Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-517

517. orsiíágos ülés 1891. jnnins 27-én, szombaton. 153 a hol alkotmányosság és valóságos parlamentarismus van, a törvények előkészítésében részt nem vesz. Igaz, hogy a ministerek elmennek a törvényjavaslatokkal ő Felségéhez és ő Felségének kikérik beleegyezését és ha ő Felsége a törvényjavaslatok előterjesztésébe nem egyezik bele, akkor a javaslatokat vagy elvetik, vagy pedig tárczájokról lemondanak; de az már nem uyilt munkássága a törvényhozásnak. Ezt a ministerek csak saját érdekökben és a törvényhozás' működésének megkönnyítése czéljából teszik, csak azért, hogy midőn a törvényjavaslat Szentesítés alá kerül, bizonyosak legyenek az iránt, hogy a szentesítés megtagadtatni nem fog. Hiszen ha ez nem így volna, akkor a Felség szentesítési joga megelőzné a törvény hozatalát; (Úgy van! a szélső baloldalon.) akkor a szentesítés joga csak színjátékká sülyesztené le a parlamenteket, melyekben akkor hiába vitatkoznának és beszélnének, mert csak az volna törvény erejére emelhető, bármi balgaság legyen is az, a mihez ő Felsége előre beleegyezését adta. Épen azért nem akarok nagyon hosszas lenni, hanem egyszerűen csak arra hivatkozom, hogy meg kell nézni az alkotmányos államok példáját és a hol nincs absolutismus, a hol a nemzet maga bírja a törvényhozási jogot és alkotmányt s nem a korona ajándékából kapta: ott sehol sincs megengedve és megtűrve, hogy a korona a törvény előkészítési munkájára nyilván befolyást gyakoroljon és az ország közvéleményét vagy magát a törvényhozást a javaslat mellett vagy ellen hangolni kívánja. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Angliában a felsőházban a király számára trón volt és van emelve, a királyok nem egyszer meg is jelentek és a trónra leülve végig hallgatták a tanácskozást; de arra sohasem volt eset, hogy habár jelen voltak is a főrendiház tárgyalásain, a törvények feletti vitába beleszóltak volna; mert sokkal féltékenyebbek voltak a király tekintélyére, mint a hogy Magyarország tanácsosai féltik a király tekintélyét. (Úgy van! a szélső baloldalon.) De menjünk tovább. Az uralkodó épen a ministeri felelősség elvénél fogva, épen azért, mert a törvéuyeket ő szentesítesíti, nem felelős a törvényekért, épen úgy, mint a bíró, a ki azokat alkalmazza; hanem felelős érette a törvényhozás előtt a kormány, a mely a törvényt előterjesztette és a törvényhozásban keresztülvitte. (Úgy van! a szélsőbalon.) Hiszen nemcsak egy ilyen jognál, mint a minő a törvényhozási jog, melyet a király csak épen a szentesítésnél gyakorol, míg a törvény elkészítése és megszavazása a nemzet részére van fentartva, hanem az olyan jognál is, mely a. király legsajátosabb jogai közé tartozik, mint a minő az igazságszolgáltatás joga, sem szólhat KÉPVH. NAPLÓ. 1887—-92. XXV. KÖTET. bele a király a bírák ítéletébe. Volt rá példa, midőn I. Jakab Angliában részt vett egy bírósági tárgyaláson s annak folyamán hol tetszésének, hol nem - tetszésének jelét nyilvánította. Erre a bíró kijelentette, hogy kérnie kell ő Felségét, hogy a tetszés és nem-tetszés jeleinek nyilvánításától tartózkodjék, mert ez könynyen azt a véleményt kelthetné, hogy a király tetszése és nem-tetszése, nem pedig az igazság tárgyi tartalma szerint hozta meg ítéletét a bíróság. Midőn tehát a király nevében mondott az a bíró ítéletet s így a király által ráruházott jogot gyakorolt is, visszautasította, hogy a király tetszése vagy nem-tetszése következtében befolyásoltalak tűntessék fel a bíró ítélete: akkor nekünk is vissza kell utasítanunk a kormány azon eljárását, mely szerint a királyi tekintélylyel akar a törvényhozás működésére, a nemzet egyik legsajátosabb jogára gyakorolni befolyást. (Élénk helyeslés és tetszés a szélsőbalon.) Ezért a következő kérdést intézem a ministerelnök úrhoz: »Tekintve, hogy a magyar király nem egy párt, hanem az egész nemzet uralkodója és ezért pártokon felül kell állania; tekintve, hogy a királynak állásfoglalása egy tárgyalás alatt levő törvényjavaslat mellett vagy ellen, nyilt törekvésnek vélhető az országgyűlés tárgyalásainak befolyásolására, a mi jogtalan és helytelen; tekintve, hogy Pécsett f. hó 21-én a köztörvényhatóságok- küldöttségének adott válaszában ő Felsége a tervezett közigazgatási reform mellett állást foglal és a törvényhozásra hivatkozik is, mi által a parlamenti alkotmányosság rendszere sérelmet szenved: kérdem a ministerelnök úrtól: hiteles-e a szöveg, melyben a törvényhatóságok küldöttségeinek ő Felsége a király által adott válasz közzététetett'? Ha ezen szöveg hiteles, melyik minister tanácsolta ő Felségének ezen választ ?« (Élénk helyeslés és tetszés a szélsőbalon.) Gr* Szapáry Gyula ministerelnök: A t. ház engedelmével a hozzám intézett interpellatiora azonnal megadom a választ. (Halljuk! Halljuk.') Kétségen kivűl áll a t. képviselő úr interpellatiojában foglalt azon állítás, hogy a koronának és a királynak a pártok fölött kell állnia. Ez úgy is van, mert hiszen a koronától függ az, hogy megválaszsza tanácsosait az országgyűlés bármely részéből és váhiszszon oly tanácsosokat, a kik birják ő Felségének és egyszersmind a ház többségének bizalmát is. (Helyeslés jobb felöl.) Nem fogadhatom el azonban a t. képviselő úrnak azon állítását, hogy a koronának ne lenne joga bizonyos kérdésekben állást foglalni ; hisz 20