Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.
Ülésnapok - 1887-500
90 500. orsíágos ülés 1891. jnntus9»éii, kedden. annak a tisztviselőnek feltétlenül függenie kell a ministeriutiitól. Ámde egy dolgot kifelejtettünk a játékból, azt, hogy a kormány egyszersmind ])árlkormány, mely saját érdekeit akarja előmozdítani. (Úgy van! Úgy van! a hal- és szélső baloldalon.) Ha tehát a tisztviselőt feltétlen függésbe helyezzük a kormánynyal szemben: akkor ki vagyunk téve annak, hogy a kormány őt saját politikai czéljaira használja ki. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ez a modtrn administrativ rendszer nagy problémája, melyet csak úgy lehet megoldani, hogy igenis megadjuk a kormánynak az eszközöket és módokat, hogy az állam akaratát létrehozza, másfelől a tisztviselőnek adunk biztosítékot az iránt, hogy ily értelemben ki ne használtassék. Ez épen a szolgálati pragmatica ezélja. (Helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Sokan azt mondják, t. ház, hogy e mellett lehetetlenség a parlamentarisinus. Engedelmet kérek, ez nem áll. Angliában létezik parlamentarismus és létezik egyszersmind a tisztviselőknek biztosított helyzete, a ki in jure ugyan elmozdítható, azonban de facto teljesen elmozdíthntatlan. Erre nézve bátor leszek Gbieist munkájából egy igen rövid passust felolvasni. (Olvassa :) Das englisehe Verwaltungsrecht. 11. kötet, 48. §. Die Grundrisse des Amtrechts. »Jogilag bármennyire praecariusnak is látszik az angol tisztviselőnek helyzete: a gyakorlati élet követelményei azt épen oly állandóvá és biztossá tették, mint a német tisztviselő helyzetét.* »Egy tisztviselő elbocsátása csakis a hivatali funetiók szempontjából igazolható. A legszigorúbb ellenőrzés tárgya az. Egyszer egy levélhordó elbocsátása miatt a parlament elé egy egész okraányhalmazt terjesztettek, mely 2160 oldalból állott. Egy magasabb tisztviselő elbocsátása majdnem példa nélküli. Bármennyire idegenkedik a parlamentaris rendszer a bureaucraüától, az angol gyakorlat legjobban szól a szolgálati pragmatikának azon elve mellett: a tisztviselőnek életfogytig tartó állást adni. Az amerikai rendszer, mely minden kormányváltozást a hivatalok tömeges változtatásával hoz kapcsolatba, maga után vonná a tisztviselői kar elfajulását, a melyet különösen a, társadalom gyenge osztályai éreznének meg, mert ezek vannak leginkább utalva a tisztviselői kar integritásara.« íme tehát, a társadalmi leggyengébb osztályok vannak leginkább arra. utalva, hogy a tisztviselő mentől több bizto a ítékokkal és garautiákkal bírjon a kormány ellen. Nálunk egészen más felfogás uralkodik. Nálunk az a felfogás uralkodik, hogy a tisztviselőt feltétlenül a kormány politikai eszközévé kell tenni (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) és ezt különösen bizonyítja, magának a kormánynak, a főispáni intézmény fejlődésének története. Azzal állottak elő, hogy igenis szükség van a főispánnak hatalmat adni, hogy az állam és kormány érdekeit védelmezze ; mikor tudjuk azt nagyon jól, hogy épen a legutóbbi időben, sőt pláne 1867-benamegyék lehetőleg legkevésbbé voltak renitensek. Az a hatalom tehát, a melylyel mi a főispánt felruháztak, tisztán azért adatott, hogy a kormánynak politikai befolyás biztosíttassék a megyei tisztviselőkre. S ez volt indoka annak, hogy a főispáni intézmény, mely az országnak egyik legtiszteltebb intézménye volt — legalább az ellenzék szemében — egyike lett a legellenszenvesebb intézményeknek; (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) mert az ellenzék nem látta benne a mait idők méltóságát, a mely képviselné a korona fényét és tekintélyét és képviselné azt a magasztos eszmét, hogy a korona a pártok felett áll és nem is látta benne a modern tisztviselőt, a ki képviseli az állam tekintélyét. A mit az képviselt, az a politikai lelkiismeretlenség volt. (Tetszés a bal- és szélső baloldalon.) És most mit látunk, t. ház? (Halljuk! Halljuk!) Azt látjuk, hogy ezen főispáni egészségtelen intézmény, a mely az eddigi administrationak központja volt, fentartatik, hogy az új administrativ rendszernek központja legyen. Beszélünk a közigazgatási rendszer epuratiojáról és azt az intézményt, mely mindenféle infectionak s corruptionak a fészke, (Ignz! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) beviszszük az új administratioba, hogy a mint meghamisította és megrontotta az önkormányzatot, meghamisítsa és megrontsa az állami közigazgatást. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem lehet, t. ház, erre nézve kétség: ennek az intézménynek minden íze, minden része és minden alkateleme a mellett bizonyít. A mellett bizonyít az, hogy, mondjuk, a megyei főnöki állásra, a melyre a világon mindenütt csak egy embert alkalmaznak, mi kettőt alkalmazunk, hogy kétszerannyi embert lehessen kinevezni; (Halljuk! Halljuk!) a mellett bizonyít az, hogy a főispán a kormány tetszése szerint elmozdítható és ezt avval szokták indokolni, hogy az bizalmi személy. Különböztessünk. (Halljuk! Halljuk!) Ha bizalmi állás alatt azt értjük, hogy a főispánra kormányzati titkok, delicat érdekek vannak bízva : akkor minden magasabb állami tisztviselő igen gyakran ily helyzetbe jön. Ha viszszaélést követ el, elegendő a fegyelmi eljárás is arra; hogy azonkívül még elbocsátható is legyen, szükség nincs; ha pedig azt mondjuk, hogy az politikai tekintetben bizalmi állás: akkor elismerjük azt, hogy a kormánynak politikai ágense a főispán; akkor itt beleviszszük az admini^tra-
