Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-499

g2 499. országos ttlég 1891. junins s-án, hétfőn. ezt érzik, a közügyek iránt nem is érdeklődnek, de valljuk meg, nem is akarnak érdeklődni, mert ebből haszon reájuk nem hárul. (Nagy derültség.) Olyan intézmény, melylyel fizetés nem jár, a mai úgynevezett demokratikus epocháhan nem tarthatja fenn magát. És hogy itt megértessem magam és Mocsáry Lajos t. képviselőtársam múltkori előadásának egy pas-usára tehessem figyelmessé a t. házat, szükségesnek tartom felemlíteni, hogy ő azt mondta, hogy a protestánsok autonómiája mily szépen virágzik. Bizonyos, t. ház, mindnyájunk örömére nagy szerepet is játszik az országban a protestánsok nagy autonómiája, Hiszen legközelebb Tisza Kálmán t. képviselő úr mondta egy ilyen gyűlésen, hogy füstfelhők tornyosulnak Magyarország felett és csakugyan fia Tisza István képviselő úr nem .sokára hangoztatta is a képviselőházban, hogy azt el kell oszlatni. Szép az a református önkormányzat ; de tudjuk, hogy miért telnek meg tanácstermei. (Mozgás.) Azéi't, mert okosak voltak azok a reformátusok és evangélikusok, és azt, mondták, az úr Jézus Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen, meg kellett fizetni az őröket: tehát, elrendelték, hogy a kiküldöttek, kik rá vannak szorulva, bizonyos napidíjat kapjanak fuvarra és egyéb költségekre. Thaly Kálmán: Nincsen úgy! Bartha Miklós: De úgy van! Thaly Kálmán: Ha ez így volna: ezt szégyelnők. Csatár Zsigmond: De engedelmet kérek, én egy nagyváradi nagy úrnak a nyugtatványát láttam. Nem mondom én ezzel, hogy a nagylelkű úri emberek felveszik e napidíjat, hanem azt állítom, hogyha oly bizottsági tagok küldetnek ki, a kik rá vannak erre szorulva, felveszik a napidíjat, mert ha nem kapnának napidíjat, bizony üres volna a tanácskozási terem. Thaly Kálmán: Nem úgy van ! Nem kapnak napidíjat! (Zaj.) Beöthy Ákos: Hiszen ez nem szégyen! Thaly Kálmán: A világiak nem kapnak ! (Zaj.) Gr. Károlyi Gábor: Nagyváradról beszél! (Derültség.) Csatár Zsigmond: Meggyőződtem, hogy mióta Tisza Kálmán volt ministerelnök úr elrontotta a megyei önkormányzatot azokkal a rossz törvényekkel, a melyek a váraiegye közönségét elzárják a tevékenységi jogkörtől, alig van köszönet az ilyen megyegyűlésekben. Méltóztassanak elhinni, hogy a bizottsági tagok csak akkor mennek be a közgyűlésekbe, ha valamely tiszti állás betöltéséről van szó, megválasztják a tisztviselőt s azzal mennek haza és már a második, harmadik napon úgy lehetne megszólítani a közgyűlést, hogy : »t. tisztviselők gyülekczete«. Pedig, t. ház, idáig volt valami, a mi érdekessé tette a megyebizottsági tagoknak a tevékenységet; volt valami, a miért lelkesülni lehetett; de hiála, a változott viszonyok (Zaj a szélső baloldalon.) Gr. Károlyi Gábor; Még mindig vallási vitát csináltok! (Nagy zaj.) Elnök (csenget): Ne méltóztassanak, kérem, izgalomba jönni, mert az, hogy kapnak-e az illetők napidíjat vagy nem, a törvényjavaslat sorsára nézve úgyis mindegy. (Derültség.) Csatár Zsigmond: Igaza van a melyen t. elnök úrnak; én elismerem, hogy ennek ezen törvényjavaslatra befolyása nincs, de maga a következtetés mégis reá tartozik. Elnök: A képviselő úr nem értett meg engem. Én nem azt mondottam, hogy ez nem tartozik a dologra, hanem azt, hogy akár a képviselő úrnak, akár a közbeszólóknak van igazuk, ez a törvényjavaslat sorsára egészen mindegy. (Derültség.) Csatár Zsigmond: T. ház! A vármegyei önkormányzat ebben az alakban, a mint itt előterjesztve van, gyümölcsöt teremni nem fog soha. Mi van részére fentartva? Az indítványozási jog, a felirati jog, hogy a mit elhatároznak, azt közölhetik az egyik és a másik vármegyével, hogy írjanak fel az országgyűléshez, ha akarnak. E kérvények azután arra a sorsra jutnak, a mire a legtöbb kérvény, hogy egyszerűen kiadatnak a ministernek, ott azután valamely diurnista vagy fogalmazó megolvassa és mint nem életképeset ad acta teszi. Az ily vármegyei élet közszellemet alkotni hívatva nincs. (Úgy van! a szélsőbalon.) Megvallom őszintén, sokkal nagyobb odaadással, talán kímélettel viseltetném a kormány iránt, ha lett volna benne elég erkölcsi bátorság a ház fóruma elé lépni és azt mondani: mi akarunk magyar absolutismust; mi szükségét látjuk annak, hogy a »sie volo, sic jubeo« elvével lehessen parancsolni, mert ezek a kuruezok szaporodnak (Derültség a szélsőbalon.) és fel akarják állítani a független Magyarországot, a független magyar királyságot, nekünk pedig az alkalmatlan, szükséges őket megrendszabályozni. Ezt én érteni tudnám. De hogy azt a dolgot, a mit ezen törvényjavaslat contemplált, még alkotmányos színben is akarják feltálalni a nemzet előtt és elhitetni akarják velünk, hogy a municipiumnak alkotmányos kerete fentartatik; ez olyan beszéd, a mit elhihet bárki, de hogy én elhinni nem tudom, azt szavamra mondom.