Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-518

518. orszítgos ülés 1891. június 30-án, kedden. 165 franezia értelmiség és politikusok túlságosnak találják és figyelmeztetik honfitársaikat, hogy ne menjenek tovább, mert valamint a centrali­Kati o absolutismusra, úgy a túlzott önkormány­zat az anarchiára vezet. Ezt mondja Saint-Grirond. Tisztelt ellenzéki képviselőtársaim nagyon tág fogalmat tulajdonítanak az önkormányzatnak és azt úgy állítják fel, mint a központi kormány­nyal egyenjogú tényezőt- Az épen előttem szólott t. képviselőtársam is azt mondta, hogy a megyei önkormányzat mellette áll. Nem áll mellette. Eötvös Károly: Hát felette? Körösi Sándor: Az nem áll fölötte ügy állítják föl a megyei önkormányzatot a t. kép­viselő urak, mintha ennek az lenne a feladata, hogy a polgárokat a központi kormánynyal szemben megvédje; sőt még azt a kiváló saját­ságot is tulajdonítják neki, hogy ha valamikor hazánkat megtámadják; ha alkotmányunk meg­semmisítéssel fenyegettetik: akkor a vármegyék lesznek hívatva megvédeni ennek az ország­nak önállását, szabadságát és alkotmányát. (Fel­kiáltások a szélső baloldalon: Meg is tették már!) Én, t. ház, nem tartom a vármegyét a köz­ponti kormánynyal egyenjogúnak, hanem a köz­ponti kormány vezetése és felügyelete alatt álló közigazgatási közegnek. Az önkormányzat nem autonómia, azaz nem a saját ügyeinek kormányo­zása vagy igazgatása, hanem az állam feladatai­nak, az állam törvényei szerint való végrehajtása. Beöthy Ákos: A hol a megyének saját ügyeiről van szó, ott autonómia! Körösi Sándor: Ez okból az önkormány­zatot nemcsak jogi ellenőrzésnek keli alávetni, a mely jogi ellenőrzésnél fogva a központi kor­mány visszautasíthatja az önkormányzatnak túl­terjeszkedését. Nézetem szerint a központi kor­mánynak még hatalommal is kell bírnia arra, hogy kényszeríthesse az önkormányzatot, hogy az állami feladatokat eredményesen teljesítse. így fogják föl az önkormányzat fogalmát ma legtöbben, de beismerem, hogy ezt nem ismerik el általánosan helyesnek. Ezért az ön­kormányzat barátjai két pártra szakadnak. Az egyik párt a társadalmat akarja az állam tő­iébe helyezni; a másik párt pedig az államot és társadalmat oszthatatlan egységnek fogván fel, nemcsak a központi hatalmat, de a polgá­rokat is részesíteni óhajtja a közigazgatásban. Szabadságszeretetünk dicséretére legyen mondva, hogy — tudtommal — egy harmadik párt, mely a merev eentralisatiot akarná, sem e ház­ban, sem az országban nem létezik. (Felkiáltá­sok a szélsőbalon: De van a túlsó oldalon! Mozgás jobb felöl.) A ki ezt nem hiszi, olvassa el a törvény­javaslatot figyelmesen, abban meg fogja látni, hogy itt a központi kormány a polgárokat nem I zárja ki egészen a közigazgatásban való rész­1 vételből, sőt a központi kormány működésén j kivííl helyet ad a polgárok önkormányzati műkö­désének is. Ez nem merev centralisatio ; erről csak ott beszélhetünk, a hol a polgárok teljesen ki vannak zárva az igazgatásból. Nem áll tehát az, hogy a törvényjavaslat meg-semmisíti az önkormányzatot, sőt — igen helyesen — nem csak a saját helyhatósági ügyökben, hanem olyan ügyekben is működési tért enged az ön­kormányzatnak, a melyek természetüknél fogva a központi kormányhoz tartoznának. Papp Elek: Például! Körösi Sándor: Vegyük például a tan­ügyet. Ez már csakugyan a központi kormány hatáskörébe tartozik. (Ellenmondás a szélső bal felől.) De hiszen épen t. képviselőtársaim álla­nak vele mindig elő, hogy a tanügyet kell ál­lamosítani, nem pedig a közigazgatást. A tanügy tisztán állami feladat. De vegyük például a rendőrséget. Ez szintén állami feladat s ezt el fogja nekem ismerni Eötvös Károly t. képviselő­társam is. Papp Elek: Hiszen már most is kineve­zik a rendőr-főkapitányt! Körösi Sándor: Mindig ezzel állnak elíí t. képviselőtársaim, hogy kinevezik; pedig az önkormányzat lényege nem ebben áll. Az ön­kormányzat lényegét nem az önkormányzati testűleteknek engedett hatáskörben, hanem a választásban keresik és abban találják. Részem­ről az önkormányzatot nem a választásban ta­lálom, hanem abban a hatáskörben, a melyet a törvény a képviselőtestűleteknek enged. Ez okból én a fősúlyt nem a választásra vagy ki­nevezésre helyezem, mert hiszen mindkét alkal­mazási módnak meg vannak a fény- és árny­oldalai. Minthogy pedig mindkettőnek fény- és árnyoldalait eléggé kifejtették itt e házban, nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni és ezért azokkal én nem foglalkozom. De nehogy valaki e házban rám olvasson, magam bevallom, hogy mind 1848. előtt, mind 1848. után hozott közigazgatási törvényeink megalkotásánál a választásnak voltam barátja. Papp Elek: Kövesse azt most is! Körösi Sándor: Megmondom, miért nem követem. (Halljuk! Halljuk!) 1S48. előtt nem lévén egységes magyar állam és nem lévén egységes törvényhozás, mert az országgyűlés akkor csak a vármegyék összesége volt, a neme­sek pedig személyenként gyakorolván jogaikat: akkor igen természetesnek találtam, hogy más I alkalmazási mód nem is lehet, mint a választás, Sőt figyelembe véve, hogy 1848. előtt dica­sterialis kormány volt Magyarországon, a mely felelősséggel nem tartozott: igazságosnak és 1 helyesnek tartottam, hogy a dicasterialis kor-

Next

/
Thumbnails
Contents