Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1887-518
JQ4 518 « országos ülés 1891, . junins 30-áu, kedden. tagozatát, mely a központi hatalom felügyelete és vezetése alatt áll ugyan, de a központi hatalom mindenhatóságának nincsen alávetve, hanem ezek is saját szervezettel és hatáskörrel bírnak. Ma az állami hatalomnak a közigazgatás minden ágában, a tövényhozásban, a kormányzatban és végrehajtásban részt kell adni az önkormányzati elemeknek. Ha már most az állam fogalmával, a vármegye, város és község fogalmával tisztában vagyunk : akkor megbírálhatjuk a törvényjavaslatot, hogy vájjon az hetyesen szabályozza-e az államnak a részekhez való viszonyát; és megadja-e az önkormányzati testületeknek azt a jogot, mely őket az állam igazgatásában a központi kormány mellett megilleti. Kijelenteni, hogy tökéletes törvényt nem ismerek a világon; tökéletes törvényjavaslatot még kevésbbé: a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot sem tartom tökéletesnek. Alapelvét helyesnek tartom; de részletei ellen nekem is vannak kifogásaim. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezen részletek közt kifogásolom először is azt, mely elvi jelentőséggel bír: nevezetesen a törvényjavaslatnak azt az eljárását, a mely szerint az 1869: IV. t.cz-ben kijelentett helyes elvet, »hogy a közigazgatás az igazságszolgáltatástól elválasztatik«, nem vette kellő figyelembe és a közigazgatási szervek közt az árvaszéket továbbra is ott hagyta. Ez ellen Eötvös Károly t. képviselőtársam is fülszólalt és e felszólalását tökéletesen helyeslem, mert a gyámsági és gondnoksági ügyek kezelése és elbírálása a jogi fogalmak szerint nem a, közigazgatási, hanem a bírósági hatáskörbe tartozik. A kiskorúak szerzési és cselekvési képessége; a szülői jog szabályozása; különösen az örökösödési eljárás, mind tisztán magánjogi kérdéseket képeznek. Ezek nem a közigazgatási, hanem a bírói hatáskörbe tartoznak minden jól rendezett államban. Ezt nálunk most annyival könnyebben át lehetne tenni, mert a törvényjavaslat szerint jövőre az árvavagyont az adóhivatalok kezelik. Nincs hát ok, miért ne utaltassanak ezen ügyek a bírói hatáskörbe. De kifogásolom még a törvényjavaslat 129. §-át, a melybeu a fogházak és börtönök feletti felügyelet a közigazgatási hatóság köréhe utaltatik; holott úgy az 1871. évi XXXV. tcz., mint a nem rég meghozott és a bírói és ügyészi szervezetről szóló törvény a börtönök és fogházak feletti felügyeletet a királyi ügyészségekre, legfelsőbb fokon pedig az igazságügyi ministerre bízta. Ezek nézetem szerint a közigazgatási hatáskörbe egyáltalában nem tartoznak. De nem kívánok a további részletkérdésekkel most foglalkozni. Lesz erre elég alkalom annak idején, mikor a részletkérdések jönnek elő. Eötvös Károly: Jövő évre! Körösi Sándor: Akkor, a mikor; de hogy elő fognak jönni, arról biztosíthatom t. képviselőtársamat, mert akárhogyan húzzák és halászszák is a dolgot, az nem ér semmit, mert a haladó idő áramlatának nem állhat ellen senki, sem ember, sem párt, sőt nem állhat ellen maga a nemzet sem, ha a többi európai nemzetek nagy társaságában meg akar maradni. (Helyeslés jobb felől. Ellenmondások a ssélső baloldalon.) Szólni kívánok most a törvényjavaslat ellenzői által felhozott ellenvetésekről. (Halljuk! Halljuk!) A törvényjavaslat ellenzői, a függetlenség és 48-as párt részéről felszólalt t. szónokok legtöbbnyire azt a kifogást hozták fel, hogy a törvényjavaslat nem felel meg feladatának; nem javítja közigazgatásunkat, meri a közigazgatási teendők végrehajtásánál nem választott, hanem kinevezett tisztviselőket akar alkalmazni és ez által a vármegye önkormányzatát megsemmisíti. Megvallom, hogy az ezen ellenvetésben rejlő vádat én az önkormányzat iránt létező nem tiszta fogalomnak tulajdonítom. A törvényjavaslat a vármegyét nem semmisíti meg, még csak a területéhez sem nyúl hozzá, (Zaj a szélsőbalon.) úgy hagyja azt, a mint van, pedig a közérdek szempontjából szükséges volna a terűlet rendezése is. Az önkormányzatot sem veszi el a vármegyéktől, hanem csak módosítja ; még pedig olykép . . . . Eötvös Károly: Hogy ne maradjon semmi. (Derültség a ssélső baloldalon.) Körösi Sándor: .... hogy megfeleljen a mai társadalom igényeinek és kívánalmainak. Csak azt teszi, a mit ma már körülöttünk minden polgárosúlt állam megtett. Ott van Francziaország, ott Olaszország és NémeTörszág. Ezek ., nagy államok ezeket a kérdéseket már régen eldöntötték és közigazgatásukat a mai társadalom igényeinek megfelelőleg rendezték be. Itt eszembe jut, hogy Helfy Ignácz t, képviselőtársam azt állította itt tartott beszédében, hogy 1871., 1872., 1876. óta Francziaország is kezd visszatérni a szélesebb körű önkormányzathoz. Én ezt elismerem. Ámde miért térnek vissza? Azért, mert oly merev centalisatio, mint Fraucziaországban, sehol sem volt. A hol pedig merev centralisatio van, ott a nép sorsát egy kissé javítani is kell; ott a gondolkozásnak egy kis szabad tért kell engedni s ott helye van a vissza térésnek. Figyelmeztetem azonban t. képviselőtársamat arra, hogy a franczia akadémia épen most jutalmazott 15 ezer franckai egy munkát . . . Gr. Károlyi Gábor: Kiét? Körösi Sándorét? (Derültség a szélsőbalon.) KÖrÖsi Sándor: Nem, hanem Saint-Grirond munkáját. Olvassa el a t. képviselő úr e müvet és meg fogja látni, hogy már azt a kis engedményt is, a jogkörnek azt a csekély kiszélesítését is, a mint ez Francziaországban történt, a
