Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-500

őOO. országos Illés 1891. jnnins 9-én, kedden. 85 mostani rendszert fentartaui. (Ellenmondások jobb felöl. Igaz ! Igaz ! a széUöbalm.) De azután ez a törvényjavaslat nincs előkészítve. Mindnyájan tudjuk, hogy az előbbi kormánynak az volt a politikája, hogy ezt a mostani rendszert fenő kell tartani. Hiszen ez irányban 1886-ban egy nagy szervezeti törvényt alkottunk. Természetes volt tehát a feltevés, hogy az államosítási reform egyhamar bekövetkezni nem fog. Ennek következtében én mondhatom azt, hogy ez a kérdés a közvéleményben tulajdonképen teljesen aludt és soha azkevésbbé nem volt discutiálva, mint a törvényjavaslat benyújtása előtt. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Megengedem, azt lehet mondani, hogy discutiálva volt előbb. Elismerem, hogy egész általánosságban ez a kérdés: választás legyen-e, vagy kinevezés, discutiálva volt; de odáig nem ment a discussio, hogy példáiíl a kinevezési rendszerek közül melyiket fogadjuk el, hogy az önkormányzatot mikép kell az állami administratio keretébe beilleszteni, hogy a közszolgálati viszony mikép legyen szabályozva? Ennek következtében — merem állítani — sem a közvélemény, sem mi magunk e kérdésről nem voltunk kellőkép tájékozva, a mit leginkább bizonyítnak a közigazgatási bizottság tárgyalásai. Legnagyobb tisztelettel viseltetem én azon bizottság tagjainak szorgalma és képessége iránt; de azt az egyet merem mondani, hogy ezt az egész kérdést ők nem hozták tisztába, hanem inkább elhomályosították, (Úgy van.' Úgy van! a szélsőbalon.) mert különben nem történhetett volna meg, hogy oly javaslattal álljunk szemben, a melyre minden védelmezője azt mondja, hogy homályos, bonyolódott, érthetetlen. En szerintem, t. ház, egészen máskép kellett volna eljárni. A t. kormánynak el kellett volna készítenie ezeket a törvényjavaslatokat. Neki a közvélemény elé kellett volna e kérdést bocsátania, (Helyeslés a szélső baloldalon.) esetleg meg kellett volna várnia, a választásokat, hogy a közvélemény e felett a választókerűletikben nyilatkozzék (Helyeslés a szélsőbalon.) és csakis a jövő országgyűlésen kellett volna ezt behoznia, mert csakis így nyugodhatott volna bele a közvélemény. És ezt kell különösen az államosítás barátjának is kívánnia. Neki kívánnia kell, hogy ily nagy fontosságú reform ne rögtönzés útján léptettessék életbe. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Már pedig, hogy ez rögtönzés, azt senki nem tagadhatja. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azután ez a reform nem terjesztetik elő a maga összességében. Hogy Széchenyi István kifejezésével éljek: a logikai egymásután nincs megtartva. Maga a t. kormány beismeri indokolásában, hogy ez a közigazgatási törvény egy egész complexumát a törvényeknek fogja maga után vonni. Ezek közt pedig van nem egy oly törvény, a melyeknek alkotása ezen mostani törvény alkotását meg kellene, hogy előzze Ilyen például, hogy mást ne mondjak, a községi törvény, mely ennek a törvénynek természetes fundamentumát képezi. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ilyenek azok a törvények, melyeket a »szabadság biztosítékai* alatt szoktunk összefoglalni. Mert az csak kézen fekszik, hogy ha én a kormánynak fokozott hatalmat adok, akkor nekem mindenekelőtt a szabadságot kell biztosítanom. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Az én nézésem szerint tehát itt még a junctim fogalma sem kielégítő, itt ezen törvények számára feltétlenül prioritást kell biztosítani. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt hallottuk, hogy igenis a t. kormány ez értelemben kötelező ígéreteket tett, hogy tehát az adott férfi-szóval állunk szemben és nem vagyunk feljogosítva arra, hogy kételkedjünk abban, hogy a t. kormány ígéretét beváltja. (Halljuk! Halljuk!) Én nem akarok a t. kormány jó szándékában kételkedni; . . . Csanády Sándor: Én igen! Beöthy Ákos: ... de nagyon könnyen megtörténhetik, hogy a t. kormány ígéretét be nem váltja, mert erre nézve van már nekünk praecedensünk is. (Halljuk ! Halljuk!) 1874-ben megalkottuk a választási törvényt. A választási törvényben világosan benne van, hogy kötelezve van a kormány a jövő országgyűlésen benyújtani a törvényjavaslatot acuriai bíráskodásról. A t. kormány benyújtotta; de saját pártja leszavazta. A mi megtörténik egyszer, megtörténhetik másodszor is. (Igaz! Úgy van ! a szélső baloldalon.) De azonkivűí én egyáltalában nem vagyok képes megítélni, hogy ha a t. kormány ígéretét beváltja, vájjon például azon váza a közigazgatásnak, mely előterjesztetett, valóban magában foglalja-e a szabadságnak elvi biztosítékait? Mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy ha ezen törvény meghozatik is, a kormány által elkövethető visszaéléseknek csak egy igen csekély részét lesz képes corrigálni. Ennek a közigazgatási bíráskodásnak hatásköre csakis arra terjed ki, ha a kormány törvényt, vagy szabályrendeletet sért meg, tehát az állampolgároknak jogait sérti meg; de nem terjed ki arra, ha a kormány az állampolgároknak érdekeit sérti, a jogosított érdekeket mellőzi, a jogtalan érdekeket istápolja. Mindenki tudja azt, hogy a közigazgatási jogszolgáltatásnak épen ez