Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-518

518. országos ülés 1891. JUHÍHS 30-án, kedden. 161 miatt eddig sem volt korlátlan önrendelkezési joguk,"de legalább volt annyi, hogy a bizalmát bíró tisztviselőket maguk választották. A törvényjavaslat szerint pedig ettől is el fognának esni és így csak úgy szerepelnének, mint a minek csak a neve van meg a papíron, de teste-lelke nincs meg, mert azok a jogok, a melyek a megyei önkormányzat hatáskörébe tartozónak hagyattak, oly semmik, hogy szót sem érdemelnek. Egyébiránt vegyük csak a törvényjavaslat szerinti megyei önkormányzatot, milyen is fogna ez lenni a gyakorlatban ? A bizottság élén fog állani a főispán, a kinek annyi jog adatik a törvényjavaslat szerint, a mennyit akar. A háta megett fog állani a kinevezett, mindenben a főispán akaratát leső obediens hivatali sereg. Ennek a háta megett a kinevezés által kész szolgálatra álló községi jegyzők, és ezek háta megett ismét a szolgabíráktól függő elöljáróság, mennyiben leginkább e két utóbbi képezi a kerületekben a megválasztott bizottsági tagok számát. No hát most a kisebbségben álló önálló bizottsági tagoknak mi szerepük lehet ottan? Vagy hallgatni, — mert a főispáni omnipotentiával szemben ellenkezőt nem határozhatnak — vagy pedig egészen magukat távol tartani. Ez utóbbi fog bekövetkezni. (Úgy van! a szélső haloldalon.) En ehhez megközelítő szerepnek tartom az í 860-ban történt esetet, melyet a t. ház engedelmével leszek bátor elmondani. (Halljuk! Halljuk!) Ugyanis azok, a kik akkor éltünk, tudjuk, hogy 1860-ban, sőt azt megelőzőleg is már tágabb volt a levegő s nagyobb volt a nemzeti ébredés, mit Bécsben nem jó szemmel néztek s ez okból utasítást küldtek a kerületi helytartókhoz. Ez íVfcasítás folytán a helytartó tanácskozásra behívta a befolyásosabb német embereken felül a járási magyar születésű szolgabírákat és egy pár csendesebb véralkatú birtokost. Egy ilyen birtokossal, a ki az alkotmányos időben a megye főszolgabírája is volt, a tanácskozásból jövet találkoztam és kérdeztem tőle, mi történik hát Kassán, miután tudom, hogy őt oda berendelték. S ezen úri ember akkor természetesen bizalmasan elmondta nekem a beidézés okát s azt, hogy a felett volt a tanácskozás, hogy mit kellene a magyar nemzetnek olyat adni, a mi ezt meglepné és örömet okozna. S képzeld — úgymond — egyik magyar születésű szolgabíró azt javasolta, hogy miután KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XXV. KÖTET. a magyar emberek díszünnepélyek alkalmával szeretnek panyókásan, kócsagtollas kucsmában és kardosán megjelenni, hát ezt kellene megadni, (Derültség és tetszés a szélsőbalon.) mert valóban ez nagy örömet fog okozni az országban; bezzeg lett erre egy nagy hoch és bravó s dictum factum ily véleményes jelentés ment fel Bécsbe. Ily keveset érőnek tartom én a törvényjavaslat, szerinti megyei Önkormányzatot s ezért azt még általánosságban sem fogadom el. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Széll Ákos jegyző: Körösi Sándor! Körösi Sándor: T. ház! (Halljuk! Halljuh!) Előttem szólt képviselőtársam elmondott beszédére nem szándékozom reflectálni, mert ő a részletekről beszélt; a részletekre pedig felelni a részletek vitatásánál lesz helye. Ha pedig az általános elvekről beszélt, azokra megadom beszédem folyamán a választ. Gr. Károlyi Gábor : Tehát universalis beszéd lesz! KÖrÖSi Sándor: Igen az általános tárgyalásnak tárgya, az én tudomásom szerint, valamely törvényjavaslatnak elvi álláspontja vagy rendszere, én legalább így fogom fel az általános tárgyalás jelentőségét. Az e házban már elmondott annyi szellemes és fényes beszéd után, megvallom, nehezen határoztam el magamat arra, hogy e jelen törvényjavaslat tárgyalásánál felszólaljak. És ha mégis elhatároztam magamat, annak meg van a maga oka, a mely a tárgy fontosságán kivííl abban rejlik, hogy itt e házban többek által kijelentetett, miszerint ilyen fontos törvényjavaslatnál, mint a milyen a vármegyei közigazgatásról és az önkormányzat rendezéséről szóló törvényjavaslat, a képviselőnek elbújnia nem szabad, hanem szavazás előtt minden melléktekintetek nélkül kötelessége megmondani véleményét. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) E kötelességet akarom most teljesíteni, már csak választóim iránti tekintetből is, a kiktől én semmi kikötést, semmi utasítást nem kaptam, de még csak véleménynyilvánítást sem hallottam, de a kiknek eljárásomról számolni tartozom. Méltóztassék tehát megengedni, hogy a törvényjavaslatról nézetemet elmondjam és adandó szavazatomat indokolhassam. (Halljuk! Halljuk!) A ki e tárgyhoz szólani akar, annak két kérdésre kell megfelelnie. Először, szükséges-e az a törvény, a melyet e javaslat megalkotni akar? És másodszor, hogy ha szükséges: ezen törvényjavaslat megfelel-e azon feladatoknak, melyeket megalkotni akar? Ezt a két kérdést a törvényjavaslatnál minden törvényhozónak fel kell vetnie. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Mennyivel inkább kötelességünk az ma, midőn a, vármegyék újra-szervezéséről egy torvény21