Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-517

517. országos ülés 1891. június 27-én, szombaton. 149 tekét, mint a minők, habár elszórtan, a múltban itt-ott előfordultak. A t. képviselő úr azután beszéde további folyamában léha és könnyű erkölcsű püspökről is szól és azt a feltevést koezkáztatta, hogy ilyen léha és könnyű erkölcsű püspök fogna prímássá kineveztetni. (Halljuk! Halljuk!) A képviselő úrnak ezt a felterését teljesen indokolatlannak kell nyilvánítanom. Először, mert egyáltalán nem ismerek léha és könnyű erkölcsű püspököt; és másodszor, mert ha ilyen mégis léteznék, az a priori ki volna zárva minden combinatioLól a primási szék betöltése alkalmával. (Helyeslés.) Végűi a képviselő úr említett illetéktelen és jogosulatlan befolyásokat, melyek ez alkatommal érvényesülni akarnak. Nem tudom, hogy informatioit honnan vette; részemről kijelentem, hogy illetéktelen és jogosulatlan befolyásokról semmi tudomásom nincs. Nem is tudok, nem is hallottam semmit egyebet, mint azon mindenféle tervezgetéseket, combinatiokat, melyek úgy magánkörökben, mint a hírlapokban folyton folynak, mióta a primási szék megüresedett; de a melyeknek semmi befolyása nem volt és nem lehet s a melyeket ennélfogva nem lehet illetéktelen és jogosulatlan befolyásoknak qualifificálni. A magyar apostoli királynak kiváló főkegyxiri jogai vannak : ezek fognak a kormány felelőssége mellett ez esetben is érvényesülni, mint minden más hasonló főpapi kinevezés alkalmával. Ez az, mit e kérdésben a t. ház előtt mondhattam és kérem a t. házat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Helyeslés a jobboldalon.) Ugron Gábor: Ha a minister úr válaszának csupán első részére szorítkozik, én is igen röviden felelhettem s válaszát egyszerűen tudomásul vettem volna; de minthogy az én indokolásomra is megjegj^zést tett, magam iránti kötelességemnek tartom, hogy erre szintén reflectáljak. (Halljuk!) Egyébiránt köszönöm, hogy a minister úr, eltérve más ministerek szokásától, egyenesen a feltett kérdésre válaszolt és nem egyébről beszélt, mint a miről kellett volna; s köszönöm azt is, hogy nem tért ki az indokolásban foglaltak elől sem, mert a czél nem az, hogy egy elintézett darabbal több legyen, hanem az, hogy Magyarország katholicus közvéleménye megnyugtatást nyerjen s azt itt a parlament színe előtt megszerezhesse. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Midőn könnyelmű vagyonkezelésről és rossz gazdálkodásról szólottam, csak két példát idéztem, mert nagyon természetes, hogy szükség és nagy kényszerűség nélkül élő egyénekről ilyen vádakkal előállani az ember nem szeret, hanem hivatkozik olyan példákra, a melyek általában ismeretesek s a melyek már a törvényhozás előtt is megfordultak: hivatkoztam a nagyváradi és veszprémi püspökség eseteire. Pedig magában az a tény, hogy a t. minister iir kormányra lépése után, ezelőtt két évvel, szükségesnek tartotta, hogy a főpapi vagyonkezelésről szabályrendeletet alkosson — a mit neki érdemül tudok be — igazat ad nekem, hogy nemcsak az egykori püspökök rossz gazdálkodása ellen kellett az egyházi vagyont megvédelmezni, hanem a múltak tanulságából a most élőkkel szemben is le kellett vonni a consequentiát és korlátot kellett emelni azon könnyelmű és tékozló gazdálkodással szemben, mely a szegény tanítóktól, iskoláktól, romladozó templomoktól és egyházaktól elvonva a százezereket, százezereket dobzódva elfecsérelt vagy könnyelmű meggondolatlansággal tékozolt el. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt válaszolta a minister úr, hogy tudomása szerint jelenleg ily rossz gazdálkodás a nagyobb egyházi beneficiumoknál nem fordult elő. Hát erre csak annyit jegyzek meg, hogy midőn Trefort Ágost volt közoktatásügyi ministert egy pár egyházi beneficium kezelése iránt interpelláltam, szintén azt a választ kaptam, hogy tudomása szerint ilyen rossz gazdálkodás nem fordult elő. De hogy egy ministernek nincs tudomása valamiről — s telteszem, hogy a minister úr, ha valami tudomására jönne, intézkednék is — azért tényleg létezhetik valami; s én, azt hiszem, hogy a főpapi erkölcsöket egy újabb ministernek kormányra jutása két-három év alatt gyökeresen megváltoztatni nem tudta, mert azóta csak egynéhány püspöki szék töltetvén be új egyénekkel, még maradt egy-kettő azok közül, a kik a vagyon kezeléséhez kellőleg szokva nincsenek s avval nem tudnak bánni úgy, a mint kellene hogy bánjanak azon nagy feladatok tudatában, a melyek teljesítésére hívatva vannak Mindenesetre rossz gazdálkodásnak kell hogy tulajdonítsam, midőn egy püspöki beneficium 400.000 frt adóssággal megterheltetik s ugyanakkor a fővárosban palotát emelnek, mert a palota merőben felesleges a fővárosban, mihelyt a beneíiciumot adóssággal kell terhelni, azért, hogy a henefieiumot élvező vagyonát tovább kezelhesse. De a minister úr arra utal, hogy én ezt a vádat egész általánosságban hoztam fel a főpapok ellen. Bocsánatot kérek: nem! (Halljuk! Halljuk!) Én ezt nem mondtam általánosságban, hanem voltak egyesek, a kikre én ezt értettem s igen örvendek azon, hogy az idő folyamán mind kevesebbekké lesznek azon főpapok, a kiket ily váddal illetni lehet. Ezt a magam