Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.
Ülésnapok - 1887-500
8 fi 500. országos ülés 1891. junlns 9-én, kedden. képezi szervezeti gyengeségét, hogy az az oltalom, a melyet ad, csak a jogokra vonatkozik, de az érdekekre nem; ez tisztán a közigazgatási arbitriumnak a dolga, ez a közigazgatás diseretionarius hatalmának a dolga, mely sehol, egy országban sem olyan erős, mint épen nálunk. Ha tehát ezt a törvényt meg fogjuk alkotni, még a jövőben is úgy fog történni a dolog, hogy épen az igen fontos érdekek közigazgatási úton fognak elbíráltatni, annak bírája maga a kormány, ellenőrzője az országgyűlés lesz; no pedig ez hány pénzt ér, a felett tisztában lehetünk. (Élénk tetszés és helyeslés a szélső baloldalon.) De én azt is egy igen controvers és nagyon vitatható kérdésnek tartom, hogy a hol közigazgatási contentiosus ügyekről van szó, vájjon elegendő oltalom-e az, a mit egy közigazgatási bíróság ad, hogy nem kellene-e ezt a materiát az ország rendes bíróságaihoz utalni, mint a hogy az Angliában és Olaszországban történt. (Helyes lés a szélső baloldalon.) De azután magánál ezen törvény conceptiojánál sem látom én a kellő logikai egymásutánt. Pl. szó van az illetékességi összeütközésekről. Világosan meg vau mondva, hogy az a. bíróság, a mely az illetékességi összeütközések felett van hívatva dönteni, csak később fog acti váltatni; nézetem szerint pedig ennek is meg kellett volna előznie a jelenlegi törvényt, épen úgy, mint a hogy Ausztriában a Reichsgerieht megalkotása, mely az illetékesség kérdésében me,íielőzte a Verwaltungs-Geriehtshof n,lkotását így pl. nem vagyunk tájékozva abban a nagy gyakorlati fontossággal bíró kérdésben, hogy a közigazgatási bíróság, mint semmítőszék fog-e eljárni, vagy pedig érdemben is fog-e ítélni? Ha ezt a vázlatot elolvassuk, azt kell hinnünk, hogy mint semmítőszék fb£- működni, mert világosan benne van, hogy a bíróság a ministerek általános rendeleteinek érvényessége vagy érvénytelensége fölött nem dönt, de egyes eset eldöntése alkalmából a rendelet alkalmazását a bíróság megtagadhatja-, tehát megsemmisíti és az eljárás ismét a közigazgatás kezében van, minek következtében az egész ügy ad calendas graecas elhal aszta tik. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha tehát mindezeket számba veszszük, kénytelen vagyok kimondani, hogy a kormány hatalmi növekedésével szemben itt elegendő szabadságbiztosítékokat nem találok. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) De '/annak nekem a törvényjavaslat ellen érdemleges kifogásaim is. (Halljuk! Halljuk!) Különösen clhibázottnak tartom a törvényjavaslatnak önkormányzati conceptioját. Én azt a problémát, hogy modern állam keretében egészséges önkormányzatot létesítsünk, egyikének tartom a legnehezebb, legcomplicáltabb kérdéseknek. Különösen nehéznek tartom azért, mert az a két postulatum, hogy t. i. az Önkormányzat életerős legyen és tartalma legyen, de hogy vele szemben biztosítékok is létezzenek, egymással némileg ellentétben van. T. barátim talán csodálkozni fognak, hogy én az önkormányzattal szemben biztosítékokról beszélek, pedig a dolog kézen fekszik. Mi az önkormányzat? Részben a társadalomnak bevitele a kormányzatba; a társadalom ellentéteinek bevétele a kormányzatba. Már pedig mindnyájan tudjuk, hogy mióta társadalom volt, van és lesz, mindig vannak az emberek közt ellentétek s ezen a kormányzatba való bevétel által megtörténhetik, hogy az erősebb elnyomja a gyengét s azt mindnyájan tudjuk, hogy vgy zsarnokság sem oly gyűlöletes, mint a localis. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezt jól tudják; tudja a két nemzet, az angol ég az amerikai, a mely pedig az önkormányzat terén legmesszebb ment, mert ők is szükségesnek látták az önkormányzattal szemben biztosítékokat alkotni; igaz, hogy ezeket a bíróságok gyakorolják. Ismétlem, ebben van a nehézség s ezen általános nehézségek nálunk még hatványozottabbak. Nehéz nálunk az önkormányzatba életet, tartalmat önteni, nehéz azt biztosítékokkal ellátni. Minden biztosíték korlát; ez a korlát pedig nálunk a kormányhatalom. Ez iránt pedig az emberek a legnagyobb gyanúperrel élnek; mert a kormány nevében folytonosan visszaélnek. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ennek azután az lett a következménye, hoiy nálunk az autonómiát összetévesztik a souverainitás fogalmával, a mi pedig nem egészen egy; nem lehet különösen nálunk egy, mert jól tudjuk, hogy társadalmunk is nem egy irányban subversiv befolyásoknak van kitéve. Nehéz nálunk tartalommal is ellátni az önkormányzatot, Először ott van az a körülmény, hogy mindenütt Európában, hol önkormányzati reform volt — mondjuk Angliában, Poroszországban — az az önkormányzat abból állt, hogy az állampolgár mindenütt sokkal több jogot gyakorolt, mint addig; nálunk ellenben minden újabb önkormányzati rendezés a jogosítványoknak decreícendoját vonta maga után, mindannyiszor egyet egyet nyirbálnak a jogosítványokon. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ennek . következtében könnyen megtörténhetik, hogy az állam polgárai azt fogják találni, hogy a mivel most bírunk, az nem bír elegendő értékkel és nem fognak kellő érdekeltséggel viseltetni iránta. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A másik nehézség pedig abban áll, hogy így az önkormányzatnak életerős functionálása egy hatalmas középosztályt feltételez,
