Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-518

162 518. orszögos ülés 1891. június 80-án, kedden. javaslat fekszik előttünk, a mely azon intézménynek íVjjászervezését czélozza, a mely egy évezred óta nemzeti ön állásunk, függetlenségünk és szabadságunk legerősebb őre volt. (Igazi Úgy van! a szélsőbalon.) Nem kiesinylem azon lelkesedést, a mely még most is sokakban a vármegyék régi jogai iránt nyilatkozik, sőt tisztelettel hajlok meg azon lelkesedés előtt, mert ez azt bizonyítja, hogy magyar fajunk még mai nap is kitartással ragaszkodik az őseinktől Örökölt intézményekhez. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) En is kegyelettel viseltetem a vármegye iránt és ha igaz lenne, a mit állítanak, hogy ez a törvényjavaslat a megyei intézményt lerombolja, soha szavazatommal ehhez a törvényjavaslathoz nem járulnék. De nem zárkózhatom el a mai társadalmi viszonyok követelményei elől, a melyek ma lényegesen elütnek azon társadalom követelményeitől, a melyben a vármegyék átalakult ik. Nekünk tehát ma a vármegyék újra-szervezésénél a mai társadalom kívánságaira és igényeire kell tekintettel lennünk. Azon meggyőződésben vagyok, hogy a vármegyéket továbbra is fenn kell tartani, de azokat a mai társadalmi életnek és viszonyoknak megfelelően átalakítanunk kell. Az általam feltett kérdések elsejére nézve nincs nézeteltérés sem itt a házban, sem azon kivííl. Mindnyájan megegyezünk abban, hogy erre a törvényjavaslatra szükség van, mert közigazgatásunk rossz. Nézeteltérés csakis a második kérdésre nézve van, a mennyiben sokan azt állítják, hogy e törvényjavaslat azoknak a feladatoknak, melyeket megoldani akar, meg nem felel, sőt, hogy a vármegyében levő önkormányzati intézményt meg akarja semmisíteni. Súlyos vád az, t. ház. Meg kell tehát vizsgálnunk, hogy ez a vád alapos-e? Ha e törvényjavaslatról helyes ítéletet akarunk mondani, nem a szenvedélyek felkeltéséhez kell nyúlnunk, nem bombasticus phrasisokat kell használnunk; hanem a tiszta ész világánál meg kell vizsgálnunk, hogy vájjon ma az a társadalom létezik-e, a mely 1.000 évvel ezelőtt létezett; meg kell vizsgálnunk jogfejlődésünket, az államról ma létező fogalmakat s a mai társadalom szokásait és igényeit. Csak ezeknek figyelembevételével mondhatunk e törvényjavaslat fölött helyes ítéletet. Mikor keletkeztek a vármegyék? Ezt a kérdést Thaly Kálmán t. képviselőtársam igen alaposan fejtegette és azon eredményre jött, hogy a történelem a vármegyék keletkezésének ideje iránt még nem jutott megállapodásra, hanem az ő meggyőződése az, hogy a vármegyék körülbelül Szent István idejében szerveztettek. Felolvasom saját szavait. Thaly Kálmán t. képviselőtársam ezeket mondja (olvassa) :*»Bizonyos az, hogy Szent ístván nagy államalkotó szelleme előtt, a ki már itt kész államot talált, a nyugoti civilisatio beültetése közben az lebegett, hogy az általa jól ismert frank, burgundi, germán és más népek példája szerint létesítsen bizonyos hadi, törzs- és kormányzati székhelyeket, a melyek által aztán béke idején csendességben és nyugalomban tarthassa és a polgárosodásnak mindinkább megnyerhesse országát, háború idejében pedig mindenkor kész hadi szervezetet találhasson.« Hát én Thaly Kálmán t. képviselőtársamnak ezen nézetét tökéletesen helyeslem s magam is azon nézetben vagyok, hogy őseink, midőn e hazát elfoglalták;, nem zárkóztak el egészen a többi európai népektől és nemzetektől, különösen nyugat felé gyakran kimentek, eleinte ugyan csak hadi zsákmány szerzése végett, de azután később a német nemzet szokásai és intézményeinek tanulmányozása czéljából. Első királyunk Szent István tehát igen jól ismerte ezen intézményeket és e külföldi államok szokásait és így valószínű, hogy mikor a vármegyéket rendezte, a külföldön már megismert intézményeket, nézeteket és szokásokat nem mellőzte és nem hagyta egészen figyelmen kivííl. Eötvös Károly t. képviselőtársam, a mikor Sclnvarcz Gyula t. képviselőtársamat megtámadta, ezt mondotta beszédében (olvassa): »De nem tanácslom, hogy azt mondja, hogy a mi királyaink közt volt, egyetlen egy is, a ki a megyei rendszert külföldi példák után törekedett volna kifejleszteni és hogy ez épen Zsigmond király lett volna; egyáltalában nem tanácsolom neki, hogy azt állítsa, hogy mi a megyei rendszert, a mely 1435-tól kezdve dokkal előbb és utóbb és a mai napig fennállott, ilyen alakban hesseni, flandriai vagy burgundi példák után szerveztük volna, holott az ily alakban ott sem azelőtt, sem azután meg nem volt«. Még azután azt is mondotta hozzá, hogy: »Ez egy szerencsétlen felfogás, a mint hogy egyáltalán vannak szerencsétlen tudósok és szerencsétlen politikusok, a legnagyobb tömegben Magyarországon, kiknek az a furcsa szokásuk van, hogy a mi jót és okosat találtak itthon, arra mindjárt rá fogták, hogy azt hesseni, flandriai és burgundi példák után vettük, a mi pedig rosszat találnak akár itthon, akár a külföldön, arra azt mondják, hogy az magyar alkotás«. Méltóztattak ezt a két idézetet egymás után meghallgatni. Én azt hiszem, hogy Eötvös Károly t. képviselőtársamnak nem Sclnvarcz Gyula t. képviselőtársamat kellett volna megtámadni, hanem Thaly Kálmán t. képviselőtársamat, a ki még határozottan Szent Istvánra vezeti vissza a vár-