Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-517

152 517. országos ülés 1891. jnnSns 27-én, szombaton. részéről a legmesszebbre menő áldozatok meghozatalára mindenkor kész volna.« Kérdem Az igen t. belügyminister urat: hozzájárúl-e Budapest főváros áldozatkész ajánlatához ; fog-e egy negyedik magyar színházat Budapesten mielőbb létesítem, s ez iránt az előkészítő lépéseket mikor és mily irányban fogja megtenni ?« (Helyeslés bal felől.) Interpellátiomat ajánlom a t. kormány figyelmébe. (Helyeslés bal felöl.) Elnök: Az interpellatio közöltetni fog a belügyminister úrral. Következik Ugron Gábor képviselő úr interpellatioja. Ugron Gábor: T. ház! Az alkotmányos életnek egyik legfontosabb feladata, hogy a különböző eonstituált hatalmak saját hatáskörükben megtartassanak, saját hatáskörükből ki ne lépjenek és egy másik hatalomnak hatás körébe jogtalan befolyást gyakorolni ne igyekezzenek. A hatalmaknak tagozása, különösen egy parlamentáris rendszerrel bíró monarehiában, ezen megosztásnak szigorú.keresztülvitele mellett eddigelé a legjobb eredményt mutatta fel. A parlamentáris monarchiáknak alapelve az, hogy az uralkodó személye szent és sérthetetlen, valóságos impersonalirással van felruházva s minden cselekvéséért, a mely nyilvános és közügyekben történik, felelős valamelyik minister, a ki azon eljárásra nézve az uralkodónak a tanácsot adta. A ministeri felelősség az, a mely sérthetetlenné teszi az uralkodót, az uralkodónak megszűnteti minden személyes felelősségét, az uralkodóról elhárít minden ellenszenvet és elhárít minden elkeseredést s minden oly gondolatot, mely feltételezhetné, hogy az uralkodó jogtalanúl, vagy igazságtalanul járt el. Most legközelebb, midőn ő Felségéhez Magyarország egy részének szerencséje volt, Pécsett megjelentek ő Felsége előtt a törvényhatóságok, a magyar vármegyék és azok küldöttségei egyesítve szónokuk által üdvözölték ő Felségét a királyt, mely üdvözletre ő Felsége a következő választ adta: »Htí ragaszkodásuk kifejezését őszinte megelégedéssel veszem; fogadják érte szíves köszönetemet. Most, midőn a közigazgatás rendezésének kérdését az egész ország a legnagyobb érdekkel kíséri, különösen örvendek, hogy a törvényhatóságok oly nagyszámú küldöttjei előtt tetszésemet nyilváníthatom a felett, hogy a közvélemény oly helyes érzékkel bírálja a közigazgatás nagy jelentőségét az állami és nemzeti érdekekre nézve, ós hogy a megyei törvényhatóságok túlnyomó része örömmel néz oly reform elé, mely, ha a megyék — eng*edve a kor követelményeinek — kénytelenek lennének is némely megszerzett jogok gyakorlásától megválni, még nagy és üdvös tért enged a megyei életnek és önkormányzatnak intézményeik és a közjólét gondozására, s mely reformtól ennek folvtán a nemzet méltán elvária az ország további felvirágozását és erőteljes fejlődését. Bízom a törvényhozás bölcseségében, hogy e fontos kérdés megoldásánál is a leghelyesebb utat fogja követni. Minden körülmények között pedig meg vagyok győződve, hogy a törvényhatóságoknál mindenkor oly liíf és hazafias érzelmekre fogok találni, mint a milyeneknek önök imént nagy örömömre kifejezést adtak.« T. ház! Nem folytatom tovább. Ez valamivel kevesebb és rövidebb annál a nagy államférfiúi indokolásnál, melyet a ministerelnök úr a közigazgatási törvényjavaslat védelmére nekünk elmondani szíves volt. (Helyeslés a szélsőbalon.) Mi van a nyilatkozatban kimondva? Az, hogy azzal a reformmal szemben, a mely most itt tárgyalás alatt áll, ő Felsége örvend, hogy a törvényhatóságok oly száma előtt mondhatja el tetszését; és kiemeli, hogy a törvényjavaslat bár jogokat vesz el a megyéktől, de mégis hagy meg nekik elegendőt. Azután következik a felhívás, a mely már nekünk szól. (Ellenmondás jobb felöl.) »Bízom a törvényhozás böleseségében, hogy e fontos kérdés megoldásánál is a leghelyesebb utat fogja követni.« Boros Bálint: Nem az önök bölcseségéröl szólt! Ugron Gábor: Azt én felteszem, hogy Boros Bálint képviselő úr bölcseségében nem bízik. (Derültség a szélsőbal felöl.) Mit tesz ez t. ház? Ez azt teszi, hogy a korona egy tárgyalás alatt levő törve;yjavaslatra nézve helyeslését és nem helyeslését nyilvánította. (Úgy van! a szélsőbalon.) A koronának megvan a maga része a törvényhozásban. A koronának megvan a legmagasabb, de legutoljára következő functioja; (Úgy van! a szélsőbalon.) t. i. az országgyűlés által elfogadott törvényt szentesítheti, avagy visszautasíthatja; de a törvényhozás tárgyalása alatt levő törvényjavaslatokra nézve sehol a korona tetszését vagy nem tetszését nem nyilváníthatja, mert az annyi volna, mint a szentesítési jogerővel felruházott hatalomnak a törvényhozás tünetiojába való beavatkozása már a törvények megvitatásánál és megalkotásánál. (Úgy van ! a szélső baloldalon.) Az a mély tisztelet, az a ragaszkodás, melylyel én a magyar királyság tekintélye iránt viseltetem, kötelez engem arra, hogy itt az ország* színe előtt constatáljam azt, hogy ő Felségének jóságával visszaélt az ő tanácsosa, midőn ily nyilatkozatnak tételét ő Felsége elé terjesztette és annak elmondását tanácsolni merte. (Élénk helyeslés. Úgy van! a szélsőbalon.) A korona cehol,