Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-517

154 517. országos ülés 1891. jnnins 27 éa, szombaton. ez történik már akkor is, midőn a kormány a törvényhozás elé terjesztendő javaslatok iránt a korona beleegyezését megnyeri. (Élénk helyeslés jobb felől.) A t. képviselő úr azután szólt jogosulatlan befolyásról. Jogosulatlan befolyásról akkor lehetne szó, ha a korona részéről oly nyilatkozat történnék, mely szerint ennek vagy annak megtörténtét kívánja, esetleg a törvényhozás akaratával szemben. Jogosulatlan befolyásról nem lehet azonban szó akkor, mikor a tett nyilatkozatban semmi más nem foglaltatik, mint a tényállás eonstatálása egy fenforgó kérdésről. Már pedig az tény, melyet senki eltagadni nem tud, hogy a szőnyegen levő kérdés mellett az ország törvényhatóságainak nagy többsége foglalt állást. (Zaj és nyugtalanság a szélsőbalon. Felkiáltások: As nem áll!) Azt sem tekinthetem semmikép alkotmányellenes eljárásnak, hogy a korona bizalmat nyilvánít a torvényhozás bölcsesége iránt, ez nemcsak nem alkotmányellenes, hanem épen az alkotmányosság iránti ragaszkodás nyilvánulása. (Helyeslés jobb felöl.) így ítélve meg a kérdést, kérem a t. házat, méltóztassanak válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés jobb felől.) Ugron Gábor: T. ház! A ministerelnök úrnak interpellatiomra adott válaszából azt látom, hogy ő Felségének ezen eljárásához a szerencsétlen, tapintatlan és kárhozatos tanácsot a ministerelnök úr maga adta. (Zajos helyeslés és tetszés a szélsőbalon. Mozgás jobb felöl.) Én ebben az esetben — mert a ministerelnök úr válaszának tartalmára majd később térek rá — nem tudok egyebet mondani — hogy parlamentárisán fejezem ki magamat — mint azt, a mit 1778-ban Charles Fox mondott egy oly eset alkalmából, midőn III. György túllépte hatáskörét: (Halljuk! Halljuk!) »Igen kel! sajnálnom ő Felségét, hogy okosabb ministere nem volt akkor!« (Tetszés a szélsőbalon. Mozgás jobb felől.) Gr. PongráCZ Károly: Rendre! Rendre! Ugron Gábor: Talán Foxot akarja t. Pongráez barátom a mennyországban rendreútasíttatni ? (Zajos derültség bal felől.) Abból, a mit a t. ministerelnök úr mond, azt kell következtetni, hogy rögtönösen adott válaszát meg nem fontolta és meg nem gondolta, mert válaszának értelme az, hogy ő Felsége egy tárgyalás alatt levő törvényjavaslatra nézve tetszését vagy nem-tetszését nyilváníthatja, csak a törvényhozás bölcseségét ne vonja kétségbe. A t. ministerelnök úr privátim tudhatja, hogy a törvényjavaslat mellett és ellene miként állanak itt a házban a meggyőződések ; de nincs jogosítva sem ő, sem én azt mondani, hogy a ház mit fog elfogadni. Ezt a privát tudomást hivatalos ténynyé nem az ő tudomása és ministeri volta teszi, hanem az, hogy ha a szavazás a maga rendén megtörténik és a szavazatok itt megállapíttatnak. A míg a szavazatok constatálva nincsenek, addig a törvényhozás bölcseségébe vetett hit nagyon balul üthet ki. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) De hová lesz a királyi tekintély, hogyha az egy törvényjavaslat mellett vagy ellene engagirozza magát. Hiszen a törvényjavaslatnak önmagában kell erősnek lenni. Hiszen ha nem elég az, hogy a javaslatot a minister urak minden hatalmukkal, egy óriási nagy párt tekintélyével és még a mérsékelt ellenzék is kiváló ékesszólásäval támogatják: akkor gyenge lehet az, ha ezen nagy erő mellett még a korona tekintélyét igénybe kell venni. Beszélhet a t. ministerelnök úr bármit arról a közvéleményről, a mely ezt a törvényjavaslatot támogatja; de föltéve, hogy az csakugyan helyesli: miért kellett akkor egy, eddig egészen szokatlan eszközhöz nyvilni s miért kellett a magyar ministerelnöknek Szent-István koronájába a kortes tollat beletűzni. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Jól tudjuk, hogy Magyarország állami élete és léte ebben a koronában nyilvánul s az ezen koronához való ragaszkodás s ezen korona iránti tisztelet az, a mi a népek azon sok faját összetartja. (Igás ! Úgy van ! Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Es vájjon azon különböző érdekeket mi képes jobban összetartani, mint azon hagyományos, valósággal fanaticus lelkesedés és tisztelet, melylyel a koronára és a királyi hatalomra szoktunk tekinteni'? (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem szabad ezt a pártküzdelmek porába egyes ministerek meghosszabbítandó életéért és hatalmáért bevonni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezt jobban kell tisztelni, a királyt jobban kell szeretni és nem szabad olyannak tekinteni, hogy mi hasznot lehet az ő tekintélyéből és népszerűségéből hxízni, (Igaz! Úgy van! Zajos helyeslés a szélső baloldalon. Nyugtalanság és ellenmondások a jobboldalon.) hanem azt kell tekinteni: mily erőt képvisel és mily erőt kölcsönöz. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Mit mond a t. ministerelnök úr? Azt,hogy az az ő eljárása, hogy a Felségnek tanácsolta azt. hogy egy vitába, mely oly elkeseredettséggel foly, szóljon bele. Mi higgadtabbak vagyunk annál, hogy sem ellenszenvünket, melyet a törvényjavaslat ellen táplálunk, a mely ajkunkról elhangzik és szívünkben forr, átszármaztatnék a királyra. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) De legyen meggyőződve a t. ministerelnök úr arról, hogy nem mindenki annyira higgadt és nyugodt, midőn a koronáról van szó; hanem vannak emberek, a kik midőn azt fogják tapasz-