Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-517

517. országos ülés 1891. június 27-én, szombaton. 149 tekét, mint a minők, habár elszórtan, a múltban itt-ott előfordultak. A t. képviselő úr azután beszéde további folyamában léha és könnyű erkölcsű püspökről is szól és azt a feltevést koezkáztatta, hogy ilyen léha és könnyű erkölcsű püspök fogna prí­mássá kineveztetni. (Halljuk! Halljuk!) A képviselő úrnak ezt a felterését teljesen indokolatlannak kell nyilvánítanom. Először, mert egyáltalán nem ismerek léha és könnyű erkölcsű püspököt; és másodszor, mert ha ilyen mégis léteznék, az a priori ki volna zárva min­den combinatioLól a primási szék betöltése alkalmával. (Helyeslés.) Végűi a képviselő úr említett illetéktelen és jogosulatlan befolyásokat, melyek ez alka­tommal érvényesülni akarnak. Nem tudom, hogy informatioit honnan vette; részemről kijelentem, hogy illetéktelen és jogosulatlan befolyásokról semmi tudomásom nincs. Nem is tudok, nem is hallottam semmit egyebet, mint azon mindenféle tervezgetéseket, combinatiokat, melyek úgy magánkörökben, mint a hírlapokban folyton foly­nak, mióta a primási szék megüresedett; de a melyeknek semmi befolyása nem volt és nem lehet s a melyeket ennélfogva nem lehet ille­téktelen és jogosulatlan befolyásoknak qualifi­ficálni. A magyar apostoli királynak kiváló fő­kegyxiri jogai vannak : ezek fognak a kormány felelőssége mellett ez esetben is érvényesülni, mint minden más hasonló főpapi kinevezés alkalmával. Ez az, mit e kérdésben a t. ház előtt mond­hattam és kérem a t. házat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Helyeslés a jobb­oldalon.) Ugron Gábor: Ha a minister úr válaszá­nak csupán első részére szorítkozik, én is igen röviden felelhettem s válaszát egyszerűen tudo­másul vettem volna; de minthogy az én indo­kolásomra is megjegj^zést tett, magam iránti kötelességemnek tartom, hogy erre szintén reflec­táljak. (Halljuk!) Egyébiránt köszönöm, hogy a minister úr, eltérve más ministerek szokásától, egyenesen a feltett kérdésre válaszolt és nem egyébről beszélt, mint a miről kellett volna; s köszönöm azt is, hogy nem tért ki az indoko­lásban foglaltak elől sem, mert a czél nem az, hogy egy elintézett darabbal több legyen, hanem az, hogy Magyarország katholicus közvéleménye megnyugtatást nyerjen s azt itt a parlament színe előtt megszerezhesse. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Midőn könnyelmű vagyonkezelésről és rossz gazdálkodásról szólottam, csak két példát idéz­tem, mert nagyon természetes, hogy szükség és nagy kényszerűség nélkül élő egyénekről ilyen vádakkal előállani az ember nem szeret, hanem hivatkozik olyan példákra, a melyek általában ismeretesek s a melyek már a törvényhozás előtt is megfordultak: hivatkoztam a nagyváradi és veszprémi püspökség eseteire. Pedig magában az a tény, hogy a t. minister iir kormányra lépése után, ezelőtt két évvel, szükségesnek tar­totta, hogy a főpapi vagyonkezelésről szabály­rendeletet alkosson — a mit neki érdemül tudok be — igazat ad nekem, hogy nemcsak az egy­kori püspökök rossz gazdálkodása ellen kellett az egyházi vagyont megvédelmezni, hanem a múltak tanulságából a most élőkkel szemben is le kellett vonni a consequentiát és korlátot kellett emelni azon könnyelmű és tékozló gaz­dálkodással szemben, mely a szegény tanítóktól, iskoláktól, romladozó templomoktól és egyházak­tól elvonva a százezereket, százezereket dob­zódva elfecsérelt vagy könnyelmű meggondolat­lansággal tékozolt el. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt válaszolta a minister úr, hogy tudo­mása szerint jelenleg ily rossz gazdálkodás a nagyobb egyházi beneficiumoknál nem fordult elő. Hát erre csak annyit jegyzek meg, hogy midőn Trefort Ágost volt közoktatásügyi minis­tert egy pár egyházi beneficium kezelése iránt interpelláltam, szintén azt a választ kaptam, hogy tudomása szerint ilyen rossz gazdálkodás nem fordult elő. De hogy egy ministernek nincs tudomása valamiről — s telteszem, hogy a minister úr, ha va­lami tudomására jönne, intézkednék is — azért tényleg létezhetik valami; s én, azt hiszem, hogy a főpapi erkölcsöket egy újabb ministernek kor­mányra jutása két-három év alatt gyökeresen megváltoztatni nem tudta, mert azóta csak egy­néhány püspöki szék töltetvén be új egyének­kel, még maradt egy-kettő azok közül, a kik a vagyon kezeléséhez kellőleg szokva nincsenek s avval nem tudnak bánni úgy, a mint kellene hogy bánjanak azon nagy feladatok tudatában, a melyek teljesítésére hívatva vannak Mindenesetre rossz gazdálkodásnak kell hogy tulajdonítsam, midőn egy püspöki bene­ficium 400.000 frt adóssággal megterheltetik s ugyanakkor a fővárosban palotát emelnek, mert a palota merőben felesleges a fővárosban, mi­helyt a beneíiciumot adóssággal kell terhelni, azért, hogy a henefieiumot élvező vagyonát tovább kezelhesse. De a minister úr arra utal, hogy én ezt a vádat egész általánosságban hoztam fel a fő­papok ellen. Bocsánatot kérek: nem! (Halljuk! Halljuk!) Én ezt nem mondtam általánosságban, hanem voltak egyesek, a kikre én ezt értettem s igen örvendek azon, hogy az idő folyamán mind kevesebbekké lesznek azon főpapok, a kiket ily váddal illetni lehet. Ezt a magam

Next

/
Thumbnails
Contents