Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-518

618, országos ülés 1891. t. képviselő úr azon állítása, hogy milyen jó volt az igazságszolgáltatás 1848. előtt, mikor még a vármegyékhez tartozott az igazságszolgáltatás, milyen gyors, igazságos és jó volt az. ; Megvallom, nem értem, hogy t. képviselőtársaim j mire alapítják ezen állításukat; mert jobb volt-e akkor a bírói szervezet, mint ma? Miben állott 48 előtt a bírói szervezet? Abban, hogy rendi osztályok szerint az első bíróságok szervezete szétoszlott. Volt jász-kun, volt hajdúkerűleti, volt vármegyei és volt szabad királyi városi törvényszék, voltak azután a nép milliói számára az úri székek. A vármegyei bíróság is háromféle volt. Ott volt a szolgabíró az esküdttel, az ! alispán a szolgabíróval és esküdttel és ott volt a vármegye. No hát, ez volt tökéletes igazságügyi szervezet, a melyben még a felebbezési bíróságok sem voltak egyöntetűek? Más volt a királyi városok felebbezési bírósága, más a vármegyéké. Az az 1848. előtti igazságügyi szervezet valóságos labyrinthus volt, t. ház. De talán a törvénykezési eljárást tartják t. képviselő társaim gyorsabbnak, olcsóbbnak és jobbnak? A gyorsaságra nézve megjegyzem, hogy akkor is, mint fájdalom, még ma is, írásban folytak a perek, azzal a különbséggel, hogy most a perfelvétel alkalmával legtöbb esetben be kell adni az elleníratot, (Ellenmondás a szélsőbalon.) akkor pedig nem kellett; egyszerűen megjelent az illető fél és semmit sem mondott, csak beírta a perfelvételi jegyzőkönyvbe, hogy fentartja a fentartandókat. így ment ez éveken át, (Zaj a szélsőbalon.) míg egy per letárgyal tátott, ha ugyan annak végét valaki megérte. A sok jogorvoslat mellett a felebbezésen kívül a prohibitio, az oppositio, a repulsio és Isten tudja még hányféle jogorvoslat állt fenn. Ember volt az, a ki egy pernek a végét megérhette. Akkor az ügyvédek, ha egy ilyen pert kaptak, azt fiaikra vagy unokáikra hagyták, ha ezek is ügyvédekké lettek. Ha valaki ebben kételkedik, csak tessék megnézni a régi periratokat, fog ott elégszázados pert találni. Tehát a törvénykezési eljárás sem lehetett jobb. Vagy talán a bírák jelleme volt akkor tisztább és tudományos képzettségük volt fokozottabb, mint ma? Én, azt hiszem, hogy bíráink jelleme akkor is tiszta volt, ma is az. (Igaz! Úgy van! jóhb felől.) Becsületességük ellen ma sem tehet senki sem kifogást; a mi pedig tudományos képzettségüket illeti, nagyon természetes, hogy e tekintetben a mai bírák fokozatosan felülmúlják az 1848 előttieiket Ne nagyítsuk tehát a dolgot, t. ház. Ismerjük el, hogy más országokban is haladás történik ; előbb nem volt oly jó az igazságszolgáljnniiis 30-án, kedden. \ g>y tatás, mint ma. Haladtak ők is, haladunk mi is, míg — mint Eötvös Károly barátom kifejezte magát —- jogállammá nem leszünk. (Derültség a szélsőbalon.) Szokásossá vált már ez a kifejezés: »jogállam«, azért használom én is. Azt azonban nem hiszem, hogy legyen itt a házban valaki, a ki tagadásba venné, hogy a mióta bíráink kineveztetnek : igazságszolgáltatásunk minden tekintetben jobb, mint volt azelőtt. Nem hiszem, hogy ezt valaki tagadná. A kinevezés tehát nem oly rettentő valami, hogy megölné az egyént, annak az erkölcsét és veszélyeztetné a nemzet lételét. A kinevezés mellett is lehetnek becsületes, tisztességes tisztviselők, sőt a szakképzettség tekintetében képzettebbek. En ugyanezt várom itt is, a mit bíráinknál beteljesedve látok, hogy szakképzettebbek fognak lenni; pedig erre szükség van, mert ma már agarászattal és nyúlászattal közigazgatást vinni nem lehet. (Tet-sés jobb felöl. Egy hang a szélsőbalon: Hát a bűnvádi eljárást?) Szándékosan nem akartam arról szólani, hogy bűnvádi eljárásunk jobb volt-e a mainál, mert nem akarok itt oly dolgokat feszegetni, a mivel bizony nem nagyon dicsekedhetünk, a melyeket jobb elhallgatni és átadni a történelemnek. Én tehát a bűnvádi eljárásról: deresre, karóba, nyársrahúzásról beszélni nem akarok; azok eltűntek azzal a korral, ma sokkal humánusabb korban vagyunk és nemzetünk ma oly büntető törvénykönyvet bír, a mely kiállja a versenyt bármely európai humanisticus törvénynyel. Szendrey Gerzson: Hát a csődtörvény? Körösi Sándor: Annak alapelvei is jók; lehet, hogy részletei változtatást igényelnek, de már nagyban és egészben arról elmondhatjuk, hogy meglehetünk vele elégedve. Visszatérve az elobbeni tárgyra, hogy t. i. a biztosítéki törvények nélkül nem lehet ezt a törvényt megalkotni: hiszen a t. ministerelnök itt nyilvánosan kijelentette, hogy az őszszel be fogja nyújtani a közigazgatási bíróságról szóló törvényjavaslatot. Ennek a törvényjavaslatnak alapelveit még Eötvös Károly t, barátom is helyeselte. Ha tehát én bennem nem, legalább Eötvös Károly t. barátomban nyugodjanak meg. En részemről a napirenden lévő törvényjavaslatot csak abban bízva fogadom el, hogy a biztosítéki törvények, sőt a többi szükséges közigazgatási törvények is egymásután sorban folytonosan be fognak a törvényhozás elé nyújtatni. A mi már most azt az ellenvetést illeti, hogy a kormány elmozdítható, hogy ez a kormány most ígéri, akkor pedig, mikor már teljesíteni kellene, majd másokat ültetnek a kormányi székekbe és hogy jöhet idő, a mikor az alkotmány és az ország önállósága meg fog tániadtatni és akkor a 63 védbástyát képező vár-