Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-518

518. országos ülés 1891. június 30-áu, kedden. 159 túloldal egyik kiválóbb tagja, de ha jól emlékezem, most szombaton az igen t. ministerelnök ár is a mellett érvelt, hogy a kinevezési rendszert maga az ország is kívánja, a mennyiben a tekintetben két ízben is nyilatkozott: és pedig nyilatkozott volna először a választásokban; és másodszor a felküldött petitiokban. No, t. ház, ha azt lehetne gondolnom, hogy az igen t. túlsó oldali képviselő úr nem ismeri a mostani megyei és választási — a főispáni omnipotentia alatt sínlődő—viszás állapotokat, úgy el lehetne hinnem, hogy az állapotok nem ismeréséből, tehát bona fide argumentált így; (Igazi Úgy van! a "zélsö baloldalon.) de miután még képzelnem sem lehet egy képviselő felől, hogy azokat épúgy, mint e háznak bármely tagja, ne ismerné: valóban csodálkoznom kell, hogy ily indokot még fel is hozni nem resteltek. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Es most azon pontra térek vissza, hogy miért nem fogadhatom el a törvényjavaslatot még általánosságban sem. (Halljuk!) Azért, t ház, mert én a törvényjavaslatban a főelvet a centralisatiora, a kormány hatalmi körének kiszélesbítésére és a párturalom fentartására irányozva, következésképen a megyei önkormányzatot a zérus pontjára ledegredáltnak találom. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Már pedig, t. ház, én a hatalomnak egy kézben, t. i. a kormány kezében vaíó összpontosítását felette veszélyesnek tartom, mivel a hatalomnak egy kézben összpontosítása mindig bizonyos absoliüistieus elveket rejt magában, (Igaz! Úgy van! a szélső'baloldalon.) önkényes eljárás a kifolyása, a mi aztán veszélyes magára az alkotmányra is. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) De, t. ház, itt a t. házban — melyet én, hol a haza közügyei tárgj altatnak, a legszentebb helynek tartok — azért vagyunk, hogy mindenki a maga meggyőződését őszintén és határozottan mondja ki: én is őszintén kimondom azt, hogy én alkotmányunk garantiáit sokkal inkább a megyei önkormányzatban találom begyökerezve, mint a parlamentaris kormányformában: és megmondom, miért? (Halljuk! Halljuk!) Történelmünk számos lapjai igazolják, hogy alkotmányunk, szabadságunk, önállóságunk és nemzeti életünk hányszor és hányszor volt már a legnagyobb veszélyeknek kitéve és hogy azon veszélyt, a mely a nemzet feje fölé összetorlódott s midőn élete koczkán állott, mindig és mindannyiszor a megyei municipiumban rejlett ertí hárította el, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) s megmentette a nemzet életét és alkotmányát; (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) tehát, hogy ez az a garantia, melyen alkotmányunk hasisa fekszik, ez a múlt által már teljesen igazolva van; de azon erélynek, azon lelkesedésnek, azon lángoló hazafi szeretetnek, a melyet vész idején a nemzet képes kifejteni, a megyei municipium a rugója, ez is igazolva van a történet által. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Már most az a kérdés; vájjon ahhoz, hasonló erélyt képes-e parlamenti kormányforma kifejteni ? Igaz, hogy eddig a parlamentaris kormányformának nem volt alkalma valami erélyt kifejteni ; hanem egyet mégis már nagyon kifejtett : azt, hogy ez ideig a nemzetnek igen sok jogát adta fel. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A parlamenti kormányforma a nagymérvű kortespolitika s abból kifejlődött corruptio és ebből keletkezett általános közöny miatt nem bírja a nemzet bizalmát; (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) és a kinek eziránt kétkedése van, forduljon a nép közé, ismerkedjék meg annak gondolkozásmódjával: s meg fog győződni, hogy a nemzet általános nagy része inkább lejártnak ítéli a parlamenti kormányformát, mint a hogy lejártnak képzeli a t. túlsó oldal a megyei önkormányzatot. (Igaz ! Úgy van! a szélső baloldalon.) De, t. ház, még nekem van egy más aggodalmam is, a mi a nemzetet érheti, ha e törvényjavaslat életbe lépne. De előre bocsátom, hogy nekem a mostani kormány hazafiúságába s jóakaratába nincs okom kétkedni. Azonban kinek van az a homlokára felírva, hogy a mostani kormány meddig marad a kormányon. Az bizonyos a természet törvényei szerint, hogy változni fog, tehát fog utána jönni egy másik, egy harmadik és jöhet aztán utána egy negyedik olyan, a mely a centralisticus és absolutisticus eszmékkel lesz eltelve. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Vájjon ezen kormány nem fog-e eiőállani azzal, hogy nézzétek a monarchia másik felében, mint most a Reichsratkban, zavarok vannak; e zavarok a monarchia nagyhatalmi állását veszélyeztetik, azon segíteni kell: a segítség pedig csak úgy lehetséges, ha mi, p. o. a német elemmel szövetkezve, ezekkel ellensúlyozzuk azokat a zavarokat. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mi történik ekkor'? Megyei önkormányzatunk nem lesz, vagy legfeljebb a papíron lesz meg; a parlament pedig — a kormány túlbefolyásával élvén — erejében meg lesz hamisítva. (Helyeslés a széhő baloldalon.) Történhet az, a mit megrázkódva kell kimondanom, hogy »finis Magyarország önállósága«. Ezt lehet puszta ideának, lehet ábrándnak venni, de egy alkotmányát féltékenyen őrző haza-