Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1887-518
518. országos ülés 1891. június 30-án, kedden. 163 megyét s azt mondja, hogy Szent István előtt a frank, burgundi, germán és más államok mintái ismeretesek voltak. Ez a kettő tehát egymással össze nem fér és így ama szerencsétlen tudósok közé kell tartoznia bizonyosana Thaly Kálmán t. képviselőtársamnak is, mert ő is azt állítja, hogy Szent István más államokban kész intézményeket találván, polgárosítani akarta az országot s így azokból a szokásokból sokat elsajátított. (Helyeslés jobb felől.) Bocsásson meg Eötvös Károly t. képviselőtársam, én ezúttal Thaly Kálmán t. képviselőtársam véleményét fogadom el helyesnek, (Helyeslés jobb felöl.) mert hát az csak lehetetlen, hogy ez a Magyarország mintegy khinai fallal lett volna körülvéve és soha más nemzetekkel nem érintkezett volna, soha más nemzeteknek szokásait, intézményeit még csak ismerni sem akarta volna. Hiszen társaságban éltek a mi őseink itt; lehetetlen volt nekik azokból a szokásokból akarva nem akarva egyet-mást el nem sajátítani. Ámde őseinknek van egy nagy érdeme: (Halljuk !) és ez abban áll, hogy lovagias jellemüknél fogva a külföldi intézményeket soha vakon ide át nem ültették, hanem mindig a nemzet kívánalmaihoz, a nemzet véralkatához, szokásaihoz idomítva átalakították. (Helyeslés a szélső baloldalon. Felkiáltások: Most is úgy kellene tenni!) Ez őseinknek az érdeme. Sőt tovább megyek: azt állítom, hogy őseink a külföldi, már akkor is talán valamivel előrehaladottabb nemzetektől sok jót sajátítottak el, sőt azoknak még jognézeteit is elsajátították, úgy, hogy a magyar jog sem önállólag, mint egy különös jog fejlődött; hanem fejlődött az általános európai jogban akképen, hogy a nemzeti köntöst adta rá a magyar törvényhozás mindig, bármely törvényt vagy intézményt fogadott is el kivűíről. Eötvös Károly t. képviselőtársam és barátom épen olyan jól tudja, mint én . . . (Egy hang a szélső baloldalról: Még jobban!) azt is megengedem, hogy még jobban tudja, hogy a X. században keletkezett és a XII. és XITI. században uralomra jutott hűbérjog létezett akkor Európában, mikor épen őseink ezt az államot rendezték és a mely időre köi ült elül a megyéknek rendezése is esik. Ez a hűbéri jog megváltoztatta a nemzetek benső életének politikai jogrendjét; megváltoztatta az egyéni, családi s megváltoztatta a birtokjogot, sőt a birtokot két részre osztotta: a tulajdonjogot megtartván a hűbér úrnak, a vasalhisnak pedig a használati jogot engedte. A birtokjogi viszonyok a személyviszonyokban is változást idéztek elő, a mennyiben a. hűbér úr a hűbérnöknek személy- és birtokvédelmet, a vasallus pedig a hűbér urának hűséget fogadott. E birtokés személyi viszony változást idézett elő a társadalomban és megalakította a rendi osztályokat. Én a hűbérjogra nézve azt állítom, hogy a hűbérjog a maga eredetiségében soha Magyarországon gyökeret nem vert; de azt senki sem tagadhatja, hogy birtok- és személyi viszonyainkra nézve befolyással volt, de e befolyás soha sem volt akkora, hogy akár alkotmányunkat, akár a vármegyét megváltoztatta volna; (Helyeslés) sőt a XlII-ik században nyomát találjuk annak, hogy a vármegyei szerkezet, mikor a várszerkezetből átalakult polgári vármegyévé : akkor az democraticus jellegű volt, a mennyiben a vármegyei közgyűlésen nem-nemesek is résztvettek, sőt annak a négy szolgabírónak választásában is, melyet Eötvös Károly t. képviselőtársam felemlített, a nem-nemesek is résztvettek. A XV-ik század második felében szorították ki a nem-nemeseket a vármegyei jogok gyakorlatából és akkor alakúit át a vármegye a nemesek közönségévé; akkor vett föl rendi jelleget és e jelleget azután meg is tartotta 1848-ig. Ezen anarchicus állapotban nem volt egységes állam és egységes törvényhozás, mert ez a személyi és birtokviszony, ez a rendi osztályokra való szétoszlás szétdarabolta az államhatalmat is és ezt másutt a tartomány, nálunk a vármegyék és városok gyakorolták. De egységes törvényhozás abban az időben nem volt sem másutt, sem nálunk. A XVI, században nagy változást idézett elő a nép művelődés fejlődése, a melyaXVIIÍ-ik század végén a franczia forradalomra vezetett; arra a franczia forradalomra, a mely aztán az egységes állam megalkotására vezetett. A franczia forradalom tisztázta a tartomány, a városok, a községek fogalmát és ezek egymáshoz való viszonya ez idő óta szabályoztatott. Az állam és társadalom fogalmának meghatározásával többen foglakoztak itt a házban: b. Prónay Dezső és még, ha jól emlékszem, Polónyi Géza képviselő úr is. Mindnyájan arra az eredményre jutottak, hogy az államot különbözőképen lehet meghatározni. Hát én ezen különböző meghatározásokkal a t. ház figyelmét fárasztani nem akarom, hanem csak felemlítem, hogy az állam fogalma a legáltalánosabban úgy határozható meg, hogy az nem egyéb, mint az emberi társadalomban a jogrend szervezett egésze, mely minden élet- és művelődési kört a jog kötelékével a központból kiinduló hatalommal jogi egységre öszszeköt. így határozzák meg ma az állam fogalmát. így határozza meg Ahrens; gondolom nincs kifogásuk t. képviselőtársaimnak Ahrens ellen, a ki igen nagy tekintélylyel bír a jogbölcsészet terén. A modern államban a vármegyét,a várost, a községet ma úgy fogjuk fel, mint az államnak 21*
