Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-499

499. országos ülés 1891. jnnins 8-án, hétfőn. e-t (Úgy van! a baloldalon.) ez az oka, hogy az a vármegyei közélet többé nem olyan, mint volt 48 előtt, mint volt 61-ben. (Úgy van! a szélsőid felöl.) Én, a vármegyei hatóságot törvénykezési hatóság betöltése nélkül képzelni sem tudom. Tudom, hogy magamnak nem szerzek barátokat, midőn e nézetenmek kifejezést adok; tudom, hogy a bírói kar egy tekintélyes része haragudni fog rám, ha kimondom, hogy az egyes bíróságokat és törvényszékeket így, a mint vannak, még ma megszüntetném és visszaadnám a régi vármegye visszaállításával a vármegyei hatóságnak. De azt mondják, ma már gondoskodni kell az emberekről, hogy élethossziglan megélhessenek, hogy mikor meghal az apa, azon kevés nyugdíjból, a mit kapnak az árvák és az özvegy, azok koldulás nélkül megélhessenek. Nem így volt ez ezelőtt. Hát az én boldogult atyám egyszerű tanító volt, hét gyermek maradt utána; jó anyámnak az istenen kivííl pártfogója nem volt; de ha testvéreim élnének, a legboldogabb volnék, mert mindből derék emberek váltak. Jó anyáin szorgalma, takarékossága és gondossága embert csinált belőlük. Kaparj kurta, neked is lesz. (Derültség.) A ki nem képes fizetéséből egy kis összeget megtakarítani, az nem méltó arra, hogy nyugdíjat is kapjon. Midőn a vármegyéknél volt egyes bírósági, törvényszéki és tiszti ügyészi hatáskör, akkor a nemzet egyesei sokkal szerencsésebb viszonyoknak örvendeztek; mert a törvényszéki lánezolat, az egyes bírói lánczolat, nem volt ös«ze kapcsolva a királyi tábla és curia lánczolatával és ha az ember netalán ennek az alkotmányos törvényszéknek, vagy egyes bíróságnak lánczszemét kellemetlenül érintette, az nem rezgette át a királyi tábla és curia lánczolatát, nem volt bizalmi úton az ember az üldözés tüzének kitéve. Ma megváltoztak ezek a viszonyok, t. ház. Ép olyan ez a mai bureaucratia, mint — s azt hiszem, nem veszi ezt tőlem rossz néven Hock János t. képviselőtársam — a katholicus clerus. Ha egyszer a tonsurát valakinek a fejére adták és a püspök őt megáldotta, a legkisebb káplántól fel a római pápáig mindenki érzi, ha az ember egyet is közűlök megbántott. Ha az embernek egy pappal baja van, az többé nem jó katholicus. így vagyunk a bírósággal is. A mint egy kis albíróval, meglehet, talán helyesen és jogosan, valakinek baja támad, az az ember ezt meg fogja érezni, főkép, ha jogkereső ember, az egész judicatura mezején. Mondok egy esetet. (Halljuk! Halljuk!) Volt egy képviselőválasztás Dabason. Hogy hogy nem, mikor látta a kisebbség, hogy nem győz, összetépte a jegyzőkönyvet. Ebből lett aztán egy nagy vizsgálat; de hogy tulaj donkép ki volt a bűnös, azt megállapítani nem lehetett. Azonban volt ott a kisebbségnek egy főkortese, egy tekintélyes, vagyonos, független mérnök, továbbá egy községi jegyző és egy plebanus. Ezeket elfogták és 24 zsandár kísérte őket a vármegye házára. A vármegye törvényszékééi is ítélte Őket, de miután büntetendő cselekményt nem követtek el, a vele nem rokon természetű királyi tábla és királyi curia felmentette őket. Ha akkor lettek volna királyi törvényszékek, biztosíthatom a t. házat, hogy az a 8 ember kitöltötte volna a királyi törvényszék által rá mért büntetést. Ez egy példa a sok közül és ezt azért tartott un szükségesnek felhozni, hogy a vármegyék ne csak közigazgatásilag, hanem törvénykezésileg is a maguk erejébe és szabad cselekvési képességébe teljesen visszahelyeztessenek, Áttérek, t. ház, a törvényjavaslat második részére, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbalon.) a mely a

; vármegye önkormányzati hatásköréről és a kormány felügyeleti jógái ól szól. Tagja voltam a t. háznak, midőn az állami közigazgatás szükségességét b. Sennyei Pál — nyugodjék békével! — e padokról hangoztatta, de az ő felfogása annyira van ezen törvényjavaslatéhoz, mint Makó Jeruzsálemhez. Aző felfogása nyiit, világos volt és bizony sokunk megfontolásának tárgyát képezte. O azt mondta, hogy kívánja a megyei tisztviselők kinevezését, de szükségesnek tartja azt, hogy ezeknek, valamint a törvényszékek, járásbíróságok, ügyészségek működése felett a törvényhatóság őrködjék és visszaélések esetén a megyei önkormányzat fegyelmi vizsgálatot rendelhessen és úgy a bírói, mint a törvényhatósági tisztviselőt eltávolíthassa. Ennek a felfogásnak lehettek bámúlói, ennek a conceptiónak lehettek hívei. A mostani vármegyei Önkormányzatnak semmi néven nevezendő jól felfogott életérdeket nem tulajdonítok és kijelentem, hogy úgy, a mint az önkormányzati hatáskör e törvényjavaslatban contemplálva van, az 3 évig sem fogja magát fentartani és a t. ház egy új törvényjavaslattal fog foglalkozni, a mely egy szakaszból fog állni, a mely ezen törvényjavaslat harmadik részét, mely a vármegyei önkormányzatról szól, az élők sorából a halottak közé fogja sorolni. Mert megváltoztak a viszonyok; nem olyanok többé azok, a minők 1848. előtt voltak, továbbá megfogyatkozott a magyar nemeseknek és sok főnemesnek is a vagyona és sok idegen ember lett úr e hazában, a kik pedig érzik, hogy a pusztaszeri vérszcrződésből kihagyattak (Derültség a szélsőbalon.) és a kik épen azért, mert