg a községi törvény. {Egy hang a szélsőbalon: Az nem oly fontos!) Én ellenkezőleg a községi tör­vényt tartom a legfontosabbnak és kívánatosnak tartottam volna, hogy legelőször a községi tör­vény hozassák meg, mert hisz a család után a községek képezik az államnak alapját. Méltóz­tassanak csak a szabad államokat: Angliát, Észak-Amerikát megnézni, azok a községekre ruházzák az önkormányzati jogot. Észak-Ameri­kában a vármegye, a county csak területi fo­galom, de annak semmiféle önkormányzati ha­tásköre nincsen, hanem minden jog a községekre van ruházva. Az én nézetem szerint is a mi köz­igazgatási tőrvényeinknek is oda kell törekedni, hogy községeinket oda fejleszszék, hogy az önkormányzatot a jövőre a községekre lehessen bízni. De addig, minthogy községeink még fej­letlenek, szükséges, hogy a vármegyék fön­maradjanak és az önkormányzati jog a várme­gyékre ruháztassák át. Elismerem, hogy a köz­igazgatási törvény mellett a fegyelmi eljárás és a szolgálati pragmatica rendezése jó volna, ha készen volnának ; (Derültség a szélsőbalon.) de azért mert ezek nincsenek készen, a benyújtott törvényjavaslatot, a mely az összes közigazga­tásnak alapját képezi, a mennyiben az organis­must rendezi, ne fogadjuk el? Hiszen tudnék én még egy egész halmaz közigazgatási törvényt felsorolni, a mely még nincs készen. De méltóz­tassanak várni, hogy a kormánynak ideje legyen azokat elkészíteni és hogy azokat a törvény­hozás egyenkint és egymásután elővehesse és megalkothassa. Azt mondják, hogy nem lehet megalkotni azt a törvényt, mert azzal még köz­igazgatásunk nincs befejezve. Hát igazságszol­gáltatásunk be van már fejezve? Hát van már polgári törvénykönyvünk és szóbeliségen alapuló polgári és bűnvádi eljárásunk? Nincs. És mégis megalkottuk ebben az évben a bírói és ügyészi szervezetről szóló törvényt, vagyis megalkottuk ezzel az igazságszolgáltatási gépezetet, melyet majd követni fognak a hiányzó anyagi és alaki törvények. És most mit csinálunk? Fel­állítjuk a közigazgatási gépezetet, melyet majd a közigazgatás alaki és anyagi törvényei fog­nak mozgásba hozni. Eszembe jut itt, hogy minő nagy hatást csinált Polónyi Géza és utóbb Holló Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents