Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-500

SOO. országos ütés 1891. j indus 0-én, kedden. m Én, t. ház, az 1848-at úgy tekintem, mint a restitutiónak korszakát. 1848 a nemzetet restituálta jogaiba. Ezt egy más restitutiónak kell követnie, jelesen annak, mely a magyar államot az o elévülhetetlen jogaiba visszahelyezi. (Helyeslés bál felöl) Szerintem — ismétlem — 1848 teremtette meg az államosítást, mert azután már az csak időnek és feltételeknek kérdése volt, (Mogás a szélsőbalon.) melyekről előbb szólottam. De, hogy ha mi megalkotjuk az egységet a törvényhozásban meg a kormányzatban : meg kell alkotni azt a, végrehajtásban is. (Helyeslés bal felől.) Ezeket a nézeteket bátor voltam Kossuth Lajos nagy hazánkfia előtt is (Éljenzés a szélső baloldalon.) kifejezésre juttatni. T. barátom, Helfv Ignácz is jelen volt, tre^ facimus collegium. 0 természetesen nem ismerte el e felfogás helyességét, de elismerte annak jóhiszeműségét és komolyságát. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondják, hogy a megye az alkotmányosságnak volt védbástyája; becses intézmény az, szükség lehet arra még a jövőben is, tehát tartsuk azt fenn. Mikor 1848 előtt apáink erről a kérdésről beszéltek, rendesen József és Ferencz császárnak kora állott szemük előtt. Nem szenved kétséget, hogy a megyék akkor megtették kötelességüket; de azt igenis állítom, hogy más tényezők is járultak hozzá, hogy az alkotmány mindkét esetben helyreállíttassék. Hozzájárult különösen — és ez nagyon fontos és jellemző —- a külpolitikai complicatio, olyannyira, hogy József császár alatt külügyministere Kaunitz herczeg, Ferencz császár alatt külügyministere Metternich herczeg kardoskodtak leginkább a mellett, hogy a magyar alkotmányt helyre kell állítani, a mi azt bizonyítja, hogy egy ki nem elégített Magyarországgal a monarchia nagyhatalmi állása nem tartható fenn. (Helyeslés.) De nem ezen fordul meg a dolog. Az a szabadsági, az az alkotmányi biztosíték, a mely egy feudális rendszernek biztosítéka, az nem talál többé helyet a képviseleti rendszer keretében, ide más biztosítékokra van szükség. Nem adhatok ennek praegnansabb kifejezést, mint ha idézem az 1848-iki időknek egyik legkomolyabb államférfiának: Pázmándy Dénesnek, hasonnevű t. barátom és képviselőtársunk édes atyjának, szeretve tisztelt elnökünk első elődének az elnöki széken, az 1848-iki képviselőház elnökének, kinek arczképe ott függ az elnöki szobában azon szavait, melyeket 1848-ban, akkor mondott, midőn a megyei törvény alkottatott. Szavai következőleg hangzanak: (Halljuk! Halljuk!) »A municipiumot, melynek emlőjén nőttem fel, ón is oly erős védbástyának tartom, mely külső ellenség ellen megtartott és mostanáig megőrzött. De valamint a legnemesebb termény csíráját kemény héj fedi, mely azt a tél zivatarai KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XXIV. KÖTET. közt a romlástól megőrzi, de ezen héjnak fel kell pattannia, hogy a gyümölcs megérjék és kifejlődjék: ágy a municipiumnak, mely annak idejében védő kéreg volt, most, midőn erősebb biztosíték, nemzeti közszellem, sajtószabadság, felelős kormány állottak helyébe, szét kell pattannia, mert különben a nemes gyümölcs nem fog megérhetni és az ég felé emelkedhetni.* Nem kételkedem azon, hogy atyáink előtt, a mikor az 1848-iki törvényt alkották, más közszellem, más parlamentarismus lebegett; (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) de méltóztassanak azt is tekintetbe venni, hogy vájjon a mostani idők ernyedése nem terjed-e ki a megyékre is? (Úgy van! Úgy van! a bal- és a jobboldalon.) A mostani megye teljesíti e feladatát, rendeltetését ? Hát az a magatartás, a melyet a közigazgatási törvényjavaslattal szemben tanúsított, valami olyan nagyon biztató dolog-e, hogy ezt a fontos functiot rája bízzuk'? Azt hiszem, hogy ez irányban illusiot nem táplálhatunk. (Úgy van! a bal- és a jobboldalon.) Még azért is híve vagyok az állami közigazgatásnak, mert tisztán közigazgatási szempontból, azt hiszem, e mellett lehető legjobb közigazgatást lehet létesíteni. Csakis ezen közigazgatási szervezetben van meg a kellő egység, a kellő öss-zeíiiggés, mert csakis ez az intézmény rendelkezik a lehető legjobb emberanyaggal; csakis e mellett lehet megvalósítani, hogy a tisztviselői kar országos független magistratura jellegével bírjon. (Helyeslés a baloldalon.) Igaz, hogy ennek meg vannak garantiái és hogy ha e garantiákkal nem bír, akkor aztán a mit a választási rendszer helyett létesítünk, nem sokat fog érni, mert akkor a választási corruptio helyett lesz a kinevezéssel járó byzantinismus. (Úgy van! a széPö baloldalon.) Epén azért kell ezeket a garantiákat megalkotni. (Helyeslés a baloldalon.) Mindnyájan tudjuk, t. ház, hogy a mostani rendszernek mik a hibái és correctivumai; ámde kénytelen vagyok kimondani, hogy ezeket a correctivumokat a törvényjavaslat általában nem létesíti. Annak indoka pedig, hogy ez így van, egy helytelen felfogásban, egy helytelen politikában található fel. A helytelen felfogás abból áll, hogy minálunk nem distinguálnak kellőképen az államhatalom és kormányhatalom közt. Hogy pedig ez a distinctio igen gyakorlati értékkel bír: bizonyítja azon körülmény, hogy hiszen ebbe a törvénybe is bevettük a 134. §-t, melyben a meg nem szavazott újoncz- és adó beállításának eltiltásáról van szó. Nálunk igenis megvan az akarat és az a felfogás, hogy a tisztviselői kar I az állam akaratát érvényesítse és épen ezért úgy csinálták meg a szolgálati viszonyt, hogy 12